Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

2Ö2 Àz országgyűlés képviselőházának Tibor t. képviselőtársamnak a tekintetben, hogy ez a gazdasági válság, ez a nyomorúság nem múló állapot, ez a gazdasági nyomorúság el fog tartani évekig és ha nem is akarunk berendezkedni erre a nyomorúságra, de szá­molnunk kell vele és ha az ínségesek megsegí­tésének és a munkanélküliek számontartásának tekintetében én célszerűbbnek látnék egy hatá­rozott rendszert és kérném a kormányzatot, hogy ezt né olyan ötletszerűen csinálja, mint eddig csinálta. Meg kell látnia az országnak, hogy mennyi a munkanélküli, kit és hogyan kell kezelni. Rendszert kell ebbe belevinni, nem úgy. ahogyan most van, ahogyan a bel­ügyminiszter úr tette, hogy a -megyéket segé­lyezte, a városoknak külön megoldási módot adott, Budapest megint külön utakon járt el a munkanélküliek számával úgy, hogy senki sem volt tisztában, mert bár Budapesten van statisztika, a polgármesteri jelentés szerint 67.472 ínséges családot tartanak nyilván, amelyből munkaképtelen körülbelül 10.000, munkaképes 57.000, a vidéken azonban csak annyi imunkaképtelent tartanak nyilván, amennyit segélyeztek. Ezek között a munka­képtelenek, vagy munkanélküliek között azon­ban, mint én tapasztalatból tudom, — hisz az ország legnagyobb részét ezeknek a körülmé­nyeknek vizsgálatára bejártam — lehetnek olyanok is, akik nincsenek feltétlenül rászo­rulva. A rendszeres statisztikát, a rendszeres munkanélküli segélyt be kell vezetni és nem­csak úgy kell elintézni a munkanélküliek se­gélyezését és adminisztrálását, ahogyan eddig adminisztrálták, hogy egyes városokban olya­nok is kerültek az ilyen munkanélküli^ akció élére, akiknek sem szeretetük, sem. megértésük nem volt hozzá. Olyanok is voltak, akik a kér­dést nem ismerték és nem voltak előtanulmá­nyaik hozzá. Nekem az a szerény nézetem, hogy mivel ezt a kérdést nemcsak imáról-hol­napra kell megoldanunk, hanem, évek hosszú során keresztül megoldandó kérdés, a belügy­miniszter úrnak intézkednie kellene a tekin­tetben, hogy tanfolyamokon képezzék ki azo­kat, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Állít­sanak fel kartotékokat, kartotékrendszer sze­rint állapítsák meg, hogy kik szorulnak rá, hogy tiszta képet lásson a miniszter úr és ne­csak ötletszerűen az egyes városok képviselői­nek felrendelésével félóra alatt állapítsa meg hová, minő pénz kell. Kíváncsiak volnánk rá és ne tartsák az ország előtt titokban, hogy hány munkanélkülit mennyi pénzzel segítenek. A költségvetésben 390.000 pengő van felvéve ín­ségsegélyezésre. Nézetem szerint sokkal na­gyobb összeget kellene erre a célra fordíta­nunk. A városok részére a pénzügyminiszter úr utal ki összegeket a forgalmiadóalapból, a megyék részére megint egy másik alapból utaltak ki, azután Budapest részére ismét más­kép oldották 'meg, úgyhogy nincs tiszta ké­pünk arról, hogy mennyi itt Magyarországon az ínséges és mennyi a munkanélküli, pedig a rendszeres segélyezést és a munkanélküliek rendszeres ellátását másképpen el sem tudom képzelni, mint úgy, hogy pontos statisztika áll rendelkezésre és a statisztika alapján ponto­san megállapítható, hogy erre a célra mennyi összeg szükséges. Ez a kérdés nem hanyago­landó el, mert fontos belpolitikai kérdés. Fon­tos belpolitikai kérdés azért is, mert a nyo­mornak kihasználása a legkönnyebb. A nyo­mor magában izigiat. A nyomoron keresztül le­het politikai sikereket is elérni. A nyomor ki­176. ülése 1933 május 9-én, kedáeVi. használásával szemben nekünk imindenf éle­képpen védekeznünk kell. Ennek a nyomornak tanulmányozása nem indifferens ebben az or­szégban, éppen ezért ez úton kérem a belügy­miniszter urat, illetőleg a miniszterelnök urat, hogy az 1932 : XXII. te. 4. §-a alapján megal­kotható Országos Társadalompolitikai Taná­csot alkossa meg. Hallgassa meg a megalakí­tandó Országos Társadalompolitikai Tanácsot, amelyet ezért akartak kreálni, a Tanácsba be­került szakemiberek meghallgatása után intéz­kedjenek és én hiszem, hogy bár imost Sa elég tökéletesen működik ez a szervezet, sokkal tökéletesebben fog működni. Eá akarok most térni egy másik fontos kérdésre, amely a kultusztárca költségveté­sébe tartozik ugyan, de általános politikai kér­dés is: a felekezeti főiskolai oktatás kérdésére. Három felekezeti főiskolánk, három jogaka­démiánk van. Előttem szólott képviselőtársam is, majdnem, hogy <aízt .mondta, hogy a főisko­lák leépítésével kell valahogy a költségvetést egyensúlyba hozni. T. Ház! A Magyary-féle tervezet tárgya­lása alkalmával a múlt esztendőben már fel­szólaltam és megvilágítottam a felekezeti fő­iskolák kérdését. Csodálatos, hogy a felekezeti főiskolák megszüntetésének kérdése egészen történelmi távlatokra nyúlik vissza: II. Jó­zsef kezdte annakidején, Tref ort folytatta, az­után jött Klebelsberg, jött Magyary, Kara­fiáth idejében is szóbakerült s most ott va­gyunk, hogy a kultusztárca bizottsági költ­ségvetési vitájában az előadó azt mondotta, hogy elsősorban a jogakadémiák szüntetendők meg, mint fölöslegesek. Az újságok hozzák, hogy a kultuszminisz­ter úr nyilakozott a jogakadémiák megszünte­tésének szükségességéről. En provokálni aka­rok a kultuszminiszter úrtól egy nyilakozatot költségvetésének tárgyalása előtt, hogy övé-e hát az a gondolat vagy magáévá teszi-e azt a gondolatot, hogy a felekezeti oktatásnak ezt a csúcspontját megszüntessék 1 ? Csak egyet legyen szabad megemlítenem: az egri jogakadémiát. Erdeke-e a pénzügyi kormányzatnak, hogy olyan jogakadémiát szüntessen meg, amely ezelőtt kétszáz eszten­dővel törvényileg alapíttatott, — mert hiszen az 1741:XLIV. tc.-be van beiktatva a jogaka­démia létesítése. Erdeke-e az, hogy ezt a jog­akadémiát megszüntessék, akkor, amikor ennél öregebb főiskola csak a budapesti tudomány­egyetem, á többi pedig mind fiatalabb? Akkor, amikor a többi főiskolát megszervezték, ke­resztül kellett menni ezen a történelmi táv­latba visszanyúló főiskolán és esetleg ennek hátrányára kellett megszervezni a többi egye­tem jogi fakultását. A felekezeti oktatás nagy érték a feleke­zetek szempontjából is. Nem hiszem, hogy bár­melyik felekezet, — a három jogakadémia kö­zül a kecskeméti a reformátusé, a miskolci az evangélikusoké és az egri a katolikusoké — feladná felekezeti főiskola fenntartási jogát. A felekezetnek — hogy úgy mondja — őrköd­niök kell ezeken a jogokon, mert felelősség terheli őket a jövendőre nézve. Hol vannak biztosítva a felekezetek arra az esetre, ha a világáramlatok mostani idejé­ben, amelyek, látjuk most, jobboldaliak, de baloldaliak is voltak és leihet, hogy megint másirányú változások következnek be és nem tudom, hány esztendő múlva, egészen új gon­dolatvilág fog bekerülni az egyetemekre, —

Next

/
Oldalképek
Tartalom