Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának l tátik vizsigálni, akkor kérem, végre a pénzügyminiszter urat, méltóztassék egy statisztikát a Ház elé terjeszteni, -hogy hányan vannak azok, ak'ik mint mezőgazdasági adósok érdekeltek ebben a kérdésben és hány ezer azoknak a betevőknek a száma, akik mint hitelezők vannak érdekelve. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi nem azért vagyunk itt, én legalább nem azért vagyok itt, hogy egy gazdaságii kategória érdekeit védjem. Az én figyelmem minden gazdasági egyed felé kiterjed; kiterjed elsősorban a kisexisztencia felé, mert ez a társadalom, amely a lekisebb exisztenciának is nem tudja a megélhetés feltételeit biztosítani, ha felsőbb rétegeiben gazdag és pompázó is, életképes nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán. — Rakovszky Tibor: Az alap mégis a mezőgazdaság!) Ezt mondottam és még csak azt ismétlem meg, hogy egy komoly teherrendezés egyáltalában nines összefüggésben a pénz depreciációjának kérdésével. (Rassay Károly: Es nincs korlátozva a mezőgazdaság, ez a másik!) T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után, az idő előrehaladottságára való tekintettel — hiszen az idő rövid volta miatt a kritikát mellőztem és inkább igyekeztem a pozitív lényeg megjelölésével a gazdasági kibontakozás útját megjelölni — távirati stílusban megemlítsem azoknak az intézkedéseknek hosszú sorát, amelyeknek időszerűségét kétségbe vonni nem lehet, de amelyek késését én a pénzügyi kormány részéről megmagyarázni nem tudom. Van ezek között az intékedések között olyan, amelyet másfél év előtt reklamálni voltam bátor; van ezek között az intézkedések között számos olyan, amelyek itt az ellenzék részéről egy évvel ezelőtt hozattak napirendre s van ezek között az intézkedések között számos olyan, amelyeket a szóbeli személyes tárgyalások alkalmával úgy a volt, mint a jelenlegi pénzügyminiszter úr maga is helyeselt, de amelyek a gyakorlatba át nem mentek, holott méltóztassék elhinni, hogy bármilyen lényegtelenek az ilyen kérdések egyedül, a maguk összességükben megadják azt a koinnlexust, amelv a termelőélet szempontjából annyira szükséges légkör megteremtését jelenti, hogy az emberek megint bizalommal és kitartással dolgozzanak abban a tudatban, hogíy munkájuk nem hiábavaló. T. Ház! Mindenekelőtt megemlítem itt az állami áruadósságok mobilizálásának kérdését. Akkor, amikor itt az egyik oldalon azt hallom, hogy a mezőgazdaság nem fizet, a másik oldalon azt kell megállapítanom., hogy az ország legnagyobb adósa, az állam sem fizet, másrészt azonban az iparral és kereskedelemmel szemben a termelés folytonosságát, a hitelélet fenntartását követelem, t. Ház, kérdem: hogyan képzelhető a gazdasági vérkeringés fenntartása, ha a gazdásági életünk alapját képező mezőgazdaságot és az adott viszonyok között a legnagyobb foglalkoztatást jelentő államot a pénzforgás köréből kikapcsoljuk? Meg kell találni a módját annak, hogy a vállalatok befagyott követeléseiként kezelt állami kötelezettségek mobilizálhatóvá váljanak. Történjék ez a mobilizálás akár abban a formában, ahogy az útépítéssel kapcsolatban történt, tudniillik, hogy kötelezvények adatnak ki, akár kincstári váltók formájában, ez másodrendű jelentőségű, a lényeg az, hogy a hitelező a követelését mobilizálható formában megkapja. (Egy hang a középen: Lombardíro'zás!) A mobilizál76. ülése 1933 május 9-én, kedden. 191 hatóság kérdését ez magábanfioigialja. Egy formát azonban kizártnak tartok s nagyon sajnálom, hogy ezt a formát éppen egy olyan gazdaságilag képzett képviselőtársam, mint Éber Antal barátom vetette fel. Kizártnak tartom tudniillik a jegybanknak az állam részéről való közvetlen igénybevételét minden közvetítő kéz nélkül, Ez az inflációnak legellenőrizhetetlenebb formája. Erre azonban az adott esetben nines is szükség, mert hiszen az adós az állam, vagy az állami üzem, a másik oldalon pedig hitelezőként egy számottevő iparvállalat, vagy bank jelentkezik. Megtalálhatók tehát azok a formák, amelyek a Nemzeti Bank statútumainak keretében is lehetővé teszik ezeknek az összegeknek mobilizálását. Ha ezek az összegek végre a gazdasági életnek rendelkezésére fognak állni, akkor még az új belföldi kölcsönöknél is megfelelőbben fognak a gazdasági élet nagyon is összezsugorodott substratumának növelésére vezetni. A tőke nem akar valójában pihenni, de ma mégis pihenni kénytelen, mert hiába vállalkozik újabb üzletre, a behajthatóság igen kevéssé bíztató számára. Hogy milyen áldozatkész ebből a szempontból a vállalkozás, imutatkozik ez éppen az útépítéssel kapcsolatban, ahol az államnak öt évi lejárattal bíró kötelezvényeit 60—65% -on értékesítik, csakhogy újabb tőkékhez jussanak és ezáltal a vállalkozói folytonosságot fenntartsák.

> Ezek a vállalatok nem azért vannak, hogy álljanak, hanem azért, hogy dolgozzanak. Soha rajtuk nem múlik, ha kénytelenek munkásaikat elbocsátani és tétlenségre kárhoztatni. A másik dolog, amelynek tekintetében nem értem a kormány intézkedéseinek késését, a transzferrendelet alapján összegyűlt tőkéknek a belső termelőélet céljaira való felhasználásának elősegítése. Nekünk a mai viszonyok között nem szabad megnyugodnunk abban, hogy az adós — Eckhardt Tibor t. képviselőtársam igen helyesen utalt erre — kiizzadja a maga tartozását, a hitelező azonban nem kapja meg követelését és a tőke a gazdasági élettől elvon atik. Ezen változtatni még csak nem is tartom állami feladatnak. Az állam részéről én csak az irányítást, az útmutatást adnám meg a pénzintézeteknek, hogy ne legyen foutosabb feladatuk, mint a trans

r

'feroénzekben érdekelt hitelezőket arra késztetni, hogy az így összegyűlt tőkékkel a magyar termelőélei et, a vállalkozást elősegítsék. (Helyeslés.) Minden hitelezőnek tisztában kell Ion nie azzal, hogy ahhoz, hogy egy ország tramszferképes legyen, előbb fizetőképessé kell válnia. Magyarország pedig ma nemcsak nem transzferképes, de nem is fizetőképes. Érdekében áll tehát hitelezőinek, hogy az itt összegyűlt tőkéiknek évek múlva való mobilizálhatósága, majd pedig traniszferálhatósága érdekében a magyar gazdasági életet megerősíteni igyekezzenek. De ugyanez áll az új Stillhalte-egyezménnyel kapcsolatban összegyűlő tőkékre nézve. Rassay Károly igen t. képviselőtársam említette fel a Stillhalte-pénzeknek idegenforgalmi célokra való felhasználhatóságát. Megtörtént az elhatározás —- ezt, sajnos, az idő rövidsége miatt nem fejthetem ki bővebben — de a bürokrácia már gondoskodott annak meghiúsításáról. (Zaj.) T. Képviselőház! Ennél talán még jelentéktelenebb dolog, de a gazdasági élet szempontjából rendkívül fontos, hogy végre intézkedés történjék a Stillhalte-rendezésekkel kapcsolatban az iparvállalatok bankokkal szem-