Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

186 Az országgyűlés képviselőházának zott költségvetés előterjesztését látta szükségesnek akkor is, amikor egyrészt a gazdasági erők helyes lemérlegelése a ibevételek szempontjából, másrészt pedig az államháztartás szükségletei nem adták meg a lehetőséget, hogy valójában kiegyensúlyozott költségvetés legyen tiőterjeszthető. En tehát a költségvetésnek a a tényét, hogy a közigazgatás 764'9 millió pengő kiadásával szemben csak 752 millió pengő bevételt lát és hogy az üzemek 408 millió pengő kiadásával szemben csak 344 millió pengő bevételt preliminál, nemcsak nem tartom szépséghibának, hanem a gazdasági helyzet helyes mérlegelese szempontjából előnynek látom és egyáltalában nem tartom olyan adottságnak, amely a magyar gazdasági helyzet elbírálásánál kedvezőtlen jelenség lenne. Helyeslem a pénzügyminiszter úrnak azt az őszinteségét, amellyel ezeknek az állapotoknak indokolásánál egyáltalában nem látja szükségét a helyzet szépítésének és még csak azt sem kifogásolom, hogy ilyen szomorú állapotok mellett is költségvetési beszéde egy batár ózott optimizmusban csendült ki. Hiszen ez az optimizmus adott esetben nemcsak azt igazolja — amint politikai axiómaként igen gyakran halljuk —, hogy a kormányzás bizonyos fokú bizakodás nélkül elképzelhetetlen, hanem visszatükrözi az egész gazdasági élet számára azt, hogy a pénzügyminiszter úr tudja, hogy mit kell tennie vagy legalább is, hogy mit kíván tenni. Amikor azonban (mindezt készséggel elismerem, nem zárkózhatom el a költségvetéssel kapcsolatban annak megállapításától, hogy a magyar gazdasági helyzet megjavításánál nemcsak ilyen lélektani feltételekről van szó, hanem jelentős tárgyi gazdasági bajok vannak jelen. Súlyos tárgyi nehézségek állják útját a magyar termelőélet megfelelő kifejlődésének és így, ha a költségvetést bírálat^ tárgyává tesszük, a megjavult lélektani légkör ellenére sem zárkózhatunk el annak a kötelességnek teljesítésétől, hogy megvizsgáljuk azokat a realitásokat, amelyek adva vannak, megvizsgáljuk azokat a lehetőségeket, amelyek a kedvezőtlen adottságok javítására rendelkezésünkre állanak és főként hogy bírálatot gyakoroljunk a kormány gazdasági politikájával szemben abban az irányban, hogy mennyiben tud élni a gazdasági helyzetet javító lehetőségekkel, illetőleg, hogy megtett intézkedései mennyiben állják útját a gazdasági javulás b ekö vétkezésének. Lényeges ez minden körülmények között. De különösen lényeges a mai időkben, amikor a világgazdasági jelenségek, bármilyen kevéssé bizalomgerjesztőek legyenek is a külpolitikai adottságok, arra engednek következtetni, hogy a világgazdasági helyzet javulása mégis a válságból való kilábolást lehetővé teszi; amikor tehát igen lényeges egy ország szempontjából, amely annyira a külföldi gazdasági helyzethez kell, hogy alkalmazkodjék lehetőségeiben, mint Magyarország, hogy beiállapotai olyanok legyenek, nemcsak politikailag, hanem egész gazdasági szervezetében, hogy amit a javulásból profitálhat, abBan se időben, se intenzitásban ne maradjon el a többi országokkal szemben. Ebből a szempontból mindenekelőtt azt kell kifogás tárgyává tennem, hogy költségvetési rendszerünk még mindig nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket ilyen nehéz időben egy kis állam költségvetésétől meg kell követelni. Költségvetésünk egész 176. ülése 1933 május 9-én, kedden. struktúráj áttekinthetőség és részletesség szempontjából is messze mögötte marad azoknak az igényeknek, hogy egy, azt lelkiismeretesen vizsgáló képviselő az egyes tételekkel szemben állást foglalhasson. Nagyon lényeges ez a mai viszonyok között, amikor a megtakarítás lehetőségének minden egyes fillére nagy jelentőséggel bír. Nagy jelentőséggel bír, mert hiszen a mai viszonyok között az adóemelések lehetőségét még a legoptimistább pénzügyminiszteri expozé is csak igen korlátozottnak láthatja. Már pedig annak a költségvetési rendszernek alapján, amely az állami közigazgatás 201'4 millió pengőt, az állami üzemek 198*3 millió pengőt, együttesen tehát kereken 400 millió pengőt kitevő dologi kiadásait olyan tömören tárja elénk, mint az előttünk fekvő költségvetés, nem felelhetünk meg annak a feladatnak, hogy a legmesszebbmenő tárgyilagosság és jóakarat mellett is kikeressük azokat a lehetőségeket, amelyek megtakarítást eredményezhetnek. En 'budgetjogilag nem gondolok olyan részletezett költségvetésre, amely akár^ a virement, akár a hiteltúllépés esélyét naprólnapra a kormányzat elé állítaná, mert nem akarnám, hogy a bürokrácia amúgy is megnehezült ütemében még kedvezőtlenebb viszonyok közé kerüljön. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mindenkor, de különösen a mai viszonyok között nagy jelentősége van annak, hogy a kormányzat gyorsan és megfelelő hatályossággal cselekedhessek. Ehhez azonban megvan az az aranyközépút, amely a túlrészletezett hitelkeretek, a túl kis részletekben megállapított költségvetési rendszer és a mi összefoglaló rendszerünk között áll. Hogy ez mennyire indokolt volna nálunk, azt talán legjobban a pénzügyminiszter úr expozéjának az az álláspontja igazolja^ amely a magyar teherbírás mérvét a költségvetés alapján állítja párhuzamba külföldi államok teherviselésével és arra a konklúzióra jut, mintha a magyar közteherviselés távolról sem volna olyan terhes, mint amilyennek az ellenzék, sőt ma mar a kormánypárt^ is — hiszen, aki az élettel érintkezik, más állásponton nem lehet — hangoztatja, mert hiszen vannak államok, amelyekben az átlagos teherviselés magasabb, mint amilyen Magyarországon. T. Ház! En mindenekelőtt szerényen, de határozottan 'megállapítom a pénzügyminiszter úrral szemben azt, hogy a teherviselés fejkvótáját összehasonlítási bázisul még akkor sem lehetne elfogadni, ha az összehasonlításba bevont államoknak költségvetési struktúrája teljesen azonos volna. Nem pedig azért, mert különösen a demokratikus haladás korában az egyes államok különféle mértékben vállalnak magukra olyan teendőket, feladatokat^ amelyeket különben a társadalom végez el és minél nagyobbak ezek az állami szolgáltatások, természetszerűen annál nagyobb igényekkel kell a polgárokkal szemben az államnak fellépnie, mert hiszen a másik oldalon bizonyos kötelességek teljesítését vállalja ezzel helyettük. De még ha ebből a szempontból azonos színvonalat tudnék is kidolgozni, akkor sem fogadhatom el pénzügyi szakember részéről •mérvadó Összehasonlítási alapul a budget holt számait a gazdasági teherbíróképesség elbírálásánál. Egyszerűen azért nem, mert a pénzügytan elemi tanítása az, hogy az adóteher nagyságát elsősorban a nemzeti r jövedelemmel való összehasonlítás nyomán kell megállapítanunk^ és a nemzeti jövedelemmel való összehasonlítás nyomán alakulhat ki az