Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának itt. Gondolok elsősorban a drága vasúti tarifára, amelyet abban a hiedelemben tartanak fenn még ma is, hogy ez sokkal rentábilisabb, mintha olcsóbb tarifákkal dolgoznának. Nem akarok másra rámutatni, mint a filléres vonatokra. Látjuk, milyen tolongás van ottan. Méltóztassék megpróbálni a kereskedelemügyi miniszter úrnak a tarifák leszállítását és ne méltóztassék úgy gondolkodni, ahogyan ma gondolkoznak, hogy mindent a vasutaknak és az autóforgalmat, különösen az autóteherforgalmat teljesen tönkreteszik. f (Ügy van! a baloldalon.) Amikor Amerikában a vasút és az autó harca megkezdődött, azt hiszem, Smithson, egy vasúttársaság elnöke, amikor hozzáfordultak és azt tanácsolták neki, hogy tönkre kell tenni az autóipart és odahatni a kormánynál, hogy az automobilizmusnak vessenek gátakat és ne engedjék fejlődni, akkor azt mondotta, hogy ez rossz politika és nem az autóforgalmat kell tönkretenni, hanem a vasúti közlekedést kell olcsóvá, jóvá és pontossá tenni. Pontosnak pontos a magyar vasút, t. Képviselőház, európai híre van. Olcsóságáról azonba,n már lehet beszélni. Ne méltóztassék mindig avval jönni, hogy külföldön a vasutak sokkal drágábbak. Ott jobbak a kereseti és életlehetőségek is. Tessék megakadályozni, különösen a teheráruforgalom terén azt, hogy elvonják az autófuvarozás lehetőségét attól a vidéki kisgazdától, attól a vidéki termelőtől, akinek kényelmesebb volt azelőtt, mert kettőkor odaállt az a teherautó az ő háza elé, ő felült rá, feljött Pestre és itt eladta : a maga kis gyümölcsét, vagy terményét, aztán hazament s délután már otthon tudott dolgozni. Ma ez 30 kilométeres körzetben teljesen megszűnt. Mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr, méltóztassék egyszer déltájban kinézni a parlament ablakán, méltóztatik látni itt teherautó-pótkocsikat szaladgálni,, amelyek elé két ló van fogva; ezek mint a delizsánsz korszakában, Debrecenből jönnek ide Pestre váltott lovakkal. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez így van! Tessék azután megnézni, hogy Nagykanizsáról azelőtt autó járt ide, s most a teherkocsi elé két gerebencs van fogva s váltott lovakkal jönnek ide. Azért, mert így olcsóbb, mint annak a sok különféle protekcióban részesülő Máv.-nak a tarifája. A t. miniszter úr pár héttel ezelőtt nyilatkozatot tett, amely szerint a jövő közlekedési eszköze az autó. Kernelem, hogy a miniszter úrnak lesz ereje közlekedési politikájában érvényesíteni ezt a felfogását és nem fogja engedni, hogy a gazdasági életet megnehezítsék és bizonyos mértékig tönkretegyék azzal, hogy agyonvágjuk az autóforgalmat azért, mert a vasútnál 205 millió pengő kiadásunk van. A helyzet az, hogy az a kofa most egyszerűen otthon ül, nem megy el sehova, mert a vonat bizonyos mértékben, különösen kis távolságra nehézkes. Hogy az árut teheráruként adják fel a vasúton, ez ma, az autó korszakában szintén nehézkes valami. Tessék olcsóbb tarifákkal dolgozni, tessék azokat a különböző kedvezményeket, amelyeket nagyon sokan jogtalanul élveznek, viszont nagyon sok arra jogosult ember nem élvez, r valahogyan rendezni és^ tessék mint más^ állami üzemnél, itt is sürgősen valamit csinálni, mert ez a kérdés tovább nem tűr halasztást. Örömmel látom,^ hogy ennek a nagy vonattendenciának ellenére a kormány lehetőséget talált arra, hogy megépítse a transzkontinen176. ülése 1933 május 9-én, kedden. 177 tális utat. Ebben kezdetét látom annak, hogy a mostani irányzat, az ortodox Máv.-politika ezzel az akcióval, ennek az útnak megépítésével és a kereskedelemügyi miniszter úr kijelentésével más irányt vesz. Méltóztassék itt az amerikai példát figyelembe venni: nem az autót kell tönkretenni, hanem a vasutakat kell jóvá és olcsóvá tenni. Egyenlő^ versenyt igért a miniszterelnök úr bemutatkozása alkalmával. En remélem, hogy ha politikai téren nem is vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy 100 százalékig tudnánk versenyezni egyenlő - esélyekkel és fegyverekkel, legalább az autó és a vasút harcában lesznek meg az egyenlő esélyek, az egyenlő lehetőségek. Ne feledjük el azt, hogy mi szegény állam vagyunk és nekünk különösen fontos az, amit állandóan hangsúlyoznak, hogy tudniillik valutára van szükségünk. Valutát vagy exporttal tudunk szerezni, — ami ma nagyon meg van nehezítve, — vagy pedig idegenforgalommal. Nekünk elsősorban jó közlekedést kell teremtenünk, s akkor ezeréves határaitól

r megfosztott csonkaországunk és a magyar nép pszichéje — ismét ehhez fordulok — meg fogja találni a módját annak, hogy az idegenforgalom itt fellendüljön. Jó utak, jó közlekedés kell. A magyar nép vendégszerető és ez a vendégszerető magyar nép meg fogja szerettetni országunkat az idegenekkel s így idegenforgalmi propagandánk igazán valóra fog válni. Itt engedjék meg nekem, hogy kitérjek a sport jelentőségére az idegenforgalom szempontjából. A múlt hetekben a Magyarország— Ausztria közötti futballmérkőzésre 10.000 osztrák zarándokolt le Budapestre és bankárszámítás szerint körülbelül egymillió pengő valutát hagytak itt. Hogy ne mondjak mást, a Nemzeti Színház előtt az Alföld gyermekei, a mezőkövesdi asszonyok nagyszerű üzletet csináltak és mindenütt a^ pénzüket költő embereket láttunk. Éppen ezért mindent meg kell tenni a magyar sportért is, mert ne feledjük el, hogy amit a magyar diplomácia és külképviseletünk, amely pedig súlyos milliókba kerül, eddig nem tudott elérni, — nem tudta ismertté tenni a magyar nemzetet, — azt elérte a magyar sport, mert a magyar sporton keresztül ismertek meg bennünket a világháború lezajlása után. A mi fiaink voltak azok, akik külföldön meglengették a magyar trikolort és megmutatták az egész világnak, hogy él a Duna völgyében egy nemzet, amelyet ugyan megcsonkíthattak, elvehettek Erdélyét, a Kárpátjait és Adriáját, de élniakarását nem vehették el. Azt kérem tehát az igen t. kormánytól, hogy a magyar sportot hagyja meg a magyar sport embereinek, ne adminisztrálja agyon, ne tegyen .béklyót a magyar sportra, mert az élő sport fluktuálni,• dolgozni és _ szabadon mozogni akar, ne tessék azt belefojtani a bürokrácia útvesztőjébe, ne rakjuk rá a bürokrácia béklyóit, hanem adjuk meg neki az életlehetőséget. Tesssék mentesíteni a magyar sportot azoktól a felesleges adóktól, amelyekkel megterhelik és amelyek lassan, de egész biztosan el fogják vonni az oxigént, az életlehetőséget a magyar sporttól. A költségvetés bírálata közben r fel kell hívnom az igen t. Ház és a Ház útján az egész magyar közvélemény figyelmét és mintegy kiegészíteni az Országos Testnevelési Tanács nagyrabecsült elnökének tegnap esti expozéját, hogy a magyar sport érdekében mi-