Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1 nem támadási szerződése.) meg nem támadási szerződése, (Malasits Géza: Az orosz-lengyel barátkozás!) s az orosz-lengyel barátkozás. A hitleri Németország bázisa a fasiszta Olaszország 'maradt volna. Ebben a vonatko­zásban azonban már azoknak a természetes kö­rülményeknek a következtében, amelyeket én, mint a fasizmus lényegét vázoltam s az An­schluss kérdése és az egyéb súlyos és elkerül­hetetlen okok miatt is kell, hogy Olaszország­gal is megszakadjon viszonya. (Büehler József: A brenneri szomszédság miatt!) így végered­ményben, mint mondottam, a hitleri Németor­szági külpolitikai csatavesztő lett, mielőtt el­indult és egészen szimbolikus ennek a hitleri Németországnak a helyzete szempontjából, hogy ma ő egy olyan nagyhatalom, amelynek diplomáciai demarsait és jegyzékeit papírko­sárba lehet dobni, (Ügy van! Ügy van! a szél­sŐbaloldalon.) olyan nagyhatalom, amelyet olyan államférfiak, mint Churchill^ Chamber­lain, Simon és mások leszólhatnak és leinthet­nek, mint a csínytevő gyermekeket. (Peyer Károly: Csak egyet tudnak tenni: a dollárt ki­fizetni, amikor drága, és ráfizetni! Ezt értik!) így fizet Németország, fizet Mussolini, (Jánossy Gábor: Elég a magunk haja! Nem •kell a németekével törődni!) aminek alapján bátor vagyok felhívni a magyar kormányzat figyelmét arra, hogy vigyázzunk és szolgálja­nak ezek a példák a magyar külpolitikai kor­mánvzat okulására. En idáig bizonyítani próbáltam, hogy a fa­sizmus felé való orientálódás nem megoldás számunkra a revízió szempontjából sem, és a a továbbiakban most, amikor látszat szerint a fasizmus in floribus, virágjában van, — amint mondani szokás — amikor ez bizonyára nehéz, én mégis azt állítom, hogy a demokratikus orientáció a járható út. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Erre .azért vállalkozhatom, mert igen sok körülmény ezt megkönnyíti szá­momra. Itt elsősorban hivatkozom ismét Pethő doktorra, akinek szavaiból, írásaiból, tehát magyar tanú írásaiból megállapítható, hogy egy demokratikus összefogás van és kezdődik. Ezen megállapítása többek között úgy szól, hogy (olvassa): «Megalakult, vagy megalakuló­ban van a demokratikus hatalmak szent szö­vetsége a diktatúrák szent szövetségével szem­ben, azzal a különbséggel, hogy most a hatalmi helyzet nem az utóbbiak — tehát nem a dikta­túrák —- szent szövetsége mellett szól. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kérdés csak az, hogy Mussolini meddig bírja ki ennek az ún egyensúlyi állapotnak a kockázatait és veszélyeit és mikor foarja mérlegelni azt, hogy a nemzeti szocialista Németország a maga ké­születlenségében és fegyvertelenségében meg­éri-e számára Anglia barátságának és rokon­szenvének feláldozását.» (Jánossy Gábor: A Magyarság írjál) Igen. a Magyarság írja, (MalasHs Géza: Turáni árja ember írja!) mél­tóztassék kontrollálni (Jánossy Gábor: Elhi­szem!) 1933 április 30-i számában «A római és a washingtoni kapitóliumon» című vezércikk­ben. (Propper Sándor: Fémjelzett turáni írta! — Jánossy Gábor: Nem turáni árja, hanem magyar!) Olyan erős ez a 'demokratikus összefogás, hogy világnézeteken, világnézetekből folyó állás­nontokon tör keresztül. Errevonatko^ólag hivat­kozhatnám a francia szocialistáknak a leg­utóbbi időben • tanúsított magatartására. A francia kamarában a mi szocialista frakciónk szónoka a legutóbbi budgetvitában álláspont­KÉPVISEÍLÖHÁZI NAPLÓ XV. 75. ülése 1933 máj-us 5-én, pénteken. 161 ját így juttatta kifejezésre (olvassa): «A világ nyugtalansága az utóbbi hónapokban megnöve­kedett. A diktatúrákkal szemben látszólag bé­kés nyilatkozataink ellenére is, ha nem is bi­zalmatlanoknak, de óvatosaknak kell lennünk. Mi szocialisták elismerjük a messzebbmenő le­szerelés szükségességét, de ma a nemzeti vé­delem jogosultságát és lehetőségét sem hanya­golhatjuk el.» (Jánossy Gábor: A francia szo­cialisták a fegyverkezést helyesnek tartják! — Malasits Géza: Ugyan! Ugyan! — Propper Sándor: A nemzeti védelem szempontjából Hitler bandái ellen igen! — Kertész Miklós: Rablóval szemben jó puska nem árt!) Mélyen t. Jánossy kolléga, védik százesztendős demo­kratikus vívmányaikat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) védik százesztendős demo­kratikus tradíciójukat, amely ott igazi demo­krata tradíció, igazi demokratikus érdek, nem­csak jelszó, hanem igazi demokratikus tradíció. Olyan mély ez, mint nálunk 1848 tradíciója. (Propper Sándor: Védekeznek a könyvégetők ellen!) Ezt védelmezik a fasizmus ellen és a fasizmust joggal olyan nagy, olyan veszedemes ellenségnek tartják, hogy — mint mondottam — világnézleti szempontokon és határokon túl­menően foglalnak most állást egy olyan poli­tika és olyan kormányzat mellett, amely a fa­sizmus ellen sorakoztatja fel az erőket. Ezért van ez a nagy demokratikus összefogás, igenis, a francia szocialistáktól Amerikáig, vagy Ame­rikától a francia szocialistákig és ezért van a gyűrű és az új blokád a fasizmus körül. A tanulság ebből az én szerény véleményem sze­rint az, hogy a magyar külpolitika legfőbb tö­rekvése kell, hogy legyen, hogy ne rekedjünk ezen a gyűrűn belül. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) Ki a csapdából los von Berlin és los von Rom! (Taps a szélsőbaloldalon.) Neutra­litásra, óyakodásra van szükség a nagyok ha­zárdjátékától és felismerésére annak, hogy a demokratikus és szocialista erők a mi ügyünknek is segítői. Végül adnunk és kap­nunk kell a szomszédok meleg barátságából. (Helyeslés a szélsőbaloldalon ) Ez Benes leg­utóbbi beszédéből következük, amely ha nem is nyujta azt, amit nemzeti szempontból itt mint maximumot követelünk, de eléggé konciliáns arra vonatkozólag, hogy egy ilyen politikát kezdeményezhessünk^ és folytathassunk, annál inkább, mert gazdasági viszonyaink, gazdasági helyzetünk is ezt az új orientációt teszi szük­ségessé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) Felszólalásom elején a világválság egyik centrumának a gazdasági világválságot jelöl­tem naeg. Szemünk előtt viharzik végig a dol­lárkrízis formájában. Nem bízhatunk abban, hogy akár a nemzetgazdasági konferencián, akár egyéb módon belátható időn belül itt va­lamelyes javulás állhatna be, sőt ellenkezőleg, az^ angol font válságának legdöntőbb következ­' menye az volt, hogy az angol exportra való törekvés következtében a nemzetek elzárkózása lett erősebb. Sajnos, az amerikai r dollárkrí­zisnek sem lesz végeredményben más rezultá­tuma, más következménye. Azok a barátaink, akiket a magyar kor­mányzat tart annak, egy ilyen helyzetben nem nagyon segítenek minket. Ha időm megen­gedné, erre vonatkozólag statisztikai adatokat is tudnék felhozni. Olasz kivitelünk nem javult (Malasits Géza: Még salátát sem vihetünk ki!), Németországra vonatkozólag pedig hadd hivat­kozzam Albredht főhercegnek a Lloyd húsvéti számában közölt cikkére, annak egyik pasz­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom