Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-175
144 Az országgyűlés képviselőházának tennünk, hogy ezt az előnyt kihasználhassuk és nyugodt megélhetést biztosíthassunk mindenkinek az ország határán belül. Szükségesnek tartom a kormány figyelmét felhívni az ármentesítési járulékok kérdésére. (Helyeslés jobbfelől.) Az ország minden részéből sok panasz érkezik az ármentesítési járulékok túlságos magassága (miatt, ( Szilágyi Lajos: Például Bihar megyéből!) amelyek sok esetben az adókat és egyéb közterheket erősen meghaladják. Ezzel szemben ugyancsak számtalan panaszt hallunk, hogy a nagy járulékfizetések ellenére a földek vízlevezetése nem tökéletes. Átfogó intézkedésekre van tehát szükség, amely éknek keretében megoldandó az a kérdés is, hogy az adminisztrációs költségek' csökkenjenek, az eredményes munka pedig szaporodjék. Revízió alá kell venni az egész ármentesítési kérdést megfelelő szakemberek bevonásával, és a szükséges intézkedéseket azonnali hatállyal kell foganatosítani. Kérem a kormányt arra, hogy folytassa azt a tevékenységét, amely a bennünket anynyira igazságtalanul sújtó trianoni nyugdíjteher elhárítása irányul. (Helyeslés jobbfelől.) A trianoni nyugdíj teher 87*6 millió pengőt tesz ki a költségvetés előirányzata szerint. Ez olyan nagymértékű megterhéltetést, (Ügy van! Ügy van! balfelől.), amelynek elhárítása a költségvetés egyensúlyának helyreállítását, (Dinich Ödön: Ki a hibás érte?) ezenfelül pedig még számos olyan intézkedés megszüntetését teszi lehetővé, amelyek ma a nemzet számos rétegének eleven húsába végnak. A múlt évi költségvetés során tartott felszólalásom alkalmával igen hangsúlyozottan mutattam rá arra, hogy milyen végzetesen fontos az adminisztráció gyökeres reformjával való foglalkozás. (Halljuk Halljuk! jobbfelől.) Most újból felhívom erre a kormány figyelmét, mert meggyőződésem, hogy ezen fordul meg az új magyar élet. Az a kérdés, hogy adminisztráljunk-e vagy alkossunk? Erre, azt hiszem, a felelet nem lehet kétséges. Minden áron és nain den erővel egy minden tekintetben leegyszerűsített, precízen működő adminisztrációra van szükség. Ez fog eredményt biztosítani, még pedig a jó és gyors elintézést. Nem a tipegés-topogás a fontos, nem azon fordul meg az elintézés, hogy minden aktánál hány embert, hány ügyosztályt, hány hatóságot keressünk meg és kérjük ki véleményét, nem az a fontos, hogy az elintézések komplikáltak és lehetőleg érthetetlenek legyenek, nem az a fontos, hogy évek múljanak el, amíg megjön az elutasító határozat vagy valamilyen olyan közbeszóló intézkedés, amely ismét évekig húzza el az ügy végleges elintézését. Fontos ellenben az, hogy az érdekelt fél mindenkor és minden körülmények között tájékozva lehessen ügyének állásáról (Dinich Ödön: Ügy van!) és ha valamely kérése nem teljesíthető, e tekintetben már a kérelem előterjesztésekor fel kell világosítani. (Dinich Ödön: Ügy van!) Mielőtt a darabot iktatják, menjen keresztül a kérelem előzetes revízión, hogy csak azok az ügyek kerüljenek érdemleges elintézésre, amely kérelmeknek meg van a maguk törvényes alapja. Az adminisztráció komoly egyszerűsítését a falun kell kezdeni és a minisztériumokban kell bevégezni. Intézkedéseinkben keressük mindig az igazságot és az igazság ne bukjék el a formalitások aknamezőin. A határozat legyen »meggyőző, még ha kedvezőtlen is, mert a meggyőző, határozat megnyugvást kelt és a 175. ülése 1933 május 5-én, pénteken. lelkek harmóniáját fogja biztosítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azokban az ügyekben, amelyek az egyszerű embereknél gyakran fordulnak elő, amelyekben ezek maguk szoktak eljárni s amelyek jogász igénybevételét nem teszik indokolttá, lehetővé kell tenni azt, hogy a kérelmező kdoktattassék. Ne küldjék őt Ponciustól Pilátusig, ne kérjenek tőle be nem szerezhető iratokat, szóval ne gördítsenek mesterséges akadályokat az egyszerűen elintézhető ügy megvalósítása elé. Törekednünk kell arra, hogy úgy törvényeink, mint rendeleteink világosak és határozottak legyenek, (F. Szabó Géza: Nagyon helyes!) azokat mindenki megértse és ne okozzon az azokban való eligazodás még az intelligens embernek is gondot. (F. Sabó Géza: Mindenki el is olvassa!) Törekednünk kell arra^ hogy adórendszerünk sürgősen átalakíttassék. (Helyeslés.) Legyen adórendszerünk egyszerű és világos. A mai adórendszer annyira komplikált, különösen a különböző adópótlékok, járulékok, inségadók, pótadók és ezerféle különböző adók kezelése, könyvelése szempontjából, hogy még az intelligens és hozzáértő ember sem tudja kiismerni magát az adókezelés labirintusában. (Dinich Ödön: Ez így van! Hol a pénzügyminiszter 1 ? Hadd hallja ő is ezt!) Az évek óta felgyülemlő és ezidőszerint behajthatatlannak mutatkozó adóhátralékok kérdésében is elhatározásra kell jutni. Azokat konzerválni kell, de nem lehet egyes tönkrement gazdasági osztályokat a kamatok tömegével arra az időre is megölni, : amikor egyébként az adóalany fizetőképessége helyre kezd állani. A régi adóhátralékoknak ily módon való lerögzítése lehetővé teszi, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben eszközölt esetleges fizetések a ténylegesen kivetett esedékes adók csökkentésére szolgáljanak. A magyar jövő szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy foglalkozzunk a néppel. Az állam minden alkalmazottja, a törvényhatóságok és községek minden tisztviselője érezzen sorsközösséget a gondj elli* el bízott néppel, törődjék vele, kezelje szeretettel, igazítsa útba, vegye pártfogásába (Dinich Ödön: Szeretettel!) esetleges járatlanságát vagy tudatlanságát ne fordítsa terhére, szóval legyen a hatóság és a hatóság minden közege a nép szerető atyja. (Helyeslés.) Akkor bízva hihetjük, hogy a nép is szerető gyermeke lesz az államnak, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akkor meg fog erősödni az a néptípus, amelyre fel lehet majd építeni a magyar jövendőt. Ha a kormány, vagy é törvényhozás a mai nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben a lehetőségek határain belül intézkedéseket tesz, amelyek jogokat biztosítanak, amelyek engedményeket, enyhítéseket tartalmaznak az ország lakosai részére, akkor érdekünk az, hogy mindenki, akit ez az intézkedés érint, tudja, hogy minő jogot, minő enyhítést minő engedményt kapott, és hogy milyen módozatok és körülmények mellett lehet azután ezzel a joggal élni is. Fontos tehát az, hogy a nép széles rétegei ^'''i^ az érdekükben tett intézkedéseket, azok megvalósítási módjait és lehetőségeit, de egyszersmind tudják azokat a kötelezettségeket is, amelyek reájuk hárulnak. Hogv ezt a célt elérhessük, feltétlenül szükségesnek ' tartom a név széles rétegeit érintő törvényhozási és kormányzati intézkedések népszerű, mindenki által megérthető, de mégis tartalmilag pontos
