Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

144 Az országgyűlés képviselőházának tennünk, hogy ezt az előnyt kihasználhassuk és nyugodt megélhetést biztosíthassunk min­denkinek az ország határán belül. Szükségesnek tartom a kormány figyelmét felhívni az ármentesítési járulékok kérdésére. (Helyeslés jobbfelől.) Az ország minden részé­ből sok panasz érkezik az ármentesítési járu­lékok túlságos magassága (miatt, ( Szilágyi La­jos: Például Bihar megyéből!) amelyek sok eset­ben az adókat és egyéb közterheket erősen meghaladják. Ezzel szemben ugyancsak szám­talan panaszt hallunk, hogy a nagy járulék­fizetések ellenére a földek vízlevezetése nem tökéletes. Átfogó intézkedésekre van tehát szükség, amely éknek keretében megoldandó az a kérdés is, hogy az adminisztrációs költségek' csökkenjenek, az eredményes munka pedig szaporodjék. Revízió alá kell venni az egész ármentesítési kérdést megfelelő szakemberek bevonásával, és a szükséges intézkedéseket azonnali hatállyal kell foganatosítani. Kérem a kormányt arra, hogy folytassa azt a tevékenységét, amely a bennünket any­nyira igazságtalanul sújtó trianoni nyugdíj­teher elhárítása irányul. (Helyeslés jobbfelől.) A trianoni nyugdíj teher 87*6 millió pengőt tesz ki a költségvetés előirányzata szerint. Ez olyan nagymértékű megterhéltetést, (Ügy van! Ügy van! balfelől.), amelynek elhárítása a költség­vetés egyensúlyának helyreállítását, (Dinich Ödön: Ki a hibás érte?) ezenfelül pedig még számos olyan intézkedés megszüntetését teszi lehetővé, amelyek ma a nemzet számos rétegé­nek eleven húsába végnak. A múlt évi költségvetés során tartott fel­szólalásom alkalmával igen hangsúlyozottan mutattam rá arra, hogy milyen végzetesen fontos az adminisztráció gyökeres reformjá­val való foglalkozás. (Halljuk Halljuk! jobb­felől.) Most újból felhívom erre a kormány figyelmét, mert meggyőződésem, hogy ezen fordul meg az új magyar élet. Az a kérdés, hogy adminisztráljunk-e vagy alkossunk? Erre, azt hiszem, a felelet nem lehet kétséges. Min­den áron és nain den erővel egy minden tekin­tetben leegyszerűsített, precízen működő ad­minisztrációra van szükség. Ez fog eredményt biztosítani, még pedig a jó és gyors elintézést. Nem a tipegés-topogás a fontos, nem azon fordul meg az elintézés, hogy minden aktánál hány embert, hány ügyosztályt, hány hatósá­got keressünk meg és kérjük ki véleményét, nem az a fontos, hogy az elintézések kompli­káltak és lehetőleg érthetetlenek legyenek, nem az a fontos, hogy évek múljanak el, amíg megjön az elutasító határozat vagy valamilyen olyan közbeszóló intézkedés, amely ismét éve­kig húzza el az ügy végleges elintézését. Fon­tos ellenben az, hogy az érdekelt fél minden­kor és minden körülmények között tájékozva lehessen ügyének állásáról (Dinich Ödön: Ügy van!) és ha valamely kérése nem teljesíthető, e tekintetben már a kérelem előterjesztésekor fel kell világosítani. (Dinich Ödön: Ügy van!) Mielőtt a darabot iktatják, menjen keresztül a kérelem előzetes revízión, hogy csak azok az ügyek kerüljenek érdemleges elintézésre, amely kérelmeknek meg van a maguk törvényes alapja. Az adminisztráció komoly egyszerűsítését a falun kell kezdeni és a minisztériumokban kell bevégezni. Intézkedéseinkben keressük mindig az igazságot és az igazság ne bukjék el a formalitások aknamezőin. A határozat le­gyen »meggyőző, még ha kedvezőtlen is, mert a meggyőző, határozat megnyugvást kelt és a 175. ülése 1933 május 5-én, pénteken. lelkek harmóniáját fogja biztosítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azokban az ügyekben, amelyek az egyszerű embereknél gyakran fordulnak elő, amelyekben ezek maguk szoktak eljárni s amelyek jogász igénybevételét nem teszik indokolttá, lehetővé kell tenni azt, hogy a kérelmező kdoktattas­sék. Ne küldjék őt Ponciustól Pilátusig, ne kérjenek tőle be nem szerezhető iratokat, szó­val ne gördítsenek mesterséges akadályokat az egyszerűen elintézhető ügy megvalósítása elé. Törekednünk kell arra, hogy úgy törvényeink, mint rendeleteink világosak és határozottak legyenek, (F. Szabó Géza: Nagyon helyes!) azokat mindenki megértse és ne okozzon az azokban való eligazodás még az intelligens embernek is gondot. (F. Sabó Géza: Mindenki el is olvassa!) Törekednünk kell arra^ hogy adórendsze­rünk sürgősen átalakíttassék. (Helyeslés.) Le­gyen adórendszerünk egyszerű és világos. A mai adórendszer annyira komplikált, különö­sen a különböző adópótlékok, járulékok, inség­adók, pótadók és ezerféle különböző adók ke­zelése, könyvelése szempontjából, hogy még az intelligens és hozzáértő ember sem tudja kiismerni magát az adókezelés labirintusában. (Dinich Ödön: Ez így van! Hol a pénzügymi­niszter 1 ? Hadd hallja ő is ezt!) Az évek óta felgyülemlő és ezidőszerint behajthatatlannak mutatkozó adóhátralékok kérdésében is elha­tározásra kell jutni. Azokat konzerválni kell, de nem lehet egyes tönkrement gazdasági osz­tályokat a kamatok tömegével arra az időre is megölni, : amikor egyébként az adóalany fizetőképessége helyre kezd állani. A régi adó­hátralékoknak ily módon való lerögzítése lehe­tővé teszi, hogy a mai nehéz gazdasági hely­zetben eszközölt esetleges fizetések a ténylege­sen kivetett esedékes adók csökkentésére szol­gáljanak. A magyar jövő szempontjából döntő je­lentősége van annak, hogy foglalkozzunk a néppel. Az állam minden alkalmazottja, a tör­vényhatóságok és községek minden tisztvise­lője érezzen sorsközösséget a gondj elli* el bízott néppel, törődjék vele, kezelje szeretettel, iga­zítsa útba, vegye pártfogásába (Dinich Ödön: Szeretettel!) esetleges járatlanságát vagy tu­datlanságát ne fordítsa terhére, szóval legyen a hatóság és a hatóság minden közege a nép szerető atyja. (Helyeslés.) Akkor bízva hihet­jük, hogy a nép is szerető gyermeke lesz az államnak, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akkor meg fog erősödni az a néptípus, amelyre fel lehet majd építeni a magyar jövendőt. Ha a kormány, vagy é törvényhozás a mai nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben a lehetőségek határain belül intézkedéseket tesz, amelyek jogokat biztosítanak, amelyek engedményeket, enyhítéseket tartalmaznak az ország lakosai részére, akkor érdekünk az, hogy mindenki, akit ez az intézkedés érint, tudja, hogy minő jogot, minő enyhítést minő engedményt kapott, és hogy milyen módoza­tok és körülmények mellett lehet azután ezzel a joggal élni is. Fontos tehát az, hogy a nép széles rétegei ^'''i^ az érdekükben tett intézkedéseket, azok megvalósítási módjait és lehetőségeit, de egy­szersmind tudják azokat a kötelezettségeket is, amelyek reájuk hárulnak. Hogv ezt a célt elérhessük, feltétlenül szükségesnek ' tartom a név széles rétegeit érintő törvényhozási és kor­mányzati intézkedések népszerű, mindenki ál­tal megérthető, de mégis tartalmilag pontos

Next

/
Oldalképek
Tartalom