Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1 Először is a kereszténység soha nem ígért paradicsomi állapotokat a földön. Igenis, a kereszténység megváltoztatott sok mindent és vannak nagyon kiváló és mély szellemek, akik a kereszténységnek a hatása alatt és tevékenységének következtében teljesen és tökéletesen odaadó hívei lettek a kereszténységnek, mert látják azokat a nagy változásokat, amelyeket tett. De a kétezer esztendő alatt az államok tevékenységéért, a produkció menetéért és a törvényekért a kereszténységet felelőssé tenni nem lehet, mert nem ő teremtette az állapotokat s nincs módja ezeket másképpen alakítani. Méltóztassanak azt venni, hogy a jelenlegi körülmények között milyen felfogással lépnek fel akárhányan a mi oldalunkon az állammal és a produkciós törvényekkel szemben. Akárhányszor erőfeszítésünkbe kerül, hogy bizonyos mértéket tartsunk és hassunk rájuk. Mindenkinek módjában áll meggyőződni az urak között arról, hogy mi folyik a tudományos életben. De ezek tudományos kérdések s ezekkel nem foglalkozom tovább itt a Házban. Mármost szorosan véve a költségvetést, igen nagy befolyással volt rám a Tyler-féle jelentés. A Tyler-féle jelentés haladást konstatál az utolsó időkben: nagyobb rend, nagyobb átlátszóság, a deficit világos és nyilt bevallása, amelyre vonatkozólag az ellenzéki pártok szónokai is valamennyien nyilatkoztak. A valuta útja — amely valuta az utóbbi időkben, az utóbbi hetekben és hónapokban némi javulást mutat — azt mutatja, hogy az, aki jelenleg a pénzügyeket kezeli, konzekvens, gondos és mindent meg akar tenni. Éppúgy, mint előttem szólott Hunyady t. képviselőtársam is említette, hogy ő a pénzügyminiszter úr tevékenységét rendkívül sok bizalommal nézi, én is remélem és gondoloih, hogy ezen a téren még többet fog tenni. (Ügy van! jobb felől.) Ami a kamat kérdését illeti, én emlékszem, hogy amikor a t. pénzügyminiszter úr ezzel a tétellel jött, itt a Házban is és ezekben a padokban is bizonyos ellenmondások hangzottak el vele szemben. Az én részemről nem. En mindig azon az állásponton voltam, hogy neki teljesen igaza van, amikor a kamatkérdésben erőteljes lépéseket akar tenni azokkal szemben, akiknek ma pénzük van. Azok, akiknek ma pénzük van, örüljenek, hogy pénzük, annak értéke megmaradt és ne akarjanak kamatokat, semmiesetre se akarjanak nagy kamatokat. A kamat igenis, szálljon le (Ügy van! jobbfelől.) és szállítsa le a miniszter úr, amennyire csak tudja, ezt mind nagyon helyesen cselekszi, és ha ő eltér a régi szokásoktól és egyenes, új csapásra tér, ezt egészen helyesen teszi és én őt ebben mindig támogatni fogom. Hasonlóképpen, a magas fizetésekre vonatkozó rendelkezések is teljesen megnyerték tetszésemet, (Jánossy Gábor: Mindenkiét!) de megnyerték, azt hiszem, az egész ország tetszését is. En csak azt kérdezem magamtól, t. uraim, 'hogy elegendő-e mindez, amit itt látok. En azt mondom, hogy ezt nem lelhet elegendőnek tekinteni, és ha^ a Tyler-féle jelentés meg is dicséri a törekvéseket, akármennyire is objektív a Tyler-féle jelentés, mégis preokkupált álláspontból készült. Ha ezzel szemben azt nézem, micsoda óriási bajok vannak az országban a vagyonbukások terén, és ha nézem az adókat, 'amelyekre nézve azt mondta Farkas Tibor t. képviselőtársam, hogy azokat behajtani hiú íreménység, nem fog sikerülni semmiképpen, akkor azt gondolom, neki igaza van. Es ha né75. ülése 19$

S május 5-én, pénteken. 133 fcem a deficitet és azt a módot, ahogy a deficitet el akarják tüntetni, hogy tudniillik olyan emberek, akiknek nincs jövedelmük, kénytelelnek a belső kölcsönbe adni, tehát emberek, akik el vannak adósodva és akik kétségbeejtő állapotban vannak, még azok is kénytelenek ebben résztvenni: ezt rendkívül szigorú és nehéz intézkedésnek tartom. Mármost a takarékosság további folyamatát — amely folyik és amely komoly probléma — feltétlenül kívánom és akarom. Az egész költségvetésnek újabb és újiabb állandó revízióját folyton várom. Nekem ezen a téren némi tapasztalataim voltak és láttam az én működésemben, hogy az egyes tényezők, valahányszor szó volt a takarékosságról, rögtön kijelentették, hogy nem lehet, semmit sem lehet tenni ezen a téren. Ezt én nagyon jól tudom. Ezzel szemben természetesen a miniszter uraknak feltétlenül azon az állásponton kell maradniok, hogy igenis lehet. Magával a képviselőházzal szemben is még mindig nagyon sokat lehet takarékoskodni mindazon körülmények között is, amelyek között ma vagyunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Itt van azután az üzemek kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Az üzemekkel kapcsolatban is mindenki azt mondja, hogy ezen a téren még mindig nagyon sokat lehet takarékoskodni. De különösen egy dologra akarok rámutatni: ha az államnak üzemei vannak és ha az állam milliókra ímenő deficiteket köteles a mai körülmények között az adókból az üzemekre költeni, akkor ez oly nagy probléma és oly nagy tétel, amely kell, hogy a kormánynak rendkívül sok gondot okozzon. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ami a miniszter úr egyéniségét illeti, (Halljuk! Halljuk! a középen") Eckhardt Tibor képviselőtársunk azt mondotta, hogy a miniszter úr optimista.En azt gondolom, hogy nem is így áll a dolog, nem is a iminiszter úr optimista, hanem hivatala olyan, hogy optimizmusra kényszeríti őt. En látom azokat az elementáris! nehézségeket, amelyek között a miniszter úr van, akinek ténykedése kétségbeejtő küzdelem a deficit ellen. Ezzel szemben nekem, mint képviselőnek kötelességem figyelmeztetni a társadalmat, de figyelmeztetem a képviselőházat és pártokat is, hogy szintén mérsékeltek legyenek (Helyeslés.) és legyenek egyek azzal a miniszterrel, aki takarékoskodik, mert ebben a tekintetlben rendkívül sokat várunk, (Altalános helyeslés és taps.) amennyiben a hidegvérűség és a konzekvencia megvan a t. miniszter úrban. En kétszer hallgattam expozéját, kétszer hallgattam gondolatmenetét és a legnagyobb elismeréssel vagyok ténykedésével és tevékenységével szemben. Egyet azonban elfelejtett, — és ezt én ki is fejtettem a nyillvánosság előtt — hogy öl túlságosan merev és rideg, csak a szerződéseket nézi és nem nézi a társadalmat, nemi nézi az országot. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Azt látom, hogy itt az országban rengeteg ember van kenyér nélkül, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) egyes osztályok és maguk a tanult osztályok is teljesen kenyér nélkül vannak. De ezt az állapotot így, ahogyan van, fenntartani nem lehet. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Es ha nekem a miniszter úrral szemben kifogásaim vannak, akkor kifogásaim ezen a téren vannak, ezen az érzelmi téren is, hogy tudniillik nem úgy gondolkodik, hogy a prioritásnak az országban mégis úgy kell lennie és úgy kell felállíttatnia, hogy elsősorban arról