Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

128 Az országgyűlés képviselőházának külföld kritikájának gyúpontjában állt és a nemzetiségi elnyomás hírébe került. Ha Magyarországon a változott viszonyokból ési a változott felfogásokból fakadó gyakorlati következmények hasznát le akarjuk vonni, akkor elsősorban saját kisebbségi politikánkban kell arról gondoskodnunk, hogy ne csak lényegileg, hanem formailag is tökéletes kisebbségvédelmi politikát folytassunk. Ennek nagyobb gyakorlati jelentősége belpolitikai szempontból csak a mégis nagyobb számú hazai németséggel kapcsolatban van. Itt azonban tekintetbe' kell venni, hogy hazai német kisebbségünk — merném mondani — 99%-ban tökéletesen államhű. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Másodszor amit maga a miniszterelnök elismert, hogy a magyar és a német nép bizonyos szempontból sorsközösségben van. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Tudnunk kell» hogy a németség főleg a mostani energikus nemzeti vezetés alatt rendkívüli érdeklődéssel viseltetik a határán kívül élő fajtestvéreik sorsa iránt és tekintetbe kell vennünk azt, hogy rendkívül keveset kell változtatnunk jelenlegi berendezésünkön, hogy modern szempontból is kifogástalan kisebbségvédelmi intézkedéseink legyenek. TTgy hiszem tehát, hogy világos nemzeti érdek megtenni aztl az egy-két intézkedést és gesztust, amelynek következtében a német nép és a magyar nép lelki vonzódása kitökéletesednék és amely egyszersmind gyakorlati alapját adná a megszállott területeken élő magyar és német kisebbség közös politikájának. De itt van a tót kérdés is. Itt van a t.i kultuszminiszter úr, akinek figyelmét fel akarom hívni arra, hogy a Magyarországon lakó tótság minimális iszlámarányú, nem veszélyeztetheti

1 a magyarságot semmiféle formában, de viszont a felvidéken élő többmilliónyi tótság kulturális szempontból nem talált teljes kielégítést a Csehszlovák köztársaság területén belül. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Eminens magyar érdek volna itt állami intervencióval, állami és társadalmi támogatással a tót kultúrát kifejleszteni, az itt élő néhány tízezer tót segítségével kulturális tót középponttá tenni Budapestet elemi iskolák, középiskolák terén, egyetemi tanszékek felállításával, tót népművelési egyesületek fejlesztésével, a tót sajtó fejlesztésével olyan tót kultúrközépponttá tenni Budapestet, amely vonzóerőt gyakorolna a határokon túl szakadt tótságra. Ezzel szemben pedig a múlt bűne és a jelen mulasztása, hogy ezt a pár tízezernyi tótot nem mi használtuk fel emelőrúdnak, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a tótokat és a magyarokat, hanem engedtük, hogy ezt a pár tízezernyi szegény embert a csehek használják fel (Meskó Zoltán: Ügy van!) feszítővasnak a magyarok és a tótok között és Genfben a magyarsággal szemben ezzel a fegyverrel bizonyos sikerrel operáljanak. A kisebbségi kérdések teréről letérve, engedjék meg, hogy a gazdasági kapcsolatok terére is vessek egy pillantást. Itt is kialakult az utolsó tíz esztendőben egy praxis, amely teljes elzárkózással az autarkiára való törekvésben találta a maga csúcsteljesítményét, amely vad vám'háborúságokra vezetett és, meggyőződésem szerint, általános elszegényedést és nyomort hozott a maga nyomában. Ezzel szemben is kialakult egy teória, amely nemzetközi gazdasági kooperációra törekszik. Hogy ez milyen erős, azt bizonyítja a MacDonald és Koosevelt tárgyalásai végén kiadott nemzetközi tájékoz175. ülése 1933 május 5-én, pénteken. tatás, amely a valutakérdésben, a külkereskedelem kérdésében és egyéb kérdésekben egyedül a nemzetközi kooperációban látja a kibontakozási utat a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetből. De ezen túlmenőleg, ha ez érvényes az egész világra, akkor fokozottabb mértékben érvényes itt a Duna medencéjében, mert az itteni borzalmas szegénység, nyomor és nélkülözés a kooperáció utáni vágyakozást valamennyi nép lelkében kifejlesztette. Sajnálattal látom, hogy ezen a téren a magyar kormány szintén nem tesz megfelelő iniciatív lépéseket. A kormány három komoly ellenérvet hozhat fel a gazdasági kooperációra való törekvéssel szemben. Először azt mondhatja^ hogy nem a gazdasági közeledés jegyében áll Európa politikája, ellenkezőleg, az autarkia fejlődése előtt állunk. Ezt igazolná a Hitler által követett autarehikus politika Németországban. Erre azonban azt merném válaszolni: Minél több állam tér át a gazdasági autarkia gyakorlati megvalósítására, annál ha.marább lesz vége a tervszerűtlen autarkia kizárólagos uralmának. Gazdasági abszurdumok megállhatnak addig, amíg kevesen és kicsinyek követik «1; ha nagyok és sokan követik el, akkor a káros következmények hamar fogják hatásukat éreztetni. A második ellenérv az, hogy Magyarországon is vannak fontos és nagy érdekek, amelyek az autarehikus törekvések idején megtalálják a maguk számadását és amelyek akadályozzák a gazdasági közeledés politikáját. Erre azt mondom, hogy ez mérlegelés kérdése. Meggyőződésem szerint egy bölcsen irányított és tervszerű külkereskedelmi pplitika szolgálja a magyar föld érdekét, szolgálja a magyar kisiparosság érdekét, szolgálja a magyar intellektuellek érdekét. Ha a kormány azt látja, hogy a nemzet nagy többsége ilyen politika mellett jobb megélhetésre tesz szert, akkor a kormánynak kötelessége az ezzel szemben álló^ érdekek ellenére is a helyesnek tartott politikát keresztülvinni. (Helyeslés.) A harmadik és legfontosabb érv pedig az, hogy a kormány joggal mondhatja: kérem, nem tőlem függ egyedül a gazdasági közeledés megteremtése; az utódállamokban, a szomszéd államokban erős érdekképviseletek állanak az ottani kormányok háta mögött s megakadályozzák, hogy ez a gazdasági közeledés létrejöjjön. Erre azonban azt mondhatom, — és örömmel látom, hogy a miniszterelnök úr is itt van és neki is megmondhatom ezt — ha valaki úgy érzi, hogy ő nem szükség-miniszterelnök, hanem államférfiúnak született, ha úgy érzi, hogy neki hivatása és kötelessége alkotásokkal beleírni nevét a magyar történelembe, ha úgy érzi, hogy bizonyos útnak követésével a magyar nemzetnek és Európának általános érdekeit tudja szolgálni, akkor nem szabad visszariadnia az iniciatíva 'megragadásától ,sem. MacDonald angol miniszterelnök, amikor a túlzó és Európa szempontjából vészed-elmés francia imperializmussal és nacionalizmussal szemben egész európai kereszteshadjáratot vezet, erejét nemcsak abból meríti, hogy az angol közvélemény óriási többsége áll a háta mögött, hanem abból is, hogy a francia közvélemény békebarát része erősebb lelki kapcsolatban áll vele, mint saját kormányával. így a magyar miniszterelnöknek is kötelessége az utódállamok közvéleményében szövetségest keresni a gazdasági kapcsolatok megkönnyítése és létesítése iránt. Neki kell jönnie propozició'kkal, tervekkel, propagandával,