Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1' tozó 36 állam, jóformán valamennyien keresz­tülvitték. {Herrmann Miksa: Várjuk a végét! — Meskó Zoltán: Ez az, hogy mindig a végét várjuk!) Azt hiszem, hogy az, hogy egy állam gazdag, nem előnyös a devalorizációra, hiszen a devalorizáció a vagyont csökkenti, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) minél gazdagabb pedig egy állam, annál többet áldoz a devalorizációval, mi pedig adósságunkon, terheinken akarunk könnyíteni, tehát egy szegény állam alkalma­sabb erre a kísérletre, mint egy gazdag állam. e (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Herrmann Miksa: Infláció lesz a vége! — Felkiáltások balfelől: Bár ott tartanánk! — Mozgás.) Elismerem, nem vagyok szerelmes a deva­lorizációba, (Meskó Zoltán: Bár meglenne!) nem vagyok szerelmese semmiféle pénzügyi technikai kísérletnek, annál kevésbbé vagyok szerelmese, mert én azok közé a kevesek közé tartozom, akik minden devalorizáció, vagy egyéb pénzügyi kísérlet által még veszíteni tudnak, de látom, hogy valami megoldásra szük­ség van, valami módon megoldást kell keresni. (Meskó Zoltán: Radikálisan!) Nagyon fogok örülni, ha a túloldalról más gyakorlati és he­lyesebb propozicióval fognak jönni, a jelenlegi körüLményék között azonban tisztelt pártvezé­rem vonatkozó indítványát jobbnak hiányában kénytelen vagyok támogatni. (Helyeslés a bal­oldalon.) Tisztelt Ház! Ezek után áttérek eknon­dandóimra. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Megint hitet akarok tenni ama meggyőződé­sem mellett, amelyet követni igyekeztem, ami­óta ennek a parlamentnek tagja vagyok, (Hall­juk! Halljuk!) és amely azt vallja, hogy a parlamenti szónok és főleg a költségvetési iszó­nok nem arravaló, hogy felszólalásával tapsot arasson, hogy vihart vessen el, hanem problé­mákat kell felvetnie, megoldásokat kell propo­nálnia (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és az el­lenfelet igyekeznie kell meggyőzni. Ellenfelet meggyőzni pedig a személyes harc, kiélezett ellentétek atmoszférájában lehe­tetlen, (Ügy van! Ügy van!) mert hiszen a fel­keltett indulat az érvet sem engedi a gondol­kozásban előtérbe jutni. En pedig most hetek óta önhibámon kívül távol álltam a magyar közélettől. Az indok is, amely miatt távol vol­tam, oly szomorú volt, hogy az elmélyedést, az elgondolást előmozdította, tehát fokozott mér­tékben igyekezem azokat, amiket elmondani kötelességemnek érzek, oly formában mondani el, hogy azokkal feleslegesen senkit érzékeny­ségében meg ne sértsek. (Helyeslés.) Ennek az óvatos formulázásnak ellenére félek, hogy megint lesznek olyanok, akik be­szédem után azt fogják mondani: ez megint egy demagóg, forradalmi beszéd. (Jánossy Gá­bor: Hogyan tetszik azt előre tudni?) Vannak akik rosszhiszeműen mondják ezt rólam, de tudom, hogy egyes rosszhiszemű barátaim is aggódva kísérik politikai szereplésemet. (Ügy van! a baloldalon.) Ezeknek azt mondom, hogy nagyon félreismerik lelkületemet. Ha valami, akkor én inkább ellenforradalmár vagyok, semmint forradalmár. De mélységesen aíkot­mányhű és alkotmánvos gondolkozású ember vagyok, a meglevő alkotmányhoz tehát szigo­rúan ragaszkodom, azt tisztelem, de tisztel­tetni is kívánom. (Helyeslés balfelől.) Szük­ségesnek tartom azonban, hogy megmondjam, — habár talán éppen ea a kijelentésem alkal­mas a félreértésre — hogy én a mai helyzetet olyan kétségbeejtőnek, a nyomort olyan álta­lánosnak, a szegénységet olyan borzalmas szen­5. ülése 1933 május 5-én, pénteken. 125 védéseket okozónak tartom, 'hogy ha az volna a meggyőződésem, hogy ezeken, a viszonyokon csak erőszakos eszközök igénybevételével lehet változtatni, egyéni érdekből, vagy osztály­önzésből nem állnék útjába ilyen erőszakos eszközöknek. De történelmi tanulmányokból merített szikla-szilárd meggyőződésem, hogy forradalmi úton a széles néprétegek életnívó­ján soha sem lehetett javítani, és a forradal­mak következtében mindig több és nem keve­sebb szenvedés hárult az emberekre. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) E meggyőződ esem kö­vetkeztében elsősorban alkotmányhű, másod­sorban ellenforradalmár és ennek következté­ben reformpárti vagyok. (Helyeslés a balolda­lon.) A jelenlegi szociális és gazdasági helyzet, a reménytelenség és a kilátástalanság ugyanis oly nyomasztó, hogy az jóra nem vezethet. ha valaki úgy,i mint én a jóban szinonimáját látja a nyugalomnak. Ez a súlyos és nyomasztó helyzet Európa számos államában már kirob­banásokra vezetett, jobboldali, vagy baloldali forradalmakra, erőszakos eszközök igénybevé­telére és végeredményben az emberi szenvedés szaporítására. Ilyen erőszakos kirobbanásokat pedig az állami 1 organizáció, vagy az állami erőszak egyedül megakadályozni nem képes, csak a viszonyok változását előmozdító céltu­datos cselekedetek, tehát reformok. (Ügy van! a báloldalon.) Kitűnő bürokráciára szükség van, államhü csendőrségre és rendőrségre szükség van, ki­tűnő hadseregre szükség van, (Ügy van! a jobb- és baloldalon.) de ezek az intézmények önmagukban erőszakos változások, vagy for­radalmak ellen kielégítő biztosítékot nem nyújtanak, mert láttuk, hogy ezek a nagy ap­parátusok milyen könnyen csatlakoznak a dia­dalmas forradalmakhoz. Ezeknél a külső se­gédeszközöknél tehát fontosabb a nemzeti élet helyes szabályozása, az elégedetlenség meg­szüntetése gazdasági, szociális és politikai téren. Éppen ennek a meggyőződésemnek követ­keztében végtelen agállyal látom, hogy a nem­zet jelenleg érvényben levő alkotmánya, az al­kotmányos népképviseleti rendszer nem funk­cionál teljes tökéletességgel. (Gr. Sigray An­tal: De nem ám!) Maga a parlament mértani haladvány formájában kapcsolódott ki az ak­tív munkából. Bethlen István kormányzásá­tól Károlyi Gyulán át a jelenlegi időig mind nagyobb mértékben szorult háttérbe a parla­ment. Másrészt pedig maguk a képviselők a gyűléstilalom következtében, Károlyi Gyula kormányzása idején bizonyos ideig és nem tel­jesen, a jelenlegi kormányzat idején' pedig hosszabb idő óta, még bizonytalan ideig és tel­jesen ki vannak kapcsolva annak lehetőségé­ből, hogy képviselői munkájuk egyrészét el­végezzék. (Ügy van! balfelől.) Nem dicsekvés­ből mondom, de tényleg a múltban jó képvi­selő voltam. Hivatkozom azokra az egységes­párti képviselőtársaimra^ is, akik — velem egy megyében lévén — tudják, hogy a magam ke­rületi munkáját is becsülettel és tisztességgel elvégeztem. Mert a képviselő munkájának csak egyrésze folyik le a parlamentben, a képviselő kötelessége azonkívül a kerület népével együtt lenni, annak közvéleményét irányítani, az elé­gedetlenséget lecsapolni, a jogos panaszokat megszólaltatni és az illető kerület politikai vezetését ellátni. (Helyeslés a baloldalon.) Most pedig hónapok óta saját hibámon kívül arra vagyok kényszerítve, 'hogy ezen kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom