Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-173
6' Âz országgyűlés képviselőházának dasági életünk megjavítása érdekében meg kíván valósítani. Ha most visszatekintünk az elmúlt évtized állami költségvetésére,, amelyeket erről & helyről volt alkalmam évről-évre a t. Ház előtt •ismertetni, (Kun Béla: Szomorú túlkiadások voltak azokban a költségvetésekben!) úgy meg kell állapítanom, hogy egyfelől ez a költségvetés az, . amely viszonylag a legnagyobb erőfeszítésnek teszi ki az ország polgárságát, másfelől azonban ez a költségvetés az, amely levonja mindazokat a konzekvenciákat, amelyeket a gazdasági és pénzügyi helyzet világszerte bekövetkezett rosszabbodása ettől a kicsiny, megcsonkított országtól is megkövetel. B költségvetés összeállításánál a kormány igyekezett mindazokat a súrlódási felületeket elsimítani, amelyek fcsetleg f egy reális költségvetés összeállításának útjában állottak volna és igyekezett megszabadulni mindazoktól a ballasztoktól, amelyek az előző költség; vetésből eredőleg , az új kötségvetésre való átlépést megnehezítették volna. Amiként ismeretes, az elmúlt hónapban megalkotott állami kölcsönről szóló törvényjavaslat legfontosabb alapgondolata éppen, az volt, hogy a folyó költségvetési évben várható államháztartási deficit elimináltassék és így a jövő költségvetési évre már kiegyensúlyozott állapotban léphessünk át. A pénz^ ügyminiszter úr az állami kölcsönről szóló t|öír vény java slat beterjesztés© alkalmával kifejtette az ország előtt azokat az elgondolásokat és terveket, amelyek egyfelől a folyó évi államháztartás kiegyensúlyozását, másfelől pedig a sínylődő gazdasági élet vérkeringésértek megújítását célozzák és ezeket az elgondolásokat már ebben a költségvetésünkben érvényre is juttatta. Különösen nagy súlyt kell tulajdonítanunk a kormány e kettős elgondolásának éppen most, amikor tudjuk, hogy az egész világon az elzárkózás és autarchia politikája kezd napról napra nagyobb mértékben kidomborodni. Magunkra vagyunk utalva és minden belső erőnket úgy kell koncentrálnunk, hogy egyfelől az államháztartás kiegyensúlyozása, pénzünjk értékállandósága, másfelől pedig a gazdasági élet folytonossága minden körülmények között biztosítható legyen. Ennek az útnak követését látjuk ebben a költségvetésünkben is, amidőn pénzünk staibilíizálásának legfontosabb előfeltételét, az államháztartás kiegyensúlyozását kívánja elérni a kormány. Államháztartásiunk kiegyensúlyozását csak a lehető legnagyobb erőfeszítésekkel, a kiadások igen jelentékeny mértékül lefaragásával, a legmesszebbmenő önmegtagadással tudta megközelíteni a kormányzat olyannyira, hogy ezek után éhben a költségvetési előirányzatban még jelentkező deficit eliminálása nagyobb gondot már ne okozhasson. T. Ház! Az előttünk fekvő költségvetésben jelentkező 76-2 millió peugőnyi deficit előirányzásánál nyomatékosan rá kívánok mutatni arra, hogy ez a hiány úgyszólván 100%-ban az úgynevezett trianoni nyugdíjterhek következménye, amely nyugdíj terheknek tőkésített összege egy olyan óriási összegű jóvátételi kiadásnak felel meg, hogy ezek méreteire — az én szerény meggyőződésem szerint •—• a trianoni békeszerződésnek összekovácsolói annak idején nem is gondoltak. Ez a kiegyensúlyozási folyamat, illetőleg 173. ülése 1933 .május 3-án, szerdán. az arra való törekvés azonban csak ideig-óráig és csak olyan erőfeszítések mellett tartható fenn, amely erőfeszítéseket a kormányzat ennek a költségvetésnek összeállításánál is kifejtett. Egy véglegesnek mondható nyugalmi állapotot csak akkor remélhetünk, ha külföldi hitelezőinkkel olyan megállapodást tudunk létesíteni, amellyel egy méltányos konverzió révén biztosítani tudjuk a termelő munkának folytonosságát olyan mértékben, hogy ezzel a mi gazdasági életünket megerősíthetjük. Igen jelentős előrehaladást látunk különösen a termelő munka megindulása tekintetében azáltal, hogy sikerült a kormánynak a belső tőkecirkulációt a transzferalapban elhelyezett pénzek egyrészének igénybevételével, valamint az úgynevezett ipari munkatermelő szövetkezet létesítésével megindítani. A mozdulatlan tőkének a mozgó életbe való átömlesztése nemcsak a gazdasági élet felfrissítését és megindítását szolgálja, hanem az ilymódon fokozódó egészséges munka révén meginduló fogyasztási és vásárlóképesség az egyedüli biztosítéka a nyugodt, a normális társadalmi rendnek is. De a gazdasági élet ilyen rendkívül súlyos helyzetében az összes gazdasági tényezőknek elengedhetetlen kötelessége, hogy egymással szervesen összeműködve igyekezzenek az egyik és a másik gazdasági ág közt jelentkező aránytalanságokat kiküszöbölni. Etekintetben nálunk, ahol a mezőgazdaságnak jutott a domináló szerep, — amely gazdasági ágat sújtotta természetesen^ a legnagyobb mértékben a mai gazdasági világválság — még mindig igen csekély^ mértékben látjuk a többi gazdasági ág részéről azt a megértő közeledést, amellyel a mezőgazdaság prosperitását csak a legcsekélyebb mértékben is előmozdítanák. Pedig ha az ipari termelésnek az az igazán szűk köre, amely a mezőgazdaság nélkülözhetetlen szükségleteit szolgáltatja, igyekeznék ármérséklésévej a mezőgazdaság megsegítésére sietni, úgy szerény véleményem szerint az agrárollónak mai ijesztően szétágazó ágai lassankint összecsukódnának, ami a mezőgazdaság prosperitását segítené elő és elősegítené, fokozná annak vásárló- és fogyasztóképességét is. Figyelembe veendő ugyanis, hogy míg a mezőgazdasági termékek árindexszáma az 1927. és az 1932. év között 47"39%-kai csökkent, addig a mezőgazdasághoz szükséges ipari termékek árcsökkenése összesen csak 11*6%-ot tett ki. így tehát még mindig egy 37%-os nívóbeli különbség jelentkezik az ipari termelés javára és a mezőgazdaság hátrányára. Ha azonban kellő tárgyilagossággal nézzük a helyzetet, ebből nem szabad az ipar szűkkeblűségére következtetni. Ez egyedül annak a kétségtelenül előnyösebb helyzetnek a következménye, hogy, az ipar a konjunktúrák esésével vagy emelkedésével lépést tud tartani és könnyedén, minden nehézség nélkül tudja szabályozni termelését olyan módon, hogy csak annyit termel, amenynyi a lecsökkent fogyasztás mellett is még mindig biztosítja számára a kellő profitot. T. Képviselőház! Sajnos, ezt az egyébként helyes termelési metódust a mezőgazdaság nem követheti, mert a termőterületeken a termelés minden körülmények között folytatandó, hiszen a mezőgazdaságnál a termelés legcsekélyebb visszafejlesztése már szinte katasztrofális jelentőségű következménnyel jár. Az ipari termékek árának fokozottabb mértékben való csökkentése pedig úgy az iparnak, mint a kereskedelemnek hasznát idézné elő, mert a mezőgazdaság vásárlóképességének fokozásával
