Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

Az országgyűlés képviselőházának 17 U. ülése 1933 május U-én, csütörtökön. 11Ô ban köttettek, de, sajnos, a gazdavédelmi rendelkezések ezekre nem vonatkoztak és így automatikusan következett be az, hogy amikor a bankokkal szemben a gazdáknak bizonyos védelmet nyújtottak, ugyanakkor az altruista intézményeket ez alól kivették; tehát éppen azokat az intézeteket, amelyek több megértéssel és szolidaritással lettek volna hivatva a kisembereket felkarolni és így éppen ezek az intézetek tették az embereket földönfutókká és árverezték el őket. Még egyet kell kérdeznem. Hogyan lehetséges az, hogy a külföldi hitelező' a belföldi hitelezővel szemben előnyben részesül; hogyan lehetséges az, hogy az idegen valutákban kötött tartozások nem mentesülnek a gazdavédelmi rendelkezés alapján, ami tehát azt jelenti, hogy a belföldi hitelezői távolról sem élvez a kormányzat részéről annyi védelmet, mint amennyit élvez a külföldi hitelezői Dencz Ákos t. képviselőtársam beszédében azt mondotta, hogy ő nagyon helyesli a kormánynak azt az eljárását, hogy nem tételes törvényekkel intézett bizonyos gazdasági kérdéseket, hanem rendeletek útján. Annak ellenére, hogy engem talán egy világ választ el a kormány felfogásától, ezt az eljárást sok tekintetben magamévá tudom tenni. Magamévá teszem azért, mert a Házat mai összeállításában nem tartom annyira szociális érzékűnek. hogy úgy tudjon valamely kérdést rendezni, mintha egy szociális érzékkel rendelkező miniszter egy rendeletet kiad. Majdnem, az a helyzet, hogy a Képviselőház mai struktúrájánál fogva nem képes annyira szociális ízű rendelkezést hozni, mint egy esetleges miniszteri rendelet. Ebben feltétlenül osztom a képviselő úr nézetét és teljesen egyetértek vele abban a felfogásban, amelyet ő a nyugdíjkérdéssel kapcsolatban kifejtett. Azt mondotta Dencz Ákos képviselőtársam, hogy sajnálattal Játja, hogy az 1931-ben tervbevett biztosítás révén a nyugdíjkérdés nem nyert megoldást. En véletlenül abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az akkori tárgyalások körülményeit ismerem és ki kell jelentenem, hogy, sajnos, ez nem történt meg s ez nagyon elítélendő valami, mert megtörténhetett volna, illetőleg ez a kérdés megoldható lett volna. A Homonnay Tivadar t. képviselőtársam által felhozott biztosítási lehetőség tényleg fennforgott és az angol Prudential-társaság volt az, amely az akkori pénzügyi kormányzatnak ajánlatot tett. (Lilain Ferenc: Wekerlónek!) Nem Wekerlének, mert akkor már Korányi volt a miniszter. Akkor azonban a biztosítóintézetek és elsősorban az Első Magyar Általános Biztosító Társaság volt az, amely a megoldásnak ezt a lehetőségét megakadályozta. A biztosítóintézetek arra való hivatkozással, hogy nem lehet ilyen nagy üzletkötésből kikapcsolni a magyar biztosítóintézeteket . és azt egyszerű külföldi biztosító intézettel megkötni, jogot tartottak arra, hogy az üzletbe belekapcsoltassanak, illetőleg a biztosítást Ők kapják meg. Ez a megoldás természetesen már az első pillanatban komolytalannak látszott, mert a magyar pénzintézetek éppen az inflációs időket követő terhes veszteségek alapján nem is voltak abban a gazdasági helyzetben, hogy egy ilyen nagy tételt, ilyen nagy biztosítási összeget vállalni képesek lettek volna. így ez az ajánlat, amikor a magyar biztosítóintézetek bekapcsolását kívánták, tulajdonképpen nem jelentett mást, mint törekvést arra, hogy az üzletszerző fél provízióját meg tudják szerezni. Ez addig húzódott, amíg a anKÉPVISBLÖlHiAZI NAPLÓ XV. gol biztosítóintézet, mikor a bankzárlat megjelent, ezt az ajánlatot visszavonta, mert most már, sajnos, az állam bonitását nem tartotta annyira megbízhatónak, mint a bankzárlat előtti időkben, úgyhogy ez az akkori ajánlat elesett. Azóta volt újabb ajánlat ugyancsak angol, biztosítóintézet részéről, ez a biztosítás azonban nem akarja a nyugdíjterhek 100%-át átvállalni, mert erre most már a külföldiek sem képesek, hanem csak egy bizonyos összeget, 40, talán maximálisan 50%-os terhet vállalnának. Ez érthető is, mert körülbelül 135—142 millió pengőt tenne ki az az összeg, amelyet évi térítésnek kellene ebből fizetni. Azért mondom, hogy 135—142 millió pengőt, mert a nyugdíjterhek összege a zárszámadásban nincs tisztán feltüntetve. Míg a detailban 142 millióban van felvéve ez az összeg, addig a sommázatban 135 millióban szerepel. így tehát őszintén megvallom, nem tudom, melyiket fogadjam el most véglegesen. Végeredményben, amikor Dencz Ákos képviselőtársam beszédére reflektáltam, engedjék meg igen t. képviselőtársaim, hogy egészen röviden, ettől a dologtól látszólag talán eltérve, egj múö témára térjek át. A világtörténelemben a legcsodálatosabb mindenkoron visszatérő apokalipszis jelentkezett és ez a művészet volt. A világtörténelemben minden történelmi evolúciót évtizedekkel, de legalább is tíz esztendővel megelőzött a művészeti fejlődés. Ez érthető azért is, mert éppen a művészlelkek szenzibilis voltánál fogva az idők zavaros és ki nem alakult helyzetében a művészek, mint szeizmográfok előre érzik az elkövetkezendőket és ha talán £<hi> kifejezetten a gazdasági és politikai életben, de bizonyos viszonyok között előre vetik a fejlődés árnyékát és megmutatják a jövendőt. En őszintén megvallom, szinte babonás hittel állítom azt, hogy a mostani gazdasági időnek és politikai időnek apokalipszise már megjelent, mert ahogyan annakidején a művészetben a forradalmi időket megelőzőleg a különböző izmusok, a futurizmus, a kubizmus, a postimpresszionizmus és a többi izmusok előljártak, úgy ezeket tervszerűen követték bizonyos izmusok, a kommunizmus stb. a politikai életben is. Párizs, amely mindenkor pulzusa volt a művészetnek, ezektől az izmusoktól már régen eltért és áttért a reális, naturális művészet egyik fejlődöttebb fokára, amelyből már sohasem lesz a konzervativizmus jegyében megszületett valami, ami a múltban volt. Visszatérni a konzervativizmushoz a művészetben sem lehet, mint ahogy a politikában sem. Fejlődő élet előtt állunk és minden kor visszahagyja a maga bizonyos stigmáit és azoknak figyelembevételével fog kialakulni a jövő. Ugyanezt vonatkoztathatjuk itt elsősorban a politikára is, és mint ahogy megtisztult a művészet ezektől a szélsőségektől, éppúgy meg fog tisztulni haladásában a szélsőségektől az általános világpolitika élete is és el fogunk jutni arra az időre, amikor a művészet fogja a vezető szerepet ezen a téren is elfoglalni. Még egy dolgot akarok megemlíteni igen röviden. Külpolitikai szempontból valamennyi képviselő úr igen értékes fejtegetéseit hallottuk. Engedjék meg azonban, hogy én itt ezekről a padokról egy különös, de talán nem indokolatlan szimpátiának adjak kifejezést Franciaországgal szemben. Nem igazság Franciaország részéről az, ha Magyarországot nem veszi abba a védő és szerető pártfogásba, 17