Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

lOO Àz országgyűlés képviselőházánál Î? külügyminisztériumban a központi személyzet semmiesetre sincs arányban a külszolgálatban foglalkoztatott személyzettel, úgy, hogy majdnem minden egyes külszolgálat! tisztviselőre esik egy központi fogalmazási tisztviselő. Ezt sem tartom nagyon egészséges aránynak, itt is lehetne változtatást tenni. Lehetne még bizonyos csökkentéseket elérni a földmívelésügyi tárca keretében is a mezőgazdasági üzemek és a lótenyésztés terén, mert a lótenyésztés megint olyan terrénum, ahol az adatok alapján egészen kiismerni magát senki sem tudja. Ugyanis az az érdekes eset áll fenn, hogy a mezőgazdasági birtokok jövedelmezősége érdekében inegdrágittatott a lótenyésztés, másszóval a mezőgazdasági birtokok aránylag drágán számítják fel a takarmányt és mindazt, amit a méneseknek juttatnak, úgy, hogy itt is szintén nagyon szép összegeket lehetne megtakarítani még akkor is, ha nem tisztán financiális szempontból néznék a megtakarítási lehetőségeket. Még egy kérdést kívánok megemlíteni, — részben csak érintve, mert indirekte a segélyezés útján idetartozik — és ez az autonómiák adóztatásának kérdése. Tíz-tizenkét évvel ezelőtt szóvá tették már a Házban, hogy amíg rendet nem teremtenek az általános adóztatás terén, addig kiegyensúlyozott költségvetésről beszélni nem lehet, mert teljesen mindegy, hogy valaki zsebéből milyen címen veszik el a pénz, teljesen mindegy, hogy most egy intézkedéssel valamit állami, községi, megyei, vagy autonóm feladatnak minősítünk-e, mert valamilyen címen mégis csak el kell intézni azt a feladatot. Az autonómiák adóztatása terén hiba van, itt valamit tenni kell, mert — amint az előttem szólott képviselőtársam is felemlítette és én magam is tudom tapasztalataim alapján — az iskolaadó olyan községben, ahol felekezeti iskola van, de semmiféle újjáépítés nem volt, 240%-ot tett ki azon egyszerű oknál fogva, mert a kultúrától távol levő szegény községben meglehetősen nagy a szaporodás, mint általában azokon a helyeken, amelyek a kultúrától távolabb vannak, ennélfogva több a gyermek és így töhb tanító is szükséges. Ezek a kis községek ilyen terheket nem bírnak meg. E tekintetben már évek óta hangoztatják, hogy valamit tenni kell, de ez nem elég, meg is kellene tenni azt a valamit! Bizonyos ellentétek merültek fel a múltban a különböző minisztériumok között, a pénzügy és belügy között az autonómiák költségvetése tekintetében. Hosszú küzdelmek folytak, amelyekben mindegyik minisztérium bizonyos befolyást kívánt magának biztosítani. Ennek az intern küzdelemnek mivoltát nem akarom firtatni, kétségtelen az, hogy ennek a küzdelemnek eredménye nem volt, az adófizetőkön nem segítettek s hogy ezeket a feladatokat el nem végezték. T. Ház! Foglalkozom még egy kérdéssel, nem ugyan azért, mintha azt külön lehetne kapcsolni, mint ahogy nagyon nehéz általában az egész költségvetést kivenni az általános gazdasági és pénzügyi kérdések keretéből, de teljesen kimeríteni ezt a kérdést itt egy alkalommal nem lehet, azonban annyit beszéltek már a mezőgazdasági adósságok megoldásának kérdéséről, hogy már ennél a kapcsolatnál fogva is, így az agrárkörök előtt — mert az agrárpolitikusokhoz tartozom — ezzel a kérdéssel néhány szóval foglalkozni akarok. En azt hiszem, hogy ezt a kérdést általános szempontból és általánosabb szempontokból If. ülése 1933 május ú-en, csütörtökön. kell kezelni, mint ahogy ez a kérdés a legtöbb esetben heállíttatik. Nem lehet ezt a kérdést tisztán a mai adott helyzetből és tisztán osak az adós szempontjából elbírálni, de semmiesetre sem lehet a kérdést úgysem elbírálni, mint ahogy kapitalista részről s elsősorban az érdekelt* készpénzzel rendelkező, vagy a készpénzvagyon felé bizonyos elfogultsággal levő érdekeltek gondolják. Kétségtelen az, hogy ez a kérdés nem új kérdés. Aki ismeri kissé a történelmet, tudja, hogy már az ókorban előfordultak ezek a gazdasági problémák mindenhol, ahol pénzgazdálkodásnak és kapitalizmusnak bizonyos gyökerei vagy csirái mutatkoztak, azonkívül megtörtént Rómában, — mindenki tudja, azt hiszem, aki a római történelmet ismeri, — hogy Julius Caesarnak egyik intézkedése, amelyet dekrétummal intézett el, az volt, hogy az adósok visszafizethetik adósságukat földben, az adósság felvételekori értékben. Ez azonban nem elégítette ki a publikumnak radikálisabb részét akkor sem. Általában olyan adósságreformot és földreformot csinálni, aanely kielégítsen mindenkit, különösen a szélsőségeket, nemigen lehet, úgyhogy etekintetben mindenesetre nem lehet túlzott reményekkel biztatni az érdekelteket, de egyes dolgokat mégis meg kellene csinálni. Annakidején Sztranyavszky képviselőtársam beszédében már említette azt, hogiy bizonyos tekintetben figyelembe kellene venni azokat az óriási kamatösszegeket, amelyeket akkor, amikor a kamatmaximálás hiányában a kamatok felmentek 20—22%-ig, mindenesetre imég magasabb százalékig is, az adósok befizettek. Kétségtelen, és szerény véleményem szerint leghelyesebb megoldás az volna, ha az adósságok kérdését elsősorban a . kamatnál fioignák meg; a kérdést a kamatnál kellene próbálni kezdeni, de nem úgy, nem olyan játszással, mint ahogy ez az intézkedés itt történt. Igazán naivitás az, hogy ma azokon segítsesenek csak, akik a mai gazdasági viszonyok között már olyan eladósodottak, hogiy azokon ilyen intézkedésekkel segíteni nem lehet. Mindenesetre egy mondattal azt ajánlom az igen t. többség megfontolásába, hogy az adósságrendezésről ne beszéljenek annyit, hanem inkább cselekedjenek. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik! Esztergályos János jegyző: Dencz Ákos. Dencz Ákos: Igen t. Képviselőház! Farkas Tibor igen t. képviselőtársam elhangzott felszólalásában igen komoly bírálatot mondott a kormány gazdálkodásáról és annak, kapcsán részletesen foglalkozott a zárszámadások bírálatával is. Különösen, ami az elszámolásokat illeti, igen szimpatikus volna nekem, hogy ezzel már most foglalkozzam, legnagyobb sajnálatomra azonban ezt a rendelkezésemre álló idő kiszabott voltánál fogva nem tehetem meg, mindazonáltal, mint a zárszámadásokat vizsgáló bizottság egyik szerény dignitáriusának, kötelességem már most annyit kijelenteni, hogy az elmúlt költségvetési év zárszámadása már a bizottság előtt van, ahol rövidesen módját fogjuk ejteni, hogy annak anyagát : letárgyaljuk, a Ház plénuma elé hozzuk és így Farkas Tibor igen t. képviselőtársam kritikai szavainak a költségvetésen kívül ott is majd szintén helye lesz és erre majd szintén visszatérhet. A költségvetési vita szónokai egyértelműleg megállapították, — és azt hiszem, Ihogy ebben nem is lehet közöttünk különbség — hogy