Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-174
lOÔ Az országgyűlés képviselőházának 1 iskolafenntartó 'bevételei nem folynak be, illetményüket csak a legritkább esetben kapják meg. Fizetéskiegészítő államsegélyük ma is 21 pengős búzaalapon adatik ki, miáltal illetményük egyharmadát elvesztik. Megjegyzem, hogy a lelkészeknél 27-es alapon számítják be, tehát felét viszik el a, fizetésüknek. Itt tehát segíteni kell, 'hiszen tudok tanítókról, nagycsaládú tanítókról, akik egy hónapban összesen 12—15 pengő államsegélyt kapnak, és más ijövedelimük nincsen. En iismerem a kultuszminiszter úr helyes terveit e kérdés megoldására, de addig is segítenünk kell. A miniszter úr ugyanis azt szándékozza, hogy egy országos kultúradót vet ki, úgyhogy mindenki igazságosan, egyenlően részesednék az iskolafenntartási terhekben. (Kabók Lajos: Nincsen már elég adói) A klotűróra kigyulladt. Szeretteim volna még az összeférhetlenség kérdéséről, az álláshalmozásról és a közéleti tisztaságról beszélni, de így erről már nem tudok beszélni; kénytelen vagyok beszédemet befejezni. Kérem a t. Ház agrártagjait, sőt azokat is, ha nem is agrárok, de akik azon a meggyőződésen vannak, hogy Magyarországon mindennek alapja a föld, a mezőgazdasági termelés, fogjanak össze erre a közös munkára. A miniszterelnök úr sorsközösségre hívja fel az országi minden lakosát. Kész örömmel, teljes lélekkel teszünk annak eleget és minden munkát vállalunk, de annak előfeltétele, hogy a miniszterelnök úr adja meg ehhez az alapfeltételeket és valósítsa meig azokat a jogos kívánságokat, amelyek megvalósítandók. Ezek a kívánságok körülbelül azok, amelyeket itt felemlítettem.^ Mondom, sajnos, az összeférhetlenség kérdését, a közéleti tisztaság kérdését el kellett hagynom. Kérem a miniszterelnök urat, ne hallgasson egyedül azokra, akik csak azt a képet akarják előtte lefesteni^ amelyről azt gondolják, hogy ő szívesen látja azokat és ne hallgasson csak a hivatalos jelentésekre, mert ha azok a legöobb akarattal készültek is, mégis legtöbbször az íróasztalon készültek, hanem igenis tessék meghallgatni, tessék figyelembevenni a teljesen független politikusok véleményét, (Ügy van! Ügy van! a középen.) akik együtt élnek a néppel, minden bújában-bajában együtt éreznek f vele és akik aziokkal igazi sorsközösségben élnek. Es iha a miniszterelnök úr a magyar nemzet vezére akar lenni, — én ismerem az ország igazi közhangulatát, nemcsak az ünnepi megnyilatkozásokat — csak akkor válhatik azzá, ha ezeket a jogos kívánságokat teljesíti. A költségvetést, amelyet a pénzügyminiszter úr bár nem agrárszemmel, hanem inkább fináncszemmel nézve, de a legjobb akarattal, szakértelemmel és tiszteletreméltó őszinteséggel állított össze, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) minthogy arra az országnak van szüksége, általánosságban a részletes e tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a balközépen és a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Farkas Tibor! (Friedrich István: Hogy megmondta az igazat! — Jánossy Gábor; Mindig megmondjuk az igazat! — Friedrich István: Csépelt egy óráig benneteket! — Egy hang jobb felől: Huszár! — Friedrich István: Ügy van, huszár! — Mozgás.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Farkas Tibor képviselő urat illeti a szó. ' Farkas Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) 4. ülése 1933 május 4-én, csütörtökön. Jól esett látnom azt az elismerést, amelyet a túloldal előttem szólott t. képviselőtársamnak beszéde után juttatott, azt hiszem azonban, az ország előnyére lenne, ha ezt az elismerést nemcsak itt a publikum előtt adták volna meg neki, hanem megadták volna akkor, amikor az agrárblokk elnöke volt t. képviselőtársunk... {Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkas Tibor: ...megadták volna akkor, amikor éppen azzal, hogy nem adták meg annakidején a támogatást, arra kényszerítették, hogy átjöjjön erre az oldalra és erről az oldalról próbálja meg hirdetni azokat az igazságokat, amely igazságokat — úgy látszik — ott a túloldalon szintén ismernek, de amelyeket hangoztatni nem mernek. (Jánossy Gábor: Dehogy nem! — Friedrich István: Szépen meri maga, Jánossy bácsi! — Jánossy Gábor: Nem szépen, hanem úgy, ahogy tudnom adatott.) Mielőtt beszédem lényegiére térnék, méltóztassék megengedni, hogy idézzek valamit egy képviselőházi naplóból. (Halljuk! Halljuk!) 1932 június 10-én a következő szavak hangzottak el itt a Házban (olvassa): «A nemzeti társadalom aggódással, mondhatni kétségbeeséssel figyeli azt, ami történik, illetőleg azt, aminek történnie kellene^de ami, sajnos, nem történik. Fegyelmezettsége, a nemzet jövendőjébe vetett hite, rendíthetetlen bizalma egyedül a fékje annak, hogy a magyar nemzeti társadalom leghűségesebb rétegeiből a jogos keserűség ki ne törjön». Majd a továbbiakban azt mondja (olvassa): «De így nem mehet tovább. Vonagló és elpusztult gazdasági életet bármilyen, még kevésbbé csak látszat szerint kiegyensúlyozott állami költségvetéssel életképessé tenni nem lehet. Egy egészséges gazdasági élet nyomán lehet csak reális és egészséges állami költségvetést felállítani; azonban a mai költségvetés a 806 milliójával éppen olyan fikció s éppen annyira téves, mint amilyen a régi 960 milliós volt. A 806 milliós költségvetésnek is csupán a kiadási tétele a helytálló, bevételi oldala téves, fikció, mert egy beteg és nyomorgó gazdasági élet nem lesz képes a 806 milliós bevétel előteremtését biztosítani; az sem befolyni nem fog-, sem behajtható nem lesz, hacsak a kormány intézkedései által a gazdasági élet előbb egészségessé nem tétetik». (Kabók Lajos: Ki mondotta ezt 1 ?) Ezt a beszédet annakidején Sztranyavszky Sándor képviselőtársunk mondotta el (Sztranyavszky Sándor: Nagyon kedves, hogy említette!) és azt hiszem, akkor nagyon helyes bírálatot mondott az akkori helyzetre, amely bírálat jobban megfelelne a mai helyzetnek, mint megfelelt az, amit a tegnapi ülésen mondott el. (Mozgás.) Ez a vélemény helyes volt, a tegnapi véleménynek konzekvenciáiban azonban én^ osztozni nem tudok, mert azóta szerény véleményem szerint a mezőgazdasági helyzet sokkal rosszabb lett, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) rosszabb lett az ipar helyzete is és azonkívül a költségvetésnek az a megtakarítása, vagy az a csökkentése, amit most látunk, tulajdonképpen nem is olyan nagy eredmény, mert hiszen annak egy része abból állott elő, hogy az árak estek. Nem akarok itt számokat felhozni, annakidején majd az egyes tárcáknál lesz erre mód. Azzal éretett el megtakarítás, hogy a pénzügyminisztérium a dohánybeváltásra azt hiszem, majdnem tíz millióval kisebb összeget fordít, majd pedig azáltal, hogy az új rendszabály szerint most egyhónapi lak-
