Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-174
Az országgyűlés képviselőházának 17 U. ülése 1933 május A-én, csütörtökön. 93 klasszikus hazájában. A jogokhoz hozzátartozik mindenek előtt, hogy egyesülni és gyülekezni lehessen. Ma tiltott a népgyűlés. Kivételes esetekben és kivételes alkalmakkor lehet engedélyt kapni arra, hogy népgyűlést lehessen tartani. Természetes, hogy itt még beszámolóbeszédeket sem lehet tartani, illetőleg azokat is csak engedéllyel lehet tartani. Még a választók elé sem engedik a képviselőket. Nagyon sokat lehetne azután beszélni a sajtószabadságról, mert látszólag nincs cenzúra, de minden lap felett ott függ a betiltás pallosa. Ez szablya meg, hogy ma komoly, kemény kritikát ebben az országban nem lehet írni, mert jön a figyelmeztetés, hogy tessék vigyázni, és elsősorban azoknak a lapoknak, amelyek kolportázshoz vannak kötve, életérdekük, hogy ne kerüljenek a kormányzati rendszerrel ellentétbe. De ez egyenlően sújt minden lapot. Nincs tehát gyülekezési és egyesülési szabadság, nincs sajtószabadság, és nincs esüdtszéki bíráskodás ebben az országban. (Gáspárdy Elemér: írjanak igazat!) írjanak igazat? Ha az igazat megírják, akkor lecsukják az embert. Itt nem lehet igazat írni. (Buchinger Manó: Itt az a baj!) Bocsánat, az a baj, arról beszélek, t. képviselőtársam, hogy nem lehet az igazat megírni. (Gáspárdy Elemér: Dehogy nem!) Hiszen, ha az igazat meg lehetne írni, akkor ez a t. konszolidáció nagyon jól érezné magát. (Egy hang jobbfelöl: Meg lehet az igazat írni! — Zaj.) Az egész élete, ;az államélet egész szociális berendezkedése attól függ, hogy milyen a választói jog és milyen a parlament. Természetes, hogy itt több helyen — nem akarok a részletekre kitérni — arról beszélnek, hogy nagyok a szociális terhek. A legnagyobb német szociálpolitikusok egyike, dr. Kauffmann titkos tanácsos, aki a szociálpolitikai intézménye vezetője volt, a békeidőben arról beszélt, hogy Németország ipara azért lett erős és hatalmas, és a német állam azért lett olyan erős, mert előljárt a szociálpolitikai intézmények létesítésében, (Felkiáltások « szélsőhaloldalon: Ügy is volt! — Egy hang jobb felől: Most is úgy van!) mert gondoskodott a munkásságról munkanélküliség, öregség, betegség és baleset esetére. Nemcsak a tőzsde, amely rabol, amely íjatokkal az emberek ezreit és tízezreit teszi tönkre exisztenciájukban. Miféle termelési rendszer és miféle termelési módszer az, amely a javak óriási tömegét megsemmisíti!? Mozikban mutogatják, Hogy 1 a kávéhegyek tetejéről a kávét a tengerbe dobják; hogy megsemmisítik a gyapotot; hogy elégetik a búzát; hogy millió számra nem művelik meg a farmokat Az egyik oldalon tehát sok az élelem, a 'másik oldalon pedig ott állanak az éhes milliók és nem tudnak odajutni ahhoz a gabonához, azokhoz a termékekhez, amelyeket a kapitalizmus kitermelt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Rendszer ez? Lehetőség ez? Lehet ezt észszerűnek és okszerűnek mondani? Ott van a javak szörnyű elherdálása a másik oldalon. Elherdálnák még valamit, ami sokkal fontosabb, a munkaerőt. Itt áll rendelkezésre a munkaerő, amelyet fel kellene használni. Miféle társadalom' az, mely azt mondja: nekem nincs szükségem értékekre, nem adok módot új értékek alkotására. Ma 35 millió munkanélküli ipari munkás van a világon. Van minderikinek rendes, tiszta lakása? Van mindenkinek rendes ruhája, redes cipője, van mindenkinek lehetősége, hogy élhessen? Nincs. Es itt áll 35 millió ember, akik lakásokat tudnának építeni, akik ' munkát tudnának vállalni, akik (szívesen dolgoznának és paradicsommá alkothatnák ezt a világot, kertvárosokat létesíthetnének mindenütt, és erre a kapitalizmus azt mondja a maga eszeveszett rendszerével: Nincs szükségem munkásra, nincs szükségem munkaerőre. Elherdálják a munkás értékalkotó munkaerejét éppúgy, mint a búzát, a kávét és a gyapotot. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi azt mondjuk, hogy ez nem rendszer. És agitálnak a kapitalista társadalom gazdasági és politikai bölcsei, évről-évre konferenciákat tartanak, évről-évre ugyanazzal a negatív eredménynyel.- Itt is arról beszélgetnek egységespárti képviselőtársaim a másik oldalon is, hogy talán hoz majd valamit a gazdasági konferencia. Itt van a legnagyobb válsággal küzködő világ. Az emberek százmilliói éheznek és akkor fohászkodnunk kell, hogy hoz-e majd valamit ez a gazdasági konferencia. A teljes meddőségnek, a teljes tehetetlenségnek csodálatos beismerése ez. Él kell pusztulnia annak a rendszernek, amely akkor, amikor van elég ennivaló, nem tud betömni minden éhes szájat. Ez a rendszer nem helyes rendszer. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vannak bölcsei ennek az óriási válságnak, akik azt mondják, hogy vissza kell térnünk a primitív élethez. Mert ugyebár ^a lélek vigaszával összeegyeztethető, hogy az illető jól is lakjék. «Ep testben ép lélek», ez is egy közmondás, — az ép testet pedig csak jó táplálkozással lehet létrehozni. Azt mondják: Vissza a primitív élethez! — Villany helyett faggyúgyertyát, akkor sokkal jobb lesz az emberiség helyzete. Gőzmozdony, villany helyett fuvarozzunk megint, vissza a falu sötétségébe, primitívségbe, a kulturálatlanságba, mert csak akkor boldog az emberiség, ha visszatér ezekre az alapokra. Nem igaz. A kultúra, a fejlődés sohasem arra való, hogy visszafordítsuk, hanem arra, hogy mindenki részére alkalmazzuk, hogy áldásait mindenki egyenlően élvezhesse. Erre való. Ha az emberi civilizáció csak oda jutna el, hogy mindent meg kell semmisíteni, ami érték ebben a világrendben, akkor igazán kétségbe kellene esnünk. Szerencsére ez nem így van. Sokan vannak mások, akik azt mondják, hogy csak egy háború segíthet. Azt az őrjöngést hirdetik, hogy a gazdasági válságból csak egy világháború vezethet ki. (Büchler József: Az iskolákban most is azt mondják!) A látszat arra mutat, hogy tényleg erre készülődnek, mert míg a termelő munka pihen, míg a gyárak üresen állanak, míg ekét, mezőgazdasági gépeket, szükségleti cikkeket nem gyártanak, addig a hadiüzemek gőzerővel dolgoznak, felváltó rendszer alapján gyártják a gyilkoló szerszámokat, gyártják arra, hogy esetleg egy új háborúval vezessék le ezt a gazdasági - eszeveszettségek Egészen helyesen állapították meg, hogy a nemzeti szocializmus Németországban, a Heimwehr Ausztriában csak kifejezései annak a tehetetlenségnek, amely a kapitalista rendszert jellemzi. Ezek a csődbejutott kapitalista rendszer megmentésére irányuló kísérletek, semmi egyebek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ellenben a szuronyok erejével, kilengésekkel, mindenféle tébollyal gazdasági rendszereket megmenteni és a gazdasági eszeveszettséget megszüntetni nem lehet. r Éppen ezért még csak a dolgok egy részletét említem. Ez a kapitalizmus, amely ma 35 millió munkanélkülit termelt ki, találta ki azokat a
