Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

224 Az országgyűlés képviselőházának i faktor, talán nem nyúl bele ezeknek a kérdésekének elbírálásába olyan szeretettel, amilyennel kellene. További fontos kérdés és a rokkantak régi kérése az, hogy az a segély, amelyet költségvetés szerint a rokkantak kapnak, rögzíttessék meg; nem úgy, ahogy egyesek kívánják, hogy rögzíttessék meg hosszú évekre előre és merevíttessék meg a költségvetési tétel s azon változtatni ne lehessen, mert ez végeredményben azt jelentené, hogy a rokkantjáradékok olyan összegre duzzadnának fel, amely bőséges életjáradékot jelentene, hanem, igenis, elképzelhető ez olyan formában, — és ezt tendálja a kisebbségi vélemény is — hogy előre megbatározott időre, a javaslat szerint öt évre, rögzíttessék meg a mai költségvetési tétel s ha ebből megtakarítások eszközöltetnek a hadirokkantak elhalálozása, hadiözvegyek kiesése, vagy hadiárvák felnevelése folytán, akkor a fennmaradó összegeket tessék a kisebb százalékú rokkantak között felosztani. Olyan megoldás ez, amely megnyugvást keltene a rokkantakban és ha a miniszterelnök úr hozzájárul ehhez a mi kisebbségi véleményünkben előterjesztett javaslatunkhoz, akkor máris sokat segített a rokkantak által is nagyon rossznak, hiányosnak és elfogadhatatlannak tartott javaslat rendelkezésein. Arra kérem a miniszterelnök urat, tegye ezt a kérdést megszívlelés tárgyává, változtasson az eddigi állapoton és ne méltóztassék azt mondani e követelésünkkel szemben, hogy magának a Képviselőháznak szuverén joga a költségvetést állandóan megváltoztatni és hiába mondja ki ebben a törvényben azt, hogy most fixirozz.uk és lerögzítjük azt a tételt, amelyet a hadirokkantak és hadigondozottak igényének kielégítésére kívánunk fordítani, mert a következő évi költségvetési törvénnyel ezt meg lehet változtatni. Ez valóban helytálló, azonban költségvetési törvényünk egész sor olyan" költségvetési tételt ismer, amely évről-évre fix összegben állíttatik be a költségvetésbe, tehát ha azt meg lehetett csinálni, amit fix összegben eddig minden évben belefoglaltunk, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy ebben B, vonatkozásban is fix összegben állapíttassák meg a költségvetésben ez a hadirokkantak céljaira fordított összeg, amelynek előteremtését egyelőre öt évre kívánjuk. T. Képviselőház! Két határozati javaslatot terjesztek elő, amelyekkel megint csak az a célom, hogy ezek által olyan sérelmek orvoslása történjék meg, amely sérelmek ott élnek a rokkantak és volt katonák körében, amelyeken segíteni lehetne és amelyeknek megvalósításával nagyot lehetne segíteni és lendíteni ennek az egyébként rossz törvénynek az elgondolásán. Első határozati javaslatom úgy szól, hogy utasítsa a ^Képviselőház a kormányt, hogy a vitézségi éremdíjak folyósításáról gondoskodjék s az 1933/34. évi költségvetésben vitézségi éremdíj címén megfelelő összeget állítson be. Ezzel megint egy régi sérelmet kívánok reparálni. Amikor az inflációs idő elkövetkezett, amikor elértéktelenedett koronánk, akkor egyszerűen arra a kényelmes álláspontra helyezkedett az akkori kormány, hogy a vitézségi érempótdíjat fizetni most már teljesen felesleges, mert az egészen minimális összegre morzsolódott le. Minthogy azonban azóta bekövetkezett pénzünk stabilizálása, időszerű lenne ezeket a pótdíjakat újra fizetni és mint62. ülése 1933 március 22-én, szerdán. . hogy a vitézségi éremtulajdonosok nagy része egyúttal a hadirokkantak táborából kerül ki, ! ennek a határozati javaslatnak elfogadásával és a pótdíjak folyósításával némileg enyhíJ teni tudnánk a hadirokkantak sorsán is. Másik határozati javaslatom, amely még kevesebb pénzbe kerül s azt lehet mondani, , a kormánynak egyáltalában egy fillérjébe I sem kerül, azt mondja, hogy a Képviselőház | szükségesnek tartja, hogy a kincstár és a I rádiótársaság között fennálló szerződés akI ként módosíttassák, hogy az első osztályba j besorozott rokkantak, tisztek, altisztek és le! génység, mentesüljenek a rádió előfizetési díja alól, a hadiözvegyek pedig 50%-os engedményt kapjanak. Ennek semmi különös akadálya nincs, mert a törvényjavaslathoz j fűzött kimutatás szerint, ha a tisztek, altisz; tek és a legénységi állományúak, akiknek | száma körülbelül 2000, mind olyan helyzetben 1 lennének is, hogy rádiót tudnának felszerelI tetni, még akkor sem volna ez olyan jelentős tétel, amely megrendítené anyagi házisában a rádiótársaságot és sokat vonna el az államkincstárnak a rádióból eredő jövedelméből. Ezzel szemben óriási kedvezményt adnánk — nem ugyan anyagilag, hanem más formában — annak a szerencsétlen rokkantnak, aki már nem tud megmozdulni, annak a szerencsétlen vak katonának, aki nem tudja az élet örömeit élvezni, azzal, hogy rádiót adunk neki | s így mégis bizonyos bene-hez juttatják és j életét, nyomorúságát valahogyan elviselhetővé tesszük. T. Képviselőház! Nemcsak bennem, hanem a rokkantak összességében is nagy csalódást keltett ez a törvényjavaslat. Nagy csalódást keltett azért, mert különösen a pénzügyminiszter úrnak február 1-én tartott beszédében tett azon bejelentése után, hogy a rokkantadót a kétszeresére emelte fel és tudva azt, hogy a kormányt házhatározat kötelezte, joggal várta mindenki, hogy a törvényjavaslat beterjesztésekor, a 100%-os emelés maga után vonja, legalábbis az alsóbb kategóriákban a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák segélyeinek és járadékainak 100%-os felemelését is. A kormány azonban, úgylátszik, azt az összeget, amelyet rokkantadó címén az adófizetőktől beszed, nem erre a célra, nem a segélyek 100%-os felemelésére fordítja, hanem a költségvetési deficit pótlására, holott akkor nem azt a célt szolgálja, amely célra ezt az összeget szabad volna felhasználni, mert igenis arra a célra kellene teljes összegében fordítani, amely célra ez a céladó bevezettetett és ezzel lehetővé lehetne tenni ezeknek a százalékos segélyeknek felemelését. (Esztergályos János: Majd meg tudjuk a számvevőszék jelentéséből, hogy mire fordították ezt az összeget! — Farkas István: Eldugják! Majd három esztendő múlva terjesztik ide a számvevőszék jelentését! — Esztergályos János: Odaadják újabb tyúksegélyekre!) A törvényjavaslat, mint mondottam, nagy csalódást jelent, holott arra kellett volna törekedni, hogy a törvény megalkotása után ne legyen ebben az országban egyetlenegy rokkantja a háborúnak, aki a társadalom könyörületességére van rászorulva. Ügy kellett volna ezt a törvényjavaslatot megalkotni, hogy valóban szociálpolitikai törvény legyen és ne olyan törvény, amely kiönyÖradomány és nyomorúságos segélyt biztosít a rokkantak-