Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-161

Az országgyűlés képviselőházának 161 Friedrieh István: Kérek félóra meghosz­szabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Nem fogok addig beszélni. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbí­tást megadta. (Jánossy Gábor: Kérem, akár éjfélig; is!) Friedrich István: Mi akkor hadakoztunk a Talbot-eentrále ellen. Én magam bent vol­tam, mint szakértő ebben a bizottságban, amely a főváros és a kormány között ezeket a tárgyalásokat irányította, sőt engem, mint ellenzéki embert az a megtisztetetés ért, hogy a kormány kért be oda szakértőnek. Kimutat­tuk, hogy a Talbot-centrálera abszolúte nin­csen szükség. Akkor minket, az ellenzéket, azzal vettek le a lábunkról, hogy Bethlen István ki­jelentette, hogy külpolitikai elgondolások ve­zetik ennek a centrálenak létesítésénél. Akkor volt a Nemzeti Bank alakulásának ideje, stb. Elhallgattunk! Most itt van a cen­trale. A centrale után fizetni kell az annuitást, a centrálenak azonban fogyasztói nincsenek, csak Budapest székesfőváros, Budapest szé­kesfővárosnak pedig nincs szüksége erre az áramra. Mitől tartok? Attól tartok, ennek is az lesz a vége, hogy a * pénzügyminiszter úr olyan szerződést akar majd kötni a fővárossal, hogy ezt az annuitást megint a főváros cipelje ma­gán. Figyelmeztetem az; igen t. pénzügymi­niszter urat, teljes tisztelettel, hogy a múlt­kori közgyűlés egyhangúlag^ szembehelyez­kedett ezzel az intencióval és egyhangúlag megállapította, hogy erre az áramra a fővá­rosnak szüksége nincsen. (Űgy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem akarok most hozzá­nyúlni ahhoz a problémához, ki termel olctsőb­ban. Sohasem fogunk megegyezni, hogy a kelenföldi centrale termel-e olcsóbban, vagy pedig a Talbot, A mi nézetünk az, hogy Kelen­föld, de ezt nem tartom ezzel eldöntöttnek. A fővárost most ez a rém is fenyegeti és ha a t. kormány a fővárossal szemben ilyen stílussal fog dolgozni, mint ahogyan most dolgozott, egyszerű leiratokkal, ukázokkal, akkor egy szép napon el lehetünk készülve arra, hogy a Talbot-centrálet a nyakunkba sózzák. (Far­kas István: Már akarták!) Nem tudom ki­venni, hiszen a miniszter úrhoz itt a Házban ritkán volt szerencsénk, hogy a miniszter úr ebben a tekintetben mire hajlandó, de legyen elkészülve, hogy a főváros mai súlyos, nehéz gazdasági helyzetében kézzel-lábbal védekezni fog, különösen már abból a szempontból is, hogy a kormány fizetési kötelezettségeinek a fővárossal szemben egyáltalában nem haj­landó eleget tenni. (Propper Sándor: Rossz fizető pasas a kormány!) A miniszter úr ennek a kölcsönnek egy részével meg akarja kurblizni a magángazda­ságot. Ez a megkurblizás helyes és nemes cél­kitűzés, de a magángazdaságnak ezzel a ineg­kurblizási szándékkal szemben egy tisztelet­teljes kérése van és pedig az, hogy tessék a magángazdaságot békében hagyni és a 'magán­gazdaság útjából az összes akadályokat elhá­rítani. Itt legutóbb is volt egy eset, ahol megint kiviláglott, hogy az^ állam hogyan bánik el polgáraival: egyszerűen megtiltották, hogy Budapest környékén a teherautótulajdonosok 30 kilométeres rádiuszon belül áruszállítással foglalkozzanak, most pedig ezeket a forgalmi alkalmatosságokat azért, mert a Máv.-val kon­kurrálnak, teljesen beszüntették. Tessék elkép­ülése 1933 március 21-én, kedden, 185 r zelni, amikor az urak arról prédikálnak és a nemzeti munkaterv azt tűzi ki célul, hogy minél több önálló exiszteneiát teremtsenek, százával rombolják össze ezeket az exiszten­ciákat, amelyek nagynehezen, részletfizetésre és más áldozatokkal .maguknak ilyen teher­autókat beszereztek. Nem lehet az állami kon­kurrenciát a magángazdasággal szembehe­lyezni akkor, amikor a magángazdaság jöve­delmének 40%-át kénytelen a haza oltárán fel­áldozni. T. Ház! Befejezésül azt, amit az elején mondottam: nem látom, hogy ez a kisegítő pénzügyi akció milyen nagyobb elgondolásba tartozik bele, erre semmiféle felvilágosítást nem kaptam. A miniszter úr ezt a macskát még mindig zsákban árulja. Ha majd a zsák kinyílik és meglátjuk, hogy milyen cica van a zsákban, akkor lehet beszélni a dologról, így azonban nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Fellner Pál. Fellner Pál: T. Ház! Friedrich István t. előttem szólott képviselőtársam kétségkívül igen érdekes szempontokból világította meg a szőnyegen levő törvényjavaslatot és csak ter­mészetes, hogy olyan fogalmaknál, amelyek­ről ezzel kapcsolatban vitatkozunk, mint ami­lyenek például az infláció vagy egyéb bonyo­lult közgazdasági fogalmak, nehezen lehet el­kerülni, hogy akár az egyik álláspontot, akár a másik álláspontot képviselő fél argumentá­ciója folyamán sajátmagával szemben bizo­nyos ellenmondásokba ne keveredjék. T. képviselőtársam kifogás tárgyává tette azt, hogy amikor a pénzügyminiszter úr a tárca vezetését elvállalta, nem jelentette be — mint ahogyan ő kifejezte magát —- a kény­szeregyezséget, a következőkben azonban azt kifogásolta, hogy az állam bizonyos fokig és bizonyos irányban kötelezettségeinek nem fe­lel meg, ami pedig éppen arra mutat, ami­nek a hiányát t. képviselőtársam kifogásolja, hogyha nem is kifejezetten kény szeregyezségi eszközöket használ az állam, mégis csak köte­lezettségei teljesítését a vis major jellegű ese­mények folytán kitolta és ezen a most tárgya­lás alatt lévő javaslat se változtat. En az infláció tekintetében Friedrich Ist­ván^ ffc. képviselőtársam által mondottakra a későbbiekben^ leszek bátor kitérni, szeretném azonban elöljáróban kissé megvilágítani azt, hogy minden közgazdasági kérdés tárgyalása a mai körülmények között voltaképpen az el­lenzéki kritika szempontjából hálás feladat, mert bizony sokkal könnyebb ma egy javasla­tot kritizálni, és 'népszerűen kritizálni, mint dióhéjban és a laikus tömegeknek is érthető módon azt exponálni és szakszerűségét bizo­nyítani. T. Ház! A mai közgazdasági kérdések annyira bonyolultak, azok megismerése minden esetben külön-külön oly alapos tanulmányt igé­nyel, hogy majdnem lehetetlenség néhány szó­val és röviden széles tömegek előtt is érthetővé tenni valamely intézkedés indokoltságát. Ehhez egy^ egész fogaskerékszerűen egymásba kapcso­lódó részekből álló mechanizmust kellene a közgazdaságilag mégis csak laikus közvéle­mény előtt illusztrálni, viszont igen könnyű kritikát gyakorolni nem egy esetben oly mó­don, hogy bizonyos szabályozásra váró kérdés egy-egy részletét kiragadjuk és azt az utóbbi időben mind divatosabbá vált jelszavak segít­ségével olykép állítjuk be a széles tömegek

Next

/
Oldalképek
Tartalom