Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-168
Az országgyűlés képviselőházának 168. ülése 1933. április 4-én, kedden. 473 és az ő számára egészen biztosan levegővé vált volna a törvény. LVyanez a helyzet a rokkantkérdés megoldásánál is. Ez ugyan nem biztosítási alapon megy, hanem, azt hiszem, még erősebb, mint a biztosítás, mert a biztosítás, ha kényszer alapján történik is, mégis csak társadalmi úton elintézendő valami, míg maga a rokkantellátás állami feladat, állami kötelesség, egy nagy adóssága a társadalomnak, itt tehát még 'szigorúbban kell venni ezt a kérdést és szigorúbban kell ügyelni arra, hogy a rokkantat valahogy ki ne lehessen nullázni. Azonkívül a skála is borzasztóan rövid. Az ipari balesetbiztosításnál elkezdődik 11%-nál, 10%-ig nem kártalanít a törvény. Vannak ugyan külföldi törvények, amelyek 5—6%-nál kezdik már el a kártalanítást, s van egy-két törvény, amely 1%-ot is kártalanít, tehát mindjárt kezdődik. A legnagyobb része azonban 10%-on alul nem kártalanít, 11%-nál kezdi el és 100%-nál végzi és ezenfelül ismeri még a tehetetlenségi állapotot. A skála tehát nagy, ebbe azután el lehet helyezkedni s el lehet helyezni a baleseti sérülteket. Itt nem 25, 50, 75 és 100%-ról van szó, ez igazságtalan és meg sem lehet állapítani, hogy mi történik például azzal, aki történetesen nem 50%-os, hanem — mondjuk — tudományos alapon 49%-os rokkant. Seholsem látok egyetlen betűt, vagy utalást sem arra, hogy az ipari balesetbiztosítás módszere szerint fogják ilyen esetben elbírálni a kérdést tudományos alapon, hanem csak úgy blattra. Amilyen kedve van az ezredorvos vagy a civilorvos úrnak, ránéz az illetőre s azt mondja, hogv ennyi és ennyi százalékosnak találja a rokkantsági fokát. Ha az nern 50, hanem 4»/o-os lesz, akkor az illető a 25%-osba esik bele és 24%-ot elvesznek tőle. Mondjuk, kap az orvos egy bizalmas rendeletet, amely nem is olyan szokatlan a mi világunkban, mint ahogy ment ki néhány abból az átkozott népjóléti minisztériumból, abból a célból, hogy tiporják ki a hadirokkantakat, hadiözvegyeket és árvákat, amennyire csak lehetséges; tegyük fel, hogy most is kiiön majd egy bizalmas rendelet, egv csökkentőrendelet, mert nem bírja az állam, nincs rá fedezet, másra kell a pénz és akkor majd azok a t. eljáró orvos urak a 100%-ost le fogják szállítani 75-re, a 85%-ost 50-re, az 50%-ost 25-re, és a 25%-ost 0-á.ra. (Büchler József: Pláne a hadigondozó bizottság!) Ez nem igazságos, így nem lehet megoldani a kérdést, tehát már itt az elindulásnál f egy szélesebb skálát kellett volna megállapítani és nem 25-nél, hanem 10-nél kezdeni, úgy, amint ez az ipari baleseteknél van, (Büchler József: Ahogy külföldlön van!) mert a törvényjavaslatok szövegezésénél és a törvények meghozatalánál a mindenkori viszonyokat kell figyelembe venni. Nem szabad nekünk ma olyan törvényt hoznunk, amilyent hoztunk volna 15 évvel ezelőtt, a magas konjunktúra idején, vagy amilyent hozunk talán tíz esztendő múlva, amikorra remélhetőleg megváltozik, megjavul egy kicsit a konjunktúra. Ezt a törvényjavaslatot, mint minden más szociális vonatkozású törvényjavaslatot, a mai idők gazdasági viszonyaihoz, tehát a^ dekonjunktúrához ^kellett volna hozzáidomítani. A keresőképességet nézik és egészen furcsa meghatározásokkal dolgoznak. Az a 25%-os rokkant esetleg el tudja látni az ő. régi helyét, az ő régi foglalkozását, régi munkakörét, de hátha nem tudja ellátni, hátha holnap már kiesik a munkából, mi történik akkor vele 1 ? Kicsit tudományosabban kellett volna ezzel a kérdéssel a t. Képviselőháznak, és az igen t. kormánynak foglalkoznia — az üres padoknak beszélek természetesen — egy kicsit tudományosabban kellett volna ezzel a kérdéssel foglalkozni és olyan meghatározásokat kellett volna belevinni a törvénybe, amelyek azután nem vezetnek ilyen abuzusokra. De elvetették a százalékos meghatározást és ha ilyen skálát tudnak elképzelni a hadirokkantaknál, akkor tessék végigvinni a gondolatot. Ha a keresőképességet vizsgálják, akkor azt, aki ma akármily oknál fogva nem keresőképes, teljes mértékben kártalanítani kell. Ez volna az igazság. Ha a keresőképességet vizsgálják, akkor végig kell gondolni a gondolatot és ha az a rokkant, akit 25, vagy 50%-os rokkantnak minősítenek, egyáltalában nem tud munkához jutni, tessék annak mint saját hibáján kívül keresetképtelennek teljes kártérítést adni, mert ilyen kétféle elbánást nem lehet belevinni a törvénybe és éppen a rokkantak bőrére. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ennél az ügynél kártalanításról van szó. Meg kell téríteni a hadirokkantaknak azt a kárt, amelyet harctéri sérülés vagy betegségük következtében elszenvedtek. Nem alamizsnáról, nem jótékonysági asztaltársaságról van itt szó, amely filléreket, vagy garasokat lök oda. Kártalanításról van itt szó, ezt méltóztassanak megérteni. Meg kell téríteni valakiknek a kárát, akik ezt a kárt a köz szolgálata közben szenvedték. (Büchler József: Ez a világos definíció !) Ezt azután nem lehet csak egy könnyed gesztussal elintézni, hogy 25, 50, 70% vagy 100%-os rokkantság. Tessék nekem egyetlen egy biztosítási rendszert mutatni, akár szociális biztosítási rendszert, f akár külföldit, akár hazait, akár magánbiztosítási rendszert, amelyben olyan meredeken zuhan le a járadék 100%-ról 25%-ra, mint ebben a javaslatban. Tessék megnézni a pénzbeli kielégülést, hogy mit kap az I. osztálybeli és mit kap a IV. osztálybeli rokkant. Igazságos tehát az, amit a mi kisebbségi véleményünk tendál. Létay Ernő képviselőtársunk ugyan diszkreditálni akarta ezt a mi becsületes elgondolású kisebbségi véleményünket és kihozott valahogyan 99 millió pengőt. (Büchler József: Ex .has!) En nagy elismeréssel vagyok Létay ïirno t. kéüviselőtársam képességei iránt, de bizony, ha a matematika tanára volnék és elém állana Létay t. képviselőtársam ezzel a tézissel, megbuktatnám, mert ebben a kisebbségi javaslatban egyáltalában nincs számítási alap. Aki ebből számolt és eredményt hozottt ki, hasból számított, mert máskép nem csinálhatta. Azt mondja a kisebbségi vélemény, hogy vegye vissza a kormány ezt a meg nem felelő tervezetet és terjesszen be egy másikat annak az alapelvnek szem előtt tartásával, hogy a törvényjavasliaitnaik tartalmaznia kell a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák^ járadékának tetemes felemelését, a rokkantság fokának pártatlan orvosi megállapítását, a politikád szempontok teljes kikapcsolását, általában a szociális megértés és a szociális jóvátétel szellemét. Tartalmaznia kell továbbá a benyújtandó új javaslatnak a költségvetésszerű tételnek egyelőre legalább öt évre szóló rögzítését, hogy ilymódon a kihalás folytán előálló felesleg 1 mindaddig az alacsonyabb járadékosok járadékának a megjavítására legyen fordítható,
