Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 162. mondunk, rendszerint^ feláll a belügyminiszter . úr és megígéri: tessék -a panaszokat bejelenteni, ki fogom vizsgálni az ügyet, s amennyiben ezek a vádak igazak, nem marad az ügy megtorlatlanul. N'a,gyon szépek ezek az Ígéretek,, ezek a bejelentések, de még eddig egyetlenegy olyan esetről sem tudok, amikor komoly eljárás követte volna >az egyes csendőrök által elkövetett disznóságokat. Elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkodjék ezektől az inparlamentáris kifejezésektől. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Nem hajhászok ebben az ügyben szenzációt, nem akarok gorombáskodni ennél az ügynél, sokkal szomorúbbnak tartom ezt, nemcsak a szociáldemokratapárt, hanem általában az ország szempontjából is sokkal lesújtóbbnak tartom ezt a kérdést, mintsem hogy itt kedvem volna akár a gorombaság mezejére lépni, akár pedig valami nagyot várni a mai rendszertől, de az a felfogásom, hogy Magyarország, ez a kis, szinte csak 13 vár megy és ország nem engedheti meg magának az ilyen luxust ezen a téren. Ilyen kis országban rendnek kellene lenni, ilyen kis ország örülhetne annak, hogy a dolgozó nép ilyen krisztusi türelemmel viseli a rárakott kereszteket, mint ahogyan ez a nép viseli s nem kellene magának a közigazgatásnak, a közigazgatás bizonyos szerveinek állandóan irritálni ezt a kétségbeejtő nyomorúságban szenvedő népet, nem kellene olyan helyzetet teremteni, hogy a lakosság tekintélyes része azután megvetéssel, gyűlölettel gondoljon a közigazgatási hatóságokra. Azt hiszem, hogy amikor egy ilyen esetet szóvá teszünk itt a Képviselőházban ... Elnök: A képviselő urat újból figyelmeztetnem kell, hogy a sértő kifejezésektől tartózkodó ók. Reisinger Ferenc: Nem tudom megérteni, hogy mi van ebben sértő. Vagy én durvultam el nagyon, vagy a magyar Képviselőház finomodott meg annyira, hogy ilyen tárgyilagos és igazán mérsékelt beszédet sem bír már el, mint aminőt én most mondok, hiszen kijelentettem, hogy nem akalrok semmiféle gorombáskodást elkövetni.. Elnök: A képviselő úrnak ezt a kijelentését tudomásul veszem. Reisinger Ferenc: Talán ez a módszer jobban fog hatni. Már megpróbáltunk mindenféle módszerrel idejönni, sehogy sem értünk célt. Talán most célt érek, ha ily eu hangon hívom fel és figyelmeztetem a belügyminiszter urat (Esztergályos János: Az illetlenkedő csendőrökre!) arra, hogy az országnak ártanak ezek az ügyek, mert az egész lakosságot, különösen a falusi lakosságot teljesen elvadítják

% teljesen eltántorítják a közigazgatási hatóságtól, t megingatják beune azt a hitet, hogy a közigazgatásban bízni lehet s hogy az az ő érdekében egyáltalában ténykedni és működni tud. Mezőkeresztesen március hó 17én, múlt pénteken este félkilenc és féltíz óra között az ottani szociáldemokratapárt vezetősége ülést tartott. Nyolcan voltak t jelen, a körzet titkárjának, Nagy István párttitkárnak vezetése alatt. Közölnöm kell a Képviselőházzal, hogy azt a módszert is megkíséreltem már, hogy egyes járások főszolgabíróival megállapodtam abban, hogy a helybeli pártszervezet vezető; ségi tagjainak neveit közöljük a főszolgabírói hivatallal, a neveket kiírjuk a pártiroda helyiségében, hogy a csendőr ellenőrizni tudja, ülése, 1933 március 22-én, szerdán. 265 hogy tényleg a miniszter által megengedett vezetőségi ülések tartatnak-e meg. Egyes főszolgabírók ebbe belementek; két hétig. Ez csak arra volt jó, hogy az emberek szintén csapdába kerüljenek. Megtartották a vezetőségi ülést, hogy azután a csendőrök rajtaüssenek a gyanútlanul ülésező embereken és azután megbüntessék őket tiltott gyűlés tartása címén. A belügyminisztériumban, sajnos, rendszerint jóváhagyják ezeket a büntetéseket, nincs orvosság. Ezúttal is az ottani párt vezetősége, névszerint Virág Tóth Károly, Fekete Gyula, Okos János, Szűcs Imre, Demeter Ferenc, Sárossy Lajos és Nagy István párttitkár voltak együtt. Két csendőr bement, leigazoltatták őket, el kezdték őket egyenkint felirkálni, s amikor az egyiket felírták, kilökték azzal, hogy: maga menjen haza. Itt látszik a tervszerűség és az a gonoszság, amivel az egész, ügyet kezelték, a követ; kezmények alól való kibúvásnak előre való kieszelése, kiagyalása. Az egyik embert, tehát azt, akit felírtak, kilökték, azután pedig a sötét zugban, ahova ki kellett mennie, három csendőr várakozott reá, akik ott az egyenként kimenő emberekre rávetették magukat és összetörték őket, az egyiket súlyosabban, mint a másikat. Volt olyan eset is, hogy az illető összerogyott, nem tudott tovább menni, akkor a csendőrök két kezénél fogva megfogták őket, kihúzták a csinált út szélére, ledobták és az egyik csendőr azt mondotta, — az elalélt ember hallotta a csendőr megjegyzését — hogy: hagyd itt, a fene <egye meg, úgyis megdöglött már! A tervszerűség látszik azután abból is, hogy amikor Nagy István párttitkárt másodszor is elővették, a mezőkeresztesi orvos lakása előtt, az árokba betaposták és összerugdosták, és ő el kezdett nagyon ordítozni, akkor az a négy csendőr szétrebbent, — így gondolom a dolgot — félvén, hogy tanúi lesznek az esetnek. De pár perc múlva visszajött két csendőr azok közül, akik őt betaoosták az árokba és durván rákiabált: mit ordítozik, ki bántotta? A gonosz, terv tehát látszik abból is, hogy úgiy állították he a dolgot, hogy emberek, akik berúgtak, összeverték egymást, tehát úgy csinálták, ahogy rendszerint ilyen gonoszságot kiagyalni lehet. Ezúttal — úgvlátszik — ezt a tervet agyalták ki a csendőrök. Érdekes, hogy az egyik csendőrtörzsŐrmester, aki jejen volt az esetnél és részese volt ennek a brutalitásnak, azt mondotta magánbeszélgetés közben: Ellenem 254 esetben tettek feljelentést, de sohasem sikerül reámbizonyítani, hogy én voltam a tettes. (Zaj a szélsobaloldaIon. — Kabók Lajos: Nagy mester ebben!) Egyébként ebben a járásban ez a Hermann nevű törzsőrmester a rossz szelleme a csend; őrségnek. (Büchler József közbeszól. — Brogli József: Magát nem kérdeztem, magával egyáltalában nem állok vitába! Mására nem kíváncsi az, ország! — Büchler József: Magára meg nagyon! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat,, ne személyeskedjenek. (Büchler József: A múltkor a közigazgatásról beszéltem és ez az úr nagyon fel volt háborodva! — Zaj.) Ez a hang nem a parlamentbe való. (Esztergályos János: Brogli képviselő úr használt ilyen hangot! — Zaj.) Mindenkire mondottam, akit illet. Nem neveztem meg senkit, azt mondottam, hogy a képviselő urak ne személyeskedjenek. (Zaj. — Brogli József: Majd megjegyzem magamnak! — Kabók Lajos: Mit jegyez meg magának? — Zaj.) A képviselő urak azt jegyezzék ímeg ma-