Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-158

90 ' Az országgyűlés képviselőházának remtésére irányuló törekvéseinkben a rázkódtatásoktól mentes, békés fejlődést tartjuk az egyedül helyes és megengedhető politikának, mely népünk emelkedett jellemével és országunk igazi érdekeivel is összhangban áll. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Határozottan elutasítunk ezért minden egyéni, vagy pártdiktatúra létesítésére irányuló kalandot, mely országunkat úgy kül-, mint belpolitikai vonatkozásban felesleges kockázatoknak tenné ki, veszélyes precedensül szolgálna és súlyos ártalmára lenne országunk tekintélyének, melyet isemmi más nem biztosíthat, mint az /alkotmányos fejlődés és törvényeink szigorú tiszteletiben tartása.» (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Ház! Miután a kormány működésével szemben bizalmatlan vagyok, a javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés, éljenzés, taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Megvállom, hogy napirendszerűen a törvényjavaslathoz kívántam hozzászólani, előttem szólott igen t. képviselőtársamnak beszéde után azonban, azon körülmény folytán, hogy ő, mint pártvezér nyilatkozott meg a Házban és a párt nevében deklarációt olvasott fel, azt hiszem, már a parlamenti illem is megköveteli, hogy egy-két reflexiót és pedig tárgyilagos reflexiót fűzzek kijelentéseihez. Anélkül, hogy ezekről a kérdésekről pártommal beszéltem volna, azt hiszem, egyezik pártom îelfogásával az a kijelentésem, hogy a deklarációnak minden szavát mi már korábban számtalanszor kifejeztük és nem hiszem, hogy nemcsak az én pártom, hanem a Képviselőháznak, a magyar parlamentnek összes tagjai alá ne írnák. Amire én Eckhardt t. képviselő urat figyelmeztetni akarom, az a következő. Azt hiszem, nem veszi tőlem rossznéven, mert hiszen az elmúlt tizenkét esztendő alatt, különösen ennek az időnek első éveiben nagyon szoros összeköttetésben voltam vele, s nem fogja félremagyarázni, ha azt a véleményemet nyilvánítom, hogy nem helyes a Magyarországgal szemben ellenséges sajtókampányoknak olyan tápot adni, mintha ebben az országban bármely illetékes tényező valami ellenszövetséget kívánna létesíteni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) vagy Magyarországot pláne (Simon András: Az ilyen ellen tiltakozni kell!) — mint beszédéhői kicsengett — nemcsak politikai, hanem esetleg valami háborús fegyverkezéssel kapcsolatos szövetkezésre is oda akarná adni. (Eckhardt Tibor: Sohasem mondottam!) Nagyon örülök ennek a közbeszólásnak, (Dinicb. Ödön: Mi is örülünk a képviselő úr kijelentésének! — Zaj. —• Halljuk! Halljuk!) mert ezzel is enyhült már a t. képviselő úrnak az a kijelentése, hogy tiltakozik pártja nevében is egy ellenszövetség létesítése ellen. (Igmándy Aladár: A népbe már belevitték!) A mi részünkről és úgy hiszem nemcsak Gömbös Gyula miniszterelnök részéről, nemcsak a mostani külügyminiszter részéről, hanem elődei részéről is mindig olyan kijelentések hangzottak el, (Eckhardt Tibor: El is ismertem!) — és azt hiszem, a képviselő úr aposztrofálta is Bethlen István grófot mostani berlini előadásában — (Eckhardt Tibor: Teljesen egyetértek vele!) hogy a kisantant szövetségi politikáját, amely kizárólag és kifejezetten (Zaj.) Magyarország ellen irányul és azt a szö58. ülése 1933 március 10-én, pénteken. 1 vétséget, amely Magyarország ellen köttetett, mi az ellenkező oldalról nem akarjuk követni azzal, hogy ezzel szemben egy ellenszövetséghez csatlakozzunk, mert a szabad kéz politikáját igenis, mindannyian fenn akarjuk tartani. (Ecknardt Tibor: Helyes!) Keressük a barátságot Európa és a világ minden állama felé, de keressük a barátságot — és azt hiszem a barátság jelei meg is nyilatkoztak sok esztendőn keresztül — különösen Franciaország felé is és ezt azért akarom aláhúzni, hogy a t. képviselő úrnak, mint nagysúlyú pártvezérnek kijelentései ne menjenek szét még ma sein a világsajtóba anélkül, hogy erről az oldalról egy ellensúlyozó nyilatkozat ne történjék, (Eckhardt Tibor: Nagyon örülök neki!) amely megmondja, hogy sem pártunknak, sem a kormánynak esze ágában sincs olyan lépést tenni, amely a gróf Bethlen István és Károlyi Gyula által a franciák felé kiépített barátsági kapcsolatot még csak lazítaná is. (Dinich Ödön: Nagyon helyes!) Azt hiszem, hogy a külpolitika az a tér, — és ebben egyetértek a képviselő úrral, — ahol pártválaszfalaknak ebben a parlamentben nem szabad lenniök. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Külpolitikai téren, különösen ennek a megcsonkított Magyarországnak csak azt a politikát szabad követnie, hogy igazsága tudatában az egész, világ barátságát keresse. Nem alázkodhatunk azonban meg akkor, amikor bennünket meg akarnak alázni és igazságainkat lábbal akarják tiporni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az osztrák szerződés vitájában hangoztattam és most újból aláhúzom azt, hogy igenis, szükség van gazdasági közeledésre a kisantantországok felé is és keressük is ezt a gazdasági közeledést. Legutóbb is Csehország felé és Romániába mentek delegációk és nem rajtunk múlik az, hogy a gazdasági kapcsolat nem erősödik. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Sőt én az igen t. kormánynak ezúttal is figyelmébe ajánlom, hogy három ország felé passzív^ különösen külkereskedelmi mérlegünk. Németország, Románia és Csehszlovákia felé. Ez a passzivitás az elmúlt esztendőben már nagy mértékben csökkent, de azért, mert maga a forgalom általában csökkent. Arra kérem az igen t. kormányt, hogy ezek felé az államok felé is, részben a barátsági kapcsolat felhasználásával, részben a kölcsönös érdekek szempontjából a gaz,dasági forgalmat, a gazdasági összeköttetést minél erősebben építse ki. T. Ház! A francia nemzetnek, a francia kormánynak köszönhetjük azt, hogy akkor, amikor már egész Európában megindult a pénzügyi krízis, tehát, hogy úgy mondjam, a kapuzárás után megsegítette Magyarországot egy kölcsönnel, amely által elkerültük a nagyobb komplikációt. Tisztában kell lennünk vele, hogy a világnak három állama, Amerika, Anglia és Franciaország az* ahol a világ aranya együtt van. Meggyőződésem, hogyha ez a három állam a világgazdasági konferencia előtt megállapodik valamilyen okos világgazdasági politikában, akkor megindul a kibontakozás. Lehetetlen tehát, hogy ugyanakkor mi egy olyan erős nemzettel, olyan erős országgal, mint Franciaország, más politikát kövessünk, mint .amely politikán már elindultunk. En nem látom semmi szimptomáját annak ebben az országban és ebben a parlamentben, hogy mi a franciák felé ne baráti politikát folytassunk. Egy helyen látom csak, látom a cseh sajtóban és abban a sajtóban, amely Prágából