Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-158

8ß Az országgyűlés képviselőházának 1 Gyula gróf miniszterelnökségre alatt is határozott válságba jutott. Hiszen nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy Károlyi Gyula gróf maga legkevésbbé sem ragaszkodott az egységespárthoz. (Berki Gyula: Mi sem őhozzá! — Derültség. — Felkiáltások half elöl: Akkor máskép beszéltek!) A párt válságban volt és válságban van, mert ezt talán kevésbbé fogják ugyan a túloldalon ülő t. képviselőtársaim ma még elismerni, de én úgy érzem, hogy Gömbös Gyula sem ragaszkodik a párthoz. Gömbös Gyula a hatalomhoz ragaszkodik, ha kell a párttal és ha kell, a párt nélkül is. (Ügy van! balfelöl.) Az egységespártra különösebben nem bazíroznak ezek a kormányok. Miért? Mert nem a kormány függ az egységespárt bizalmától, hanem megfordítva: az egységespárti mandátumok függnek a mindenkori kormányok bizalmától és kijelölésétől, (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Elénk ellenmondások jobbfelől és a középen.) tisztelet a kivételeknek. (Jánossy Gábor: Valamennyien kivételek vagyunk! — Derültség. — Dinnyés Lajos: Nana, Gábor bácsi, nem úgy van ! Egy kicsike, nagyon picike! — Ülain Ferenc: Házamegyünk választásra! — Berki Gyula: Elmegyek án is haza,^ Erdőcsokonyára önnel szemben! Majd próbát teszünk! — Ulain Ferenc: Menjen a Park-Hotelbe! Intézze el a számláit! — Nagy zaj. — Berki Gyula: Micsoda beszéd ez? Mégis csak ízléstelenség! — Nagy zaj a jobb- és a baloldalon — Elnök csenget. — Gr. Hunyady Ferenc: Igen, a számlákat, amiket állandóan csinál! — Berki Gyula: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy velem ilyen hangon nem beszélhet, mert megjárja! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Gr. Hunyady Ferenc közbeszól. — Zaj. '— Elnök csenget. — Berki Gyula: Emődi gróf úr, jó éjszakát! — Derültség jobbfelől.) Eckhardt Tibor: Csodálom, hogy túloldalon ülő t. képviselőtársaim bizonyos mértékig megütközéssel fogadják ezt a közlésemet, hogy Gömbös Gyula nem ragaszkodik feltétlenül a párthoz. Ezt ő a maga programmbeszédében bejelentette, amikor itt lelki koncentrációról, nemzeti, egységről, sőt horribile dictu, még lelki diktatúráról is beszélt! Hol van itt akkor a párt szerepe? Abban a lelki diktatúrában, amelyet önkinevezés alapján Gömbös Gyula vezérsége alatt ennek a nemzetnek végig kellene csinálnia? Itt pártválság van, legyünk őszinték, nézzünk az események szemébe. Lehet, hogy ez a válság még el fog húzódni, lehet, hogy krónikus betegséggé fog változni, de a pártválság megvan és ebből a válságból ennek a ( rendszernek likvidálása nélkül "nincs kivezető út. Éppen erről kellene ma beszélni és én nem azért hozom ide ezeket a tényeket, mintha önöket akármilyen vonatkozásban kisebbíteni akarnám. Azért , állapítom meg a tényt, mert itt volna már az ideje, hogy ennek a helyzetnek észszerű és rázkódtatásoktól mentes likvidálása érdekében a megfelelő intézkedések és lépések megtörténhessenek. Amikor Gömbös Gyula miniszterelnök úr itt a Házban bemutatkozott, mi itt az ellenzéki padokiban helyesléssel és szimpátiával fogadtuk azokat az elvi bejelentéseket, amelyeket tett. Ha cselekedetei szavaival összhangban lettek volna, ma is helyeselhetnők. Es itt kénytelen vagyok rámutatni, hogy nem a késedelemben, nem a habozásban látom 5Ê. illése 193 S március ló-én, péniekeíi. csupán a hibát. Kénytelen vagyok rámutatni, hogy a miniszterelnök úr a mi szemrehányásainkat félretéve azt mondja, hogy mi türelmetlenek vagyunk vele szemben, pedig neki még nem volt elég ideje, hogy prOgrammjából valamit megvalósítson. Hogy volt-e elég ideje ivagy sem, efelett nem

1 akarok vele vitába szállni, elvégre az már tényleg tehetség és képesség dolga, hogy ki mennyi időn belül mit tud elvégezni. Franciaországban egy átlagkormány élettartama nem több 6 hónapnál, körülbelül annyi, mint amennyit a miniszterelnök úr az előkészületi cselekmények kiter vetésére igénybe vesz, de kénytelen vagyok arra is rámutatni, hogy nem annyira a késedelem, hanem a programmal, a bejelentett elvekkel ellentétes cselekvések miatt voltunk és vagyunk kénytelenek teljes bizalmatlansággal lenni a miniszterelnök úr tevékenységével szemben. Mert azt talán nem lehet állítani, hogy a nemzeti egység és a lelki koncentráció meghirdetett programmját a miniszterelnök úrnak sikerült volna megvalósítani, sőt sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy az a barátságos és azt mondhatnám, nagyon sok tekintetben támogató , magatartás, amely Károlyi Gyula grófnak az ellenzék részéről jutott, Gömbös Gyula miniszterelnök úrral szemben a legkevésbbé sincs meg, mert cselekedetivel nem a bizalomkeltést, nem a kooperáció megkönnyítését, hanem majdnem azt kell mondanom, hogy minden egyes esetben az ellenzék felfogásának, az^ ellenzék jogos ellenszenvének provokálását jelentette. Mit szóljak ahhoz, amikor a miniszterelnök úr egyik beszédében — ha nem csalódom, Székesfehérvárott — bejelentette, hogy az ő rendszerének legfőbb gondja, hogy a megfelelő embert a megfelelő helyre ültesse és ugyanabban a lapszámban olvastam Széli József közigazgatási bírósági másodelnökké való kinevezését. (Egy hang a baloldalon: Dicső dolog!) Egymás mellett lehetett látni a két tényt, a két hírt. Hogy tényleg van-e ellentét a két tény között, ezt én a Ház bölcs megítélésére bízom. A miniszterelnök úr itt a Házban általános tapsok között jelentette be, hogy nem lesz többet lélektiprás ebben az országban. Nem akarok Mezőkeresztesről beszélni, .de szomorúbb és szégyenletesebb lélektiprás, sőt fizikai csontösszetörés politikai indokból ebben az országban még soha elő nem fordult, mint aminőt Mezőkeresztesen láttunk. A miniszterelnök úr beszélt itt arról, hogy lesz munka, nem lesz éhezés, nem lesz ínség. Boldog lennék, ha a miniszterelnök úr a gondoskodásnak legalább azt a minimális mértékét, amelyet a múlt esztendőben Károlyi Gyula gróf kormánya ebben a tekintetben tényleg megvalósított, ez idén is sikerrel valósítaná meg. De sorra vehetnem az állításoknak és a velük ellentétes cselekedeteknek légióját; ilyen körülmények között kénytelen vagyok reámutatni arra, hogy nem türelmetlenség, hanem a miniszterelnök úrnak saját programmjával szemben tanúsított hűtlensége az, ami bennünket vele szemben bizalmatlanságra késztet. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Voltak azonban a miniszterelnök úrnak olyan célkitűzései is, amelyekkel nem tudtunk egyetérteni. Itt különös paradoxon áll fenn. A miniszterelnök úr azokat a célkitűzéseit, amelyekkel egyetértett volna ebben az ország-