Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-158

Az országgyűlés képviselőházának Í5 {Helyeslés a baloldalon. — Jánossy Gábor: Ezt aláírjuk!) Kérdezem Önöktől: !

ha az a sematikus nemzeti egység, amelyre Gömbös Gyula miniszterelnök úr (Jánossy Gábor: Nem sematikus, hanem lelki!) ismételten célzott, megvalósulna, ha egy isteni csoda révén itt mi valamennyien, akik ellenzéken ülünk, ma belépnénk önökhöz a többségi pártba •.. fJá; nossy Gábor: Isten hozza az urakat! — Berki Gyula: Isten ments! — Ulain Ferenc: Isten ments? Ne féljen, nincs oka félni! — Meskó Zoltán: Noé bárkája! — Bródy Ernő: Ne féljen, Berki úr, — Sir Berki — nyugodtan aludhat! — Propper Sándor: Nem kap konkurrenciát, ne féljen a konkurrenciától ! — Ulain Ferenc: Nem kérünk a pártkasszából! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Eckhardt Tibor: ... tehát kérdezem önöktől, t. képviselőtársaim, !ha Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak ez a vágya megvalósulna, jobb volna-e a helyzet ebben az országban? En állítom önöknek: nem az a mi feladatunk itt az ellenzéken ülő politikusoknak, különösképpen nekünk, akik nemzeti politikát akarunk és fogunk mindenkor csinálni, hogy nehéz időkben önök közé állva, a kormánypártnak amúgyis túlságosan nagy numerikus többségét szaporítsuk. Nekünk az a feladatunk és kötelességünk, amely feladat és kötelesség vállalásától — bármily keserves legyen is az — nem fogunk egy hajszálnyira sem eltérni, hogy ezekben a nehéz időkben ott álljunk, mint az ország jogos igényeinek, közvéleményének és a természetesen feltörő elégedetlenségnek az a pártja, amely nem. engedi, hogy forradalmi irányba terelődjék az ország, (Ügy van! Ügy van! —Taps a baloldalon. — Jánossy Gábor: Mi is azt tesszük!) amely nem engedi azt, hogy odakint az országban a falvak népe elhagyottan, magára hagyatva abban az érzésben éljen, hogy senki nem törődik vele, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hogy az ő érdekeinek szószólói nincsenek, mert ha mi ezt a dőre lépést meg; tennők, a forradalom és a felfordulás alá adnánk lovat és nem a nemzeti politikát erősítenők. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) En a lelki koncentrációt, a nemzeti egységet nem abban látom, hogy sematikusan, /orma szerint és mechanikusan itt a Házban, ahol önöknek úgyis bőségesen van többségük, csináljunk koalíciókat vagy koncentrációkat. Az országban kell megfelelő politikával, megízlelő megértéssel, méltányossággal, förvénytisztelettel, a magyar alkotmány rendelkezéseinek pontos és szigorú megtartásával, a közigazgatás pártatlanságának biztosításával (Jánossy Gábor: Ügy van!) és főleg minden visszaélésnek (Jánossy Gábor: Ügy van!) a mai időkben különösen szükséges kegyetlen megtorlásával ^erkölcsi rendet teremteni, ami nélkül semmiféle törvényes rendszer fenn nem tartható. (Ulain Ferenc: Miért nem helyeselnek az urak? — Jánossy Gábor: Helyeslünk, ezt csináljuk.^ Nem mondjuk, hanem csináljuk. — Malasits Géza: Ha sokáig csinálják, elpusztul az ország. Jobb volna, ha nem csinálnák.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Az Önök politikáját felülről kényszerítik rá az ország népére, mi pedig alulról iparkodunk organikus, nemzeti politikát szervezni, a tömegek bizalmára támaszkodva. (Jánossy Gábor: Akkor találko?. ülése 1933 március 10-én, pénteken. 85 zunk!) Ez a fundamentális különbség közöttünk, mert még azokban a kérdésekben is, amelyekben egyetértünk, nem mindegy az, hogy felülről kényszerítik-e az országot valamire, vagy saját akaratából és saját hozzájárulásával hajlandó-e valamely intézkedés megtételére, mert én nyugodt lelkiismerettel állítom itt önök előtt, hogy egyedül az vezethetne eredményekre, ha végre volna ebben az országban egy kellőképpen felkészült és a kellő elhatározásra képes

r kormányzat, amely úgy cselekednék, mint másfél évvel ezelőtt Angliában MacDonald tette, aki kiállott a nép elé. őszintén megmondotta az igazat, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) őszintén feltárta a helyzetet. Mert azt mindnyájan tudjuk, hogy nagy bajok vannak ebben az országban, s tudjuk, hogy a bajok még fokozódni fognak. Veszélyes porhintés az, amely az országban azt hirdeti, hogy itt átmeneti válsággal állunk szemben. (Berki Gyula: Senki sem tudja! — Jánossy Gábor: Nem tudja senki!) Súlyos és esztendőkre kiható nagy nemzetközi és speciális magyar válsággal kell megküzdenünk és ki kell állni őszintén az ország elé, meg kell mondani az igazat, nem improvizációval, nem a lyukaknak ilyen, a mostani javaslathoz hasonló tömködésével, átmeneti intézkedésekkel, azt mondhatnám, kuruzslószerekkel orvosolva a nagy bajokat, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hanem egy nagy, logikus koncepció keretében (Felkiáltások jobb felől: Bár volna!) megmondani és megmutatni az országnak, hogy^ nagyok a bajok, nagy áldozatokra van szükség, az országnak és pedig minden rétegnek aránylagosan és igazságosan vállalnia kell a kötelességekből a maga részét, de ha egyszer meghoztátok az áldozatokat, — mondhatnók — akkor azután már meglesz a kibontakozás, azután már biztosítva van a gazdasági egyensúly, azután már komoly veszedelem az ország gazdasági életét nem fenyegeti. Egy ilyen programm keretén belül szívesen meg fogja hozni az ország az áldozatokat, de meddő módon improvizációkkal jönni^ január 15-én még letagadott tervekre február elején már javában fizetni az obulusokat, ilyen előrelátás, ilyen providencia, az improvizációknak ilyen siralmas rendszere mellett érthető, hogy az országban fennáll az a gyanú, az a bizalmatlanság, hogy hiába áldozunk, hiába adjuk ki a lelkünket, három hónap múlva megint ott leszünk, ahol voltunk, (Felkiáltások balfelől: Az biztos!) mert senki, de senki sincs ebben az országban, aki megmondaná, hová visz az út, hová jutunk el, ha egyszer ezeket az áldozatokat meghoztuk. MacDonald nem ezen az úton járt. Ő egy nagy, hatalmas erőfeszítést követelt a nemzettől, de megmondotta pontosan, hova fog vezetni az út és még előbb, mintsem várták, tényleg mindent meg tudott valósítani, amit ígért. Egy ilyen, azt mondhatnám, a népben bízó politika meg is kapja a bizalmat a nép részéről, de mizantrópiával, hitetlenséggel, a magyar nép politikai érettségének kétségbevonásával kiállani a nemzet elé és áldozatokat követelni egy ismeretlen politika ismeretlen deficitjei számára, ez talán kicsit merész és indokolatlan^ politika, amely természetes, hogy az ország részéről támogatásra nem talál. T. Ház! Kénytelen vagyok rámutatni, hogy ez az egységespártra felépített politikai I rendszer nem most, nem Gömbös miniszter' elnök úr kormányzása óta, hanem már Károlyi 13*