Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-158

Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1933 wíárcius iÔ-ên, pénteken. 83 ben ugyanazt a, mondjuk, teljes honorálását ezeknek a szempontoknak, amit pedig szükségesnek és kívánatosnak tartanék. A magyar külpolitikának ebben a szerencsétlen trianoni helyzetben nem szabad a pártpolitika befolyása alá kerülnie* (Ügy van! Ügy van!) Az elmúlt 12 év számos botlása és hibája közepette ezt az egy hibát talán mindig sikerült is elkerülnünk és ez nem.csak a kormányra, a kormánypártra vonatkozik, de az ellenzéki pártokra is. A nagy nemzeti kérdésekben, a nemzet nagy létkérdései tekintetében nem volt és nem is szabad, hogy különbség legyen közöttünk, bármelyik párthoz tartozzék is valaki! Ha egyrészt megállapítom azt, hogy Bethlen István grófnak ezzel az újabb megállapításával, amely teljesen fedi az elmúlt politikát és fedi az én felfogásomat is, amelyet pártom nevében ezennel körvonalazni vagyok bátor, egyetértek, rá kell mutatnom arra, hogy a magyar nemzetnek igen nagy érdeme volt a múltban és meg kell, hogy maradjon minden jövő komplikáció, k:onflagráció, pláne háborús konfliktus esetén, az a tény, hogy akkor, amikor 1921 óta egy végtelenül igazságtalan békeszerződés által megcsonkítva és megnyomorítva, úgyszólván állandóan benne élünk egy egérfogóban, amit a kisantantszövetségi szerződések jelentenek politikai, katonai, de számos esetben gazdasági tekintetben is, Magyarország ezzel az egyoldalú hatalmi szóra felépített politikával szemben soha hasonló ellenszövetségi rendszer eszközéül magát oda nem adta. (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Őszintén remélem és hiszem, hogy ebben a tekintetben továbbra is^ sikerül fenntartanunk a szabadkéz politikáját. De, igen t. Ház, kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy gróf Károlyi Gyula kormánya idején az olasz, német és osztrák baráti kapcsolatok nagyon helyes ápolása meljett nagy reményekre jogosító és azt mondhatnám, rendkívül helyes szálak szövődtek a francia külpolitika felé is, (Ügy van! a baloldalon.) amelyeknek elejtésében nem mondom, hogy kizárólag a jelenlegi kormány hibája, hanem fontos és részben sajnálatos nemzetközi események is játszottak közre; nekem az az érzésem, hogy ha gróf Károlyi Gyula az ő nyugodt, tárgyilagos és rezervált modorában vinné az ország ügyeit, például annak a kisantantszerződésnek a proklamálása, vagy pláne megkötése, nem jött volna létre és semmiesetre sem hivatkozhatnának ürügyként olyan tényekre, amelyeket bizony jobb volna, ha velünk szemben felhozni nem lehetne. Igen t. Képviselőház! En is híve vagyok a lojalitásnak minden barátunkkal szemben, de nem vagyok híve semmiféle merevségnek, elzárkózásnak, legkevésbbé pedig lekötöttségeknek, vagy provokációknak, bármilyen más nagyhatalommal szemben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Tökéletesen igaza van Bethlen István grófnak, hogy európai nyelven helyzetünk képezi alapját a magyar külpolitikának, elsősorban azért, mert az angolszász népek, a brit birodalom és az északamerikai unióval való szoros kooperáció mellőzésével a magyar élet, a magyar sors, és a magyar jövő nem biztosítható. De más szempontból is fontos az európai kooperáció. Ha mi nem tudunk egy általános, egyetemes politikába beleilleszkedni, akkor fenyegetővé válhatik velünk szemben a kisantantnak az a konstrukciója, amelyet éppen KÉPVISELŐHÁZI NXPLÓ XIV. velünk szemben azért állítottak fel, hogy Magyarországot végérvényesen izolálják és végérvényesen elzárják Európától. Nekünk minden idegszálunkkal, minden tevékenységünkkel bele kell kapcsolódnunk Európába. Nekünk nem szabad semmiféle irányban válaszfalakat, még ha azok spanyolfalak volnának is, tűrnünk és engednünk. Vissza kell térnünk minden irányban a baráti kapcsolatok ápolásához. Nem elég papíron a szabadkéz politikája, a baráti kapcsolatok intézményes kiépítése minden irányban, gyakorlatban kell, hogy a magyar külpolitika alapvető feladatát képezze. (Ügy van! Ügy van!) Nem^ akarok konkrétumokat felhozni, legkevésbbé olyan tényekre rámutatni, amelyek talán árthatnának, de kénytelen vagyok rámutatni, hogy a külpolitika vonalvezetésében a jelenlegi kormány kormányralépése óta nem tapasztaljuk a szükséges rugalmasságot, mindenekelőtt pedig nem tapasztaljuk az eredményességet. Pedig a politikában az eredmények számítanak elsősorban. Sajnálattal konstatálom, hogy viszonyunk Franciaország felé elhidegült, a kisantanttal szemben való határozott visszaesésre pedig azt kell mondanom, hogy tizenkét esztendőt estünk vissza abban a relációban, amely a kisantant és Magyarország között fennállott. Hiszen nekünk az volt és az kellett legyen mindig a célunk, hogy levegősebbé, szabadabbá tegyük magunk körül a mozgási lehetőséget, s ezzel szemben egy megmerevedett, ránkszáradt, egyoldalú külpolitikai és katonai rendszer következett be, amit mindenképpen el kellett volna kerülni. Kénytelen vagyok azonban arra is rámutatni, hogy még barátaink felé sem látom elég eredményesnek külpolitikánkat, mert gazdasági téren a baráti kapcsolatoknak sokkal hasznosabb fruktifikálását tartanám szükségesnek s valószínűleg lehetségesnek is, ha több szakszerűséggel és a látszatok kevesebb kultiválásával folyna ezeknek a külpolitikai ügyeknek intézése. (Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy e külpolitikai aggodalmaim előadása után gazdaságpolitikai és belpolitikai témákra térjek át. Nem a részletekkel szándékozom foglalkozni, hanem elsősorban rá akarok mutatni arra az általános fejlődésre, amely ennek & mostani — azt mondhatnám magyar szituációnak kezdete óta itt ebben az országban kialakuJt. Kezdenem kell a dolgot az idők elején, 1929-ben Szegeden, ahol valamikor a jelenlegi miniszterelnök úrral együtt próbáltuk — egy akkor végtelenül lealázó és szomorú helyzeten —* a nemzeti újjáépítés alapvető vonalait lerakni, vagy legalább is elgondolni. Igen t. Ház! Emlékeztetem mindazokat a barátaimat, akik valamikor ott voltak, hogy mi Szegeden, 1919-ben,, nem a régi munkapárti rendszer visszaállítására törekedtünk. (Ügy van! balfelöl) Mi 1919-ben egy népies, új, demokratikus politikára esküdtünk fel, (Ügy van! Ügy van! balfelől) mi toboroztunk katonákat, mi titkosan szavaztattunk Szegeden 1919-ben, mi kiáltottunk a nép elé csendőrök nélkül, hiszen nem is voltak csendőreink, a fizikai erő, a hatalom mind a másik oldalon volt. Mi akkor egy nemzeti és népies politikát alulról, a magyar nép bizalmára felépítve és a nép érdekében gyakorolva akartunk és próbáltunk kiépíteni és megvalósítani. (Ulain Ferenc: Ugy van!) Igen t. Ház! Az idők változtak. Apró 13