Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-158

Az országgyűlés képviselőházának 15 nem a közmunkáknak a meglevő tőkékből való ellátását. Ami a törvényjavaslatban foglalt 110 millió pengős összegnek egy másik komponensét, az 50 millió pengőt illeti, amely szintén a transzferalappal lebonyolítandó művelet, itt főleg olyan összegekről van szó, amelyek ennek a költségvetési évnek a folyamán a transzferalapba részben befizetendők lettek volna, vagy részben befizetendők lesznek, ahol tulajdonképpen egy oly nettó-elszámolásról van szó, mintha nem is fizettetnének be ezek az összegek; ennek következtében itt sem inflációs, sem deflációs folyamatról beszélni sem lehet. Marad a 45 millió pengős belső kölcsön. Itt mi a helyzet? A helyzet az, hogy szemben találtuk magunkat egy adott helyzettel, amelyben az államháztartás deficitje feltartózhatatlan volt, s amelynek összegét expozémban kereken 140—150 millió pengő körüli összegben jelöltem meg. Valóban nem nevezhető gyávaságnak az a magatartás, amelyet a kormány tanúsított a közvéleménnyel szemben, amikor minden népszerűtlenségi ódiumot magára véve, az adóemelések és a kiadások csökkentése révén igyekezett ennek a deficitnek jelentős részét paralizálni. Ezt a deficitet azonban ezen a réven teljesen eliminálni nem lehetett, minek következtében szükségessége merült fel egy belső kölosönműveletnek. Ezt a belső kölcsönmüveletet az országban meglevő tőkékre alapítjuk, úgy az iparban, mint a nagybirtokban levő^ tőkékre, de természetesen itt is, mint egyébként minden normális időben lefolytatandó kölcsönműveletnél, bizonyos finanszírozási könnyítésekre van szükség. Erről van szó. Ennek következtében^ ebben a javaslatban, t. Ház, semmiféle inflációs nyomot felfedezni' nem tudok. (Helyeslés jobb felől.) Teljes önértékben köszönöm azonban azt is, hogy az igen t. képviselő úr felszólalásában igen határozottan az infláció ellen szólalt fel és ebben megerősíteni igyekezett engem. Azt hiszem, sem én, de ennek a Háznak egy tagja sem kívánja, hogy az infláció útján, ezen a legigazságtalanabb úton segítsünk a bajokon. Nagyon bajos, ha olykor elhangzik egy szó, amely ezt a felfogást alátámasztja. Azt hiszem azonban, ma erről a veszélyről komolyan beszélni egyáltalán nem lehet. Legyen szabad áttérnem egy másik kérdésre, amely minden bizonnyal szőnyegre fog kerülni ennek a vitának a .során, vagyis ama adósságok kérdésére, amelyek a mezőgazdaságot terhelik, tehát a gazdaadósságok problémájának kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad rekapitulálnom azt, hogy ezen a téren kormányunk hivatalba lépése óta milyen intézkedések tétettek és mi történt. Legelső intézkedésünk volt az október végén közzétett 6.300/1932. M. E. számú rendelet, amely bizonyos időre nyugalmi állapotot kívánt teremteni. Ez a rendelet a bizonyos fokon felül eladósodott gazdáknak halasztást adott abban az esetben, ha a folyó kamat- és annuitásfizetési kötelezettségüknek eleget tesznek. Ez a rendelet egyik lényeges rendelkezése. Van azután az elemi csapások esetére bizonyos szintén méltányos, a gazdasági lehetetlenülés teóriájából táplálkozó (Ulain Ferenc: Nesze semmi, fogd meg jól!) árverés-felfüggesztési intézkedés és végül a 37. §., amely a hosszúlejáratú gazdaadósságokra 2, illetőleg 2'5%-os kamatmérséklését léptette életbe. (Ulain Ferenc: Ez reális!) Az utóibbi gondolatkörben mozog a 450/1933. P. M. számú rendelet, amelyet néhány nappal i KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. í. ülése 1933 március 10-én, pénteken. • 75 ezelőtt adtam ki a kapott felhatalmazás alapj ján és amely rendelet egészen generaliter az I annuitásos kölcsönökre letétbe helyezendő I pengőösszeget a fennálló tartozás évi 5%-ban szabja meg. Ez bizonyos fokig tovább csökkentette a .mezőgazdasági hosszúlejáratú adósságok terhét, azonban tulajdonképpen kiépítése, ; általánosítása volt annak az intézkedésnek, melynek első lépése volt a 6.300/1932, M. E. számú rendelet 37. §-a. Az egységespárt gazdasági bizottsága december folyamán egy ülésében, de főleg azután február elején tartott egy másik ülésében foglalkozott azokkal a kérdésekkel — részletkérdésekkel is, — amelyek a gazdaadósság problémájával kapcsolatosak, s ezeknek a tárgyalásoknak egyik eredménye volt az a zöldhitelrendelet, vagyis a mezőgazdasági termelés folytonosságát biztosítani hivatott rendelet, ai^ely tegnapelőtt jelent meg, s amely egy másik szempontból is kiindulópontja lesz egy folyamatnak. Ennek a zöldhitelrendeletnek tárgyalása folyamán merültek fel bizonyos kívánságok a gazdaérdekeltségek részéről, amelyek külön kielégítési elsőbbségi jogot kívántak biztosítani ezeknek a zöldhiteleknek, hogy ezen az úton a hitelezésnek ezt a módját előmozdítsák. Ezzel szemben 'hitelpolitikai és jogpolitikai megfontolások óvatosságra intettek azirányban, hogy a telekkönyvbe vetett hitet meg ne ingassuk. Ezen tárgyalások során, amelyek a mezőgazdasági érdekeltség és a hitelügyi érdekeltség bevonásával folytak le, sikerült is olyan megoldást találnunk, amely az általános jogelveknek és a mezőgazdasági hitel jövő érdekeinek védelme mellett mégis hivatva van biztosítani azt a célt> amelyet a javaslat tevői tartottak szem előtt, hogy t. i. az ilyen vételárelőlegek és termelési előlegek nyújtását megkönnyítsük. Azt hiszem, ez az út elég szerencsés út volt (Ellenmondások balfelől.) különösen abban a tekintetben, hogy megmutatta azt, hogy ezeket a kérdéseket miképpen lehet

t a legjobban tárgyalni, t. i. úgy, hogy az érdekeltségeket az ember leülteti egymással szemben, és azután azok sine ira et studio kifejtik egymás előtt érveiket, felderítik a helyzetet. Ilyenmódon jóakarattal mindig meg lehet találni a megoldás útját. Éppen ezért határoztam el azt, hogy ezt az intézményt rendszeresítem, s a mezőgazdasági érdekeltség és a hitelügyi érdekeltség képviselőiből egy kisszámú bizottságot létesítsek, amely permanensen fog foglalkozni a gazdaadósságok kérdésével és mindazokkal a problémákkal, amelyek ebbe a körbe vágnak, s amely bizottság egyrészt a való helyzetet fogja állandóan a kormánnyal közömig javaslatokat fog neki tenni, illetve a kormány javaslatait fogja megtárgyalni, kiépíteni olyan értelemben, hogy azok valóban a gazdasági életnek hasznára legyenek s a hitelélet szempontjait is minden tekintetben figyelembe vegyék. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyancsak kilátásba helyeztem azt is, hogy a rövidlejáratú hiteleknél is bizonyos kamatmérséklés létrehozásával ; igyekszem foglalkozni s ezen kamatmérséklés részleteit illetőleg már folyamatban vannak, sőt előrehaladtak már a tárgyalások, ugyancsak a gazdaérdekeltség és a hitelügyi érdekeltség között, úgyhogy azt hiszem, hogy ezen a téren is rövid időn belül konkrét intézkedésekkel léphetünk a nyilvánosság elé. (Helyeslés.) A részletekre vonatkozóan nem nyilatkozhatom, mert figye12