Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-158

70 Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1933 március ló-én, pénteken. itt egészen másról van szó, ezek a megoldások nem jelentenek inflációt, mert hiszen,^ ha jó iparvállalatok, jó bankok aláírnak váltókat, beadják azokat a jegybankhoz és azután azt a pénzt odaadják a kincstárnak, ez nem infláció. v agy ha jól értettem Fenyő Miksa t. képviselőtársamnak a pénzügyi bizottságban elmondott beszédét, ő annak volt ott szószólója, hogy valami olyasfélét bocsássunk ki, amit Németország • 1923-ban a Kentenmark alakjában megcsinált, vagyis bocsássunk ki valami olyan pénzt, amely be van táblázva az iparvállalatokra, földbirtokokra stb., mert ha a pénz így van biztosítva, akkor ez nem infláció, akkor ez jó és egészséges pénz kibocsátása. (Fenyő Miksa: Bizonyos előfeltételek mellett!) Bizonyos előfeltételek mellett, amely előfeltételeket már ismerünk a történelem tapasztalataiból. Ugyanezeket az előfeltételeket hirdette annakidején John Law, ezek voltak az asszignaták előfeltételei. Es ha minden ilyen kísérlet közül egyetlenegy — a Kentenmark kísérlete — nem végződött olyan katasztrofálisan, mint a történelemben azt megelőző, _ akkor ne felejtsünk el egyet, amelyet Hjalmár Schacht, aki mint a jegybank vezetője végigcsinálta ezt az egész akciót, kifejti, hogy tudniillik annak, hogy a Rentenmark-akció nem ilyen összeomlással végződött, csak az volt a magyarázata, hogy néhány hónap fennállása után sikerült valóságos aranyra bazirozott jegybankot felállítani. A márka stabilizálásáról megírt nagyszerű munkájában azonban pontosan megírja, hogy az 1923. év őszén kibocsátott Rentenmark 1924. februárjában már 12—15% disziázsióval bírt és ha az akkori februári tárgyalások nem vezetnek az aranybank megalapítására, •akkor igen rövid idő múlva eloszlott volna az az illúzió, amely a trilliókban és billiókban való számítás után egy korlátozottnak látszó •Rentenmark forgalomhoz fűződött és a Renten -mark is 'Ugyanarra a sorsra jutott volna, amely •sorsra jutottak összes elődei. Mert teljesen közömbös, hogy a bankjegy be van-e kebelezve vagy nincs bekebelezve, mi annak & fedezete ilyen kötelmi jogviszonyok alakjában, a. lényeg -az, hogy a bankjegyforgalom korlátozott legyen, mert az infláció semmi egyéb, mint túlzott bankjegykibocsátás. Es ha a bankjegykibocsátás túlzott, akkor az, hogy földbirtokra vagy házra van-e bekebelezve, hogy iparvállalatok vagy bankok zsirálták-e, a túlzott bankjegyforgalom gyilkos hatásait nem lesz képes ellensúlyozni. Miért van szükség aranyfedezetre? Aranyfedezetre íaj bankjegynek először azért van szüksége, hogy a nemzetközi forgalomban felhasználható legyen, de másodszor és főként azért, hogy az aranyfedezet a forgalom korlátozottságát biztosítsa, mert m fedezeti arány bilincsei, amelyek megkötik azt a jegybankvezetoséget, azt a kormányzatot, amely bankjegyet akar kibocsátani, visszatartják attól, hogy itt túlzásokba bocsátkozzék és ha ezektől ai bilincsektől megszabadul, akkor az arannyal részben fedezett bankjegyek ugyanarra a sorsra jutnak, mint amilyenre jutnak «ö többiek, amelyeknél a korlátozást nem tartották be. Igen t. Képviselőház! Nem az a lényeg a bankjegykiboesátásnál, vájjon ingatlanokra be van-e táblázva vagy nem, vájjon alairta-e egy bank, vagy iparvállalat, vagy nem; a lényeges az.ismérve annak, vájjon inflációval allunk-e szemben vagy nem, az, hogy árutermeles történjék párhuzamosan a 'bankjegyek kibocsátásával. Ha azt akarjuk, hogy a bankjegykibocsátás mértéke irányítsa az árakat, vagyis ha monetárius okokkal akarjuk az árszínvonal •alakulását befolyásolni, akkor benne vagyunk az infláció fogalomkörében, mert a valódi klaszszikus elmélet szerint nincs más klasszikus értelemben vett pénzjegykibocsátás, mint az, amely parallel halad az áruk képzésével. Ha az árumennyiség emelkedik, akkor a bank jegymennyiség is emelkedik, de ha az áru mennyisége nem emelkedik, vagy csökken, a bankjegyforgalom, a pénzforgalom pedig emelkedik, akkor szükségképpen, bekövetkezik az az állapot, amelyet inflációnak nevezünk, az, hogy túlzott a jegykibocsátás, hogy monetárius okokból emelkedik az árszínvonal; és ezen a lejtőn, mint a történelem mutatja, nincs megállás. Nincs mérsékelt infláció, nincs adagolt, dozirózott infláció. Ahol eddig az infláció valódi és komoly lépésekkel megkezdődött, ott az egyik lépés maga után vonja a másikat. Előfordulhat, hogy a kormányok időközben változnak, hogy az első lépést az első pénzügyminiszter teszi meg, a másodikat a második és a harmadikat a harmadik, vagyis minden pénzügyminiszter csak egy lépést tesz, de igen nehéz, tudomásom szerint alig van rá példa a pénzügyi történelemben, hogy egy megkezdett inflációt a lejtőn valóban meg lehetett volna állítani. A különbséget a között, hogy adó formájában vagy valóságos kölcsön formájában tudja-e az állam isaját háztartását rendbentartani, és a között, hogy a bank jegy prést vegye igénybe ebből a célból, a legnagyobb volt német pénzpolitikusoknak és pénzügyi tudományos íróknak egyike, Bendixen, úgy fejtette ki, hogy az állam a háztartása viteléhez szükséges pénzt adóztatásból vagy kölcsönből szerzi he, akkor a meglevő vásárlóerőt ruházza át az adófizetőtől vagy a kölesönjegyzőtől az államra, ha ellenben bankjegykibocsátás útján történik ennek fedezése, akkor meglevő vásárlóerő' az, amit átruházott, hanem új vásárlóerő kreáltatik; ez az új vásárlóerő pedig megjelenik az árupiacon és bekövetkezik, amint a német író mondotta, az, amit ahhoz az esethez lehet hasonlítani, ha valaki tizenkét vendég számára teríti meg az asztalt és még tizenkettő tolakszik az asztalhoz. A vége nem lehet más, mint hogy mindegyik vendég csak a felét kapja annak, ami eredetileg egy vendégre volt szánva, (Berki Gyula; Legalább jól alusznak!) ami a pénzforgalomban annyit jelent, hogy rá van ugyan még

f írva a bankjegyre egy nominális érték, valójában azonban pénzhamisítás történik, mert az, aki a tizenkét részre osztott ebédből csak a felét kapja meg az eredetileg ráeső résznek, he van csapva, félre van vezetve, abban a sorsban részesül, mint amikor valaki egy névleg 100 pengőt, valóban azonban csak 50 pengőt érő bankjegyet vesz fel. Nincs más, amit erre az eljárásra alkalmazni lehetne, nincs más megállapítás, amely jobban jellemezné a dolgokat, mint az, hogy ez a legigaz,ságtalanabb adóztatás, a jövedelemelosztásnak brutális, igazságtalan és erkölcstelen megadóztatása. Azok, akik azt gondolják, hogy valamely társadalmi osztálynak, valamely hivatás-ágnak ebből komolyan előnye lehet, méltóztassanak a következőket figyelembe venni: abból, hogy mi belsőleg emeljük a mezőgazdasági termények árát, magának a mezőgazdaságnak a termelés és az értékesítés szempontjából semmi néven nevezendő előnye nincs