Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

Àz országgyűlés képviselőházának 157. évben is jelentékeny összeggel voltunk kénytelenek költségvetésünknek kiadási éa bevételi tételeit csökkenteni. Ez a folyamat folytatódott azután évről-évre, úgy, hogy ma már ott tartunk, hogy a folyó költségvetési évre 806 millióban megállapított közigazgatási és 401 millió pengőben megállapított üzemi kiadásainkra sem találunk ia bevételekben kellő fedezetet. Éppen ez a körülmény indította a pénzügyminiszter urat arra, hogy folyó évi január hó 31-én tartott ülésünkben részletesen tájékoztatta a Házat úgy pénzügyi, mint gazdasági helyzetünkről és tájékoztatta azokról az elgondolásokról is, amelyeket a pénzügyi és gazdasági élet, fellendítése érdekében a kormány a közeljövőben követni kíván. Ez alkalommal a pénzügyminiszter úr hangsúlyozta, hogy a kormány előtt kettős probléma megoldása áll: az egyik a gazdasági probléma, a másik pedig a költségvetési probléma, amelyek voltaképpen egymással szoros összefüggésben állanak, de amelyeknél a hangsúly mindenesetre a gazdasági élet feljavításán kell hogy legyen. A pénzügyi helyzettel foglalkozva, a pénzügyminiszter úr megállapította, hogy <az üzemi hiányokat is figyelembevévé, a folyó költségvetési év végén körülbelül 140—150 millió pengőnyi 'hiány fedezéséről kell gondoskodni. Minthogy pedig aa is természetes, hogy nemzeti jövedelmünknek állandó sorvadása, csökkenése nem ad nekünk biztosítékot arra, hogy a közeljövőben bevételeinket olyképpen fokozhassuk, hogy azok kiadásainkat tökéletesen fedezzék, ennek következtében a

1 termelés fokozására kell gondolni, ennek pedig első és legfontosabb előfeltétele, hogy az államháztartás egyensúlyát helyrehozzuk. Az államháztartás egyensúlyba hozatalának három főkelléke van és talán ez a három mód az, amely a jelen helyzetben kínálkozik számunkra, hogy ezt a rendbehozatalt elérhessük. Az egyik az. hogy az államháztartás kiadásait a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük, A másik mód, hogy amennyire lehet, hevételeinket fokozzuk. A harmadik mód pedig csak a kölcsön lehet. Amikor ilyen, a mai viszonyainkhoz mérten aránylag jelentékeny hiányok fedezéséről kell gondoskodnunk, akkor, azt hiszem, mindhárom módozathoz hozzá kell nyúlnunk. Miután azonban ezek egymástól teljesen ellentétes módozatok, meg kell tehát találni azt a helyes arányt, amely mellett egyik vagy másik módozat behozatalával úgy gazdasági, mint hiteléletünket nagyobb mértékben nem bántjuk. Ki kell tehát egyensúlyoznunk azt a hatást, amelyet a háromféle módozat behozatala gazdasági és hiteléletünkben előidézni fog. A költségvetési hiányok fedezésének kérdésével a Nemzetek Szövetségének Pénzügyi Bizottsága tudvalévőleg január havában foglalkozott, amidőn a pénzügyminiszter úr leplezetlenül feltárta előttük Magyarország helyzetét s a pénzügyi bizottság is elismerte, hogy pusztán a kiadások csökkentésével és a bevételek fokozásával ezt a költségvetési hiányt nem lehet eltüntetni; de legkevésbbé lehet ezekkel a módszerekkel a gazdasági élet fellendítéséhez hozzáfogni. Ennek következtében maga a pénzügyi bizottság is rámutatott arra, hogy itt más teendő is van és hozzájárult ahhoz, hogy a transzferalapból az állam által befizetett összegekből egy bizonyos összeget felvehessen a magyar kormány a költségvetési hiányok fedezésére, anélkül, hogy ezzel ülése 193

È március 9-én, csütörtökön. 65 nagyobb mértékben veszélyeztetné a külföldi hitelezők érdekeit: A pénzügyi kormányzat a költségvetési hiányok fedezésére a transzferalapból körülbelül 50 millió pengőt kíván igénybe venni. A költségvetési hiányok többi részének fedezésére már most is életbeléptetett takarékossági intézkedéseket, amelyek a folyó költségvetés kiadásait körülbelül 30 millió pengővel csökkentenék s a közterhek életbeléptetett emelése révén a bevételeknél körülbelül 25 millió pengős emelkedést remél elérni. Az ezen felül jelentkező, körülbelül 45 millió pengőnyi hiányt a kormány hitelműveletekkel kívánja előteremteni, mégpedig elgondolása szerint a magyar nagyipartól 25 millió pengőt, a mezőgazdaságtól és egyéb más, erre alkalmas gazdasági tényezőktől pedig 20 millió pengős kölcsönt kíván felvenni. A kormány elgondolásához szervesen hozzátartozik továbbá még az is, hogy a gazdasági élet akadozó vérkeringését valamiképpen felfrissítse, tehát — közmunkák révén habár — most még csak szűkös pénzbeli keretek között, de mégis jelentősen hozzájárul. A pénzügyminiszter úr a Népszövetség pénzügyi bizottsága előtt erről a kérdésről is tárgyalt és kérte, hogy az említettem 50 millió pengőnyi kölcsönön kívül, amelyet a költségvetési hiányok fedezésére szabadítottak fel, körülbelül még 15 milliónyi pengőt engedjen ezekből az összegekből közmunkákra felvenni. A Népszövetség pénzügyi bizottsága — elnökének a pénzügyminiszter úrhoz írt levelében — ehhez a hozzájárulást megadta. Az előttünk fekvő törvényjavaslattal tehát, melyet a pénzügyminiszter úr az államkölcsön felvételéről alkotmányos tárgyalás alá bocsát, az államháztartás hiányainak és egyes közmunkák fedezetéről kíván gondoskodni. A törvényjavaslat 1. §-a felhatalmazást kí^án adni a pénzügyminiszter úrnak arra, hogy az államháztartás 1932—33. évi hiányainak biztosítására és egyes közmunkák költségeinek fedezésére bemutatóra szóló kamatozó pénztárjegyek, kincstári jegyek vagy kincstári váltók ellenében esetleg más hitelműveletek utjáü (Kabók Lajos: Miből fizetik ezt vissza?) körülbelül 110 millió pengőt vehessen igénybe. A kölcsönből foganatosítandó közmunkákra vonatkozólag kimondja a törvényjavaslat, hggy ezeknek költségeit az állami költségvetésből elkülönítve a zárószámadásban külön tételként kell felsorolni és ezen összegek felhasználá;'iá= ról a pénzügyminiszter úr a zárszámadások kapcsán tartozik az országgyűlésnek jelentést tenni. A törvényjavaslat második szakaszában felhatalmazást kér a pénzügyminiszter úr arra, hogy az államadóssági kötvényekből, kincstári jegyekből és kincstári váltókból, továbbá nem címletesített állami adósságokból eredő kötelezettségre a Magyar Nemzeti Banknál a transzferrendelet alapján már letett vagy jövőben leteendő összegeket az 1. §-han megszabott kereten belül pénztári jegyek, kincstári jegyek vagy kincstári váltók letétbehelyezésével helyettesíthet. Ugyanilyen címletekkel lehet helyettesíteni a Magyar Nemzeti Banknál letett pénzösszegeket olyan kötvények lejárt szelvényei és kisorsolt címletein alapuló követelések tekintetében, amely kötvényeken alapuló szolgáltatások teljesítéséért a magyar állam vagy a kezelése alatt álló alapok mint adóstárs, kezes vagy szavatos felelős. (Kabók Lajos: Mik azok a beruházások? Halljuk részletesen!) T. képviselőtársam, ama beruházásokra vonatkozólag a pénzügyminiszter űr már tegnap és az10*