Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

60 Az országgyűlés képviselőházának 157, Házat, méltóztatnak-e ezt az indítványt elfogadni? (Igen!) A Ház F. Szabó Géza képviselő úr indítványát elfogadta. Következik a 14. §. Pakots József jegyző (olvassa a Iá—15. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.). (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Elnök: Következik a 16. §. Pakots József jegyző (olvassa a 16—18. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 19. §-t): Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! A belügyminiszter úrnak az imént elhangzott és általános elismerést aratott beszéde mindenesetre sok félreértést tisztázott volna, ha j az a vita elején hangzik el és nem a vita be- j zárása után. Meg vagyok győződve, hogy nagyon sok kérdés csupán most tisztázódott, amikor a belügyminiszter úr szándékaival teljesen tisztába jöttünk. Ennél a szakasznál kénytelen vagyok a miniszter úrnak egy megjegyzésére alludálni, amikor ő^ védte a felügyeleti hatóságnak az autonómiák felett való — szerintem túlzott — gyámkodását azzal, hogy — amint mondotta — a kormányra nézve nem közömbös az, hogy a hétszáz milliós állami költségvetés mellett még egy második ötszáz milliós autonóm költségvetési teher nem nehezedik-e az országra. De ez a két szám összefüggésben van egymással, mert a kormány az állami kiadások csök- • kentését állandóan úgy hajtja végre, hogy viszont az autonóm kiadásokat emeli, mert az állami költségvetés terheit egymásután áthárítja az autonómiák költségvetésére. Amenynyivel tehát a hétszáz milliót le tudja csökkenteni, ugyanannyival emelni kénytelen az autonómiák költségvetését, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Most már nem!) mert hiszen ugyanazokat a közigazgatási feladatokat, amelyeket eddig állami közegek végeztek el, most autonóm közegekre ruházza át. Tipikus példája ennek a 19. §, amely a cselédügyet, amelyet eddig a rendőrség intézett, most áthárítja az autonómiák terhére, és ezentúl cselédügyekben nagy- és kisközségekben a főszolgabíró, megyei városban a polgármester, törvényhatósági jogú városban a polgármester által kijelölt tisztviselő, Budapesten pedig a kerületi előljáró fog ítélkezni. Eddig a cselédügy kizárólag a rendőrség eljárása alá került (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Csak a városokban!) főként azért, mert azt a cselédet rendszerint elő kellett állítani, ki kellett nyomozni, az esetleg rárótt büntetés kitöltése végett ismét elő kell állítani, vagyis egy csomó rendőri funkció csatlakozik ezeknek az ügyeknek elintézéséhez. Most azzal, hogy át méltóztatik hárítani ezt az autonómiákra, egyrészt az autonómiák tisztviselőtöbblettel kénytelenek számolni, mert ezeknek az ügyeknek elintézésére külön tisztviselőket kell alkalmazni ok, tehát költségeket okozunk az autonómiáknak, de emellett az eddigi egyszerű eljárás bifurkálódik, mert két hatóság jár el ugyanabban az ügyben; a közigazgatási hatóságnak ugyanis nincs joga sem a büntetés kitöltése végett előállítani, sem lepriorálni, sem utánnyomoztatni, hanem kénytelen lesz mindanynyiszor megkeresni a rendőrhatóságot és így a közigazgatási hatóságok és a rendőrhatóságok között olyan üdvös levelezés és aktaváltás kezdődik, amely éppen ellenkezik ennek a törülése 1933 március 9-én, csütörtökön, vény javaslatnak a céljával, a közigazgatás egyszerűsítésének gondolatával. T. Ház! En tehát az elmondottak alapján a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát nem tudom elfogadni, ezt a törvényjavaslat egész szellemével, konstrukciójával ellentétesnek látom, ezért a magam részéről nem vagyok hajlandó a szakaszt megszavazni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Kénytelen vagyok a szakasz eredeti szövegéhez ragaszkodni. Komoly oka volt annak, amiért bevettem ide ezt a rendelkezést, amely tulajdonképpen csak a városokban változtatja meg az eddigi hatáskört. Tettem pedig ezt azért, mert egyáltalában nem tekinthetem rendőri ügynek a cseléd és a gazda közötti viszony kérdésének elintézését. Helytelen dolog volt az, hogy ez eddig a rendőrséghez tartozott. Természetes dolog, hogy a közigazgatási hatósághoz tartozik. Ezért a hatáskörök fixírozásával kapcsolatban ezt a változtatást meg kellett tennem. Kérem az eredeti szöveg elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon és a középén.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem, méltóztatnak-e a szakaszt eredeti szövegezésében elfogadni? (Igen!) A Ház a szakaszt elfogadja. Következik a 20. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Pakots József jegyző (olvassa a 20. §-t, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 21. §-t.) Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Ház! Miután meggyőződtem arról, hogy ebben a kérdésben a székesfőváros szabályrendeletileg is tud intézkedni, az e szakaszhoz benyújtott pótlásomat tisztelettel visszavonom. Elnök: Kíván még^ valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, miután a szakasz meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 22. §. Pakots József jegyző (olvassa a 22—2L §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 25. §-t.) F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! Ennek a szakasznak a végére negyedik bekezdésként a következő új bekezdés felvételét kérem (olvassa): «Az első és második bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell azokban az ügyekben is, amelyek a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartoznak ugyan, de amelyekben valamely jogszabály az elsőfokú határozat hatályosságához felsőbb közigazgatási hatóság jóváhagyását köti ki.» Ha végig méltóztatik gondolni a szakasz rendelkezéseit, akkor önként következik, hogy ez az új bekezdés beiktattassék a szövegbe. Ugyanis az első bekezdés rendelkezése a bevezető sorok szerint nem vonatkozik azokra az ügyekre, amelyekben a közigazgatási bírósághoz panasszal lehet élni. Itt most következtetni lehet, de kell is arra a készülő törvényjavaslatra, amely a közigazgatási bíróságról fog benyujtatni és ebből már az következik, hogy lesznek olyan ügyek is, amelyeket már elsőfokon is közigazgatási bírósági panasz tárgyává lehet tenni. Nem lenne helyes, hogy azok a bírósági hatáskörbe utalt ügyek, amelyekben valamely jogszabály az elsőfokú határozat érvényességéhez felsőbb hatósági jóvá-