Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

50 Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1933 március 9-én, csütörtökön. megadása vagy megtagadása. Másodfokon a törvényhatósági városokban a főispán elnök­lete alatt a 'közigazgatási bizottság albizottsága dönt Ezért nem szeretném, ha a kerületi intéz­mény fennállana, mert akkor az építkezési ügyekben a városi elsőfokú hatóság vélemé­nyét nagyon jól tudnák az emberek, Ihogy mi­ként kellene megdolgozni. A Fővárosi Közmun­kák Tanácsáról nem szólok; az én álláspontom az, — egy évtizedig foglalkoztam ezekkel az ügyekkel — hogy ezt az intézményt már régen meg kellett volna szüntetni. (Lázár Miklós: Tel­jesen!) Amint most az 1883:1. tc.-nek, a minő­sítési törvénynek ötvenéves jubileumán a szak­vizsgáról itt a törvényjavaslat, éppúgy a Fővá­rosi Közmunkák Tanácsának megszüntetésére irányuló akciót is meg fogják jubilálni. Vagv ott van >a r szolgálati pragmatika, amelynek megvalósítását annakidején Teleszky János kezdeményezte mint fiatalember; ezt is meg fogjuk jubilálni, ez is a tisztviselőknek olyan törekvése, amely soha nem teljesedik. (Egy hang jobb felől: Abból sohasem lesz semmi!) Itt van a szakvizsa, mélyen t. Ház! Gyö­nyörű ez iá szakvizsga, csakhogy egy baj van vele: előbb <a magyar állam bürokratikus rend­szerét le kell építeni. Ilyen magas százalékban és ilyen sok ember nem lehet az igazgatási ága­zatokban. (Zsindely Ferenc: De nem lehet egy­úttal akkor aí&t kívánni, Ihogy minden ügyet iá belügyminisztériumba vigyenek.) Le kell tehát építeni. Nem helyes dolog azonban a gyakor­lati szakvizsgát beállítani addig, míg ez a le­építés megtörténik. Másfelől olyanokra is rá­bárítja a javaslat a gyakorlati szakvizsga té­telének kötelességét, akik például az én váro­somban, ma már 40 évesek és több mint 10 éve tisztviselők, de nem juthattak előre, mert nem volt előlépési lehetőség. Sok minden baja van ennek »a szakvizsgának. Nagyon is bürokrati­kus talapon oldják meg és én nem látom be azt, hogy a szakvizsgák útján közigazgatási tiszt­viselői karunk nívóját emeljük. Jobban sze­retném ha először a felelősséget rendeznénk, amely az ügyek intézésére vonatkozólag fenn­áll Mélyen t. Ház! Azt mondottam, Ihogy beszé­lek arról is, ïami hiányzik ebből a törvény­javaslatból. A javaslatból hiányoznak az Össze­féjhetlenségre vonatkozó rendeletek. A tör­vényhatósági városokban következő a helyzet. Mi csináltunk itt az alsóházban becsületesen egy törvényt és azt mondtuk, hogy »a törvény­hatósági városokban, a vidéken legalább olyan módon kell rendezni^ az összeférhetlenségi kérdéseket, mint a fővárosi törvényben, latmely jól be is vált A Felsőháziban egy kissé meg­gátoltatott az összeférhetlenség rendezése, azonban módjukban volt a törvényhatóságok­nak a szabályrendelet alkotása. Azóta a bel­ügyminiszter úr felügyelete alatt ezek a tör­vényhatóságok mind 'alkotják a szabályrende­leteket, derék emberek, de majdnem minden városi törvényhatósági közgyűlésben benn ül 5(MïO derék városi vállalkozó. Méltóztassék elhinni, hogy ezeknek intéz­kedései a legjobb akarat mellett sem lesznek befolyásmentesek. (Zsindely Ferenc: Mit csi­náljunk? Szüntessük meg az autonómiákat? — Lázár Miklós; Az összeférhetlenséget szüntes­sék meg, ne az autonómiát! — Zsindely Ferenc: Itt jogszabályalkotásról van szó!) Kedves kép­viselőtársam az autonómiát nem szünteti meg az, ha egyfelől integer emberek kerülnek bele, másfelől független társadalmi elemek. Van még a magyar társadalomnak olyan része, amely integer, azért az autonómiákat nem kell még megszüntetni, mert véletlenül egy pár vá­rosi vállalkozó nem kerül bele. Hiányzik ebből a törvényből az egyszerű­ség, az olcsóság, a gyorsaság és mindazok a követelmények, amelyeket én megállapítok. (Jánossy Gábor: Hát akkor mi van benne?) Szorosabbra fogja a jármot a polgár felett, sokkal mélyebben állítja bele a függőségbe, mint az helyes volna. Ennélfogva igen termé­szetes, , hogy én ezt a törvényjavaslatot álta­lánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el és én a magam részéről azt szeret­ném, ha ez a törvényjavaslat sohasem kerülne a magyar Corpus Jurisba, mert nem lesz dia­dala még a bürokráciának sem. (Taps a bal­oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Ház! Nem tudok olyaD szenvedéllyel foglalkozni ezzel a kérdéssel, mint az előttem felszólalt képviselő úr. (Hegy­raegi Kiss Pál: En nem szenvedélyeskedem!) A szenvedély lehet jogosult, (Zaj. — Elnök csenget.) t. képviselőtársam egész életet töltött a közigazgatásban, (Meskó Zoltán: Lehet a szenvedély tiszteletreméltó" isi) talán jobban szereti a közigazgatást, mint én. (Zaj.) En nem tudok osztozni sem azokban a dicséretekben, amelyeket e javaslat mellett a túloldalról fel­hoztak, de nem tudom egészében osztani mind­azt a keserűséget sem, amelyet ezzel a javas­lattal szemben emlegetni hallottam. Azt hiszem, sokkal közelebb járok az igazsághoz, ha azt mondom, hogy ez a javaslat sem nem rossz, sem nem jó, hanem inkább hiábavaló. (Hegy­megi Kiss Pál: Tökéletlen, képviselő úr! — De­rültség. — Zaj.) Nem érzem magam hivatottnak árra, hogy a közigazgatás kérdéseit jobban értsem, mint a belügyminiszter úr, aki a köz­igazgatással hivatalból és sokáig foglalkozott, de azt hiszem, a belügyminiszter úr maga is elismeri, hogy a javaslatban sok olyan van, amivel ő sincs megelégedve, a javaslat indoko­lása is azt mondja, hogy ez a javaslat kény­szerintézkedés, mert a közigazgatást olcsóság, takarékosság szempontjából az élethez közelebb kell hozni. Itt azonban nagyon nélkülözzük azt, ami egy ilyen takarékossági javaslatnál okvet­lenül szükséges. Ha el akarjuk bírálni, hogy azok a hátrá­nyok, amelyek e törvényjavaslat folytán be­következnek, tulajdonképpen milyen előnyök­kel járnák a vagyoni oldalon, akkor azt látjuk, hogy errenézve semmiféle adatot, még hozzá­vetőleges számot sem kapunk. A javaslat indo­kolása nem mondja meg, hogy mennyi megta­karításra, milyen olcsóságra lehet számítani e javaslat következtében. (»Jánossy Gábor: Előre uem lehet tudni!) Előre kell számítani, igen t. képviselőtársam. Éppen az volt sokszor a baj Magyarországon, hogy nem igen számítottak, nem igen néztek előre (F. Szabó Géza: Ez igaz!) és sokkal jobban berendezkedtek, mint ahogy kellett volna. (Jánossy Gábor: Ebben van va­lami!) Szeretném, ha némi adatokat kapnánk arravonatkozóan, hogy ha a fellebbezések szá­mát az egész vonalon általában redukáljuk, az o tekintetben esetleg elérhető előnyök meg­érik-e azokat a hátrányokat, amelyek ezzel .járnak. Azt hiszem, hogy egyes tekintetekben^ hiba van a javaslatban. A fegyelmi eljárás terén kí­vánatosnak tartanám például, hogy megadás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom