Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-171
576 Àz országgyűlés képviselőházának 1 leginkább állást foglalnak, egészen más dolgot képzelnek és gondolnak, mint azok, akik más szempontból emlegetik a revíziót. Szavakkal, jelszavakkal egyedül nem lehet konkrétumokat elérni és a kormánynak feltétlenül gondolkodni kell .arról, hogy abban az időpontban, amikor esetleg ismét olyan helyzet áll elő, olyan időpont következik be, amelyet kellően megragadva talán eredményt érhetünk el, a kormány legalább is tudja, hogy mit akar, mi az a minimum, amelyet a magyar kormány ebben a tekintetben tárgylási alapul elfogadhat. De szükség volna még másra is. Szükség volna arra, hogy illetékes részről megnyugtató kijelentés hangozzék el a tekintetben, hogy a revíziót ebben az országban komolyan ,senkisem úgy képzeli, hogy azután ismét megindulhatna az ügyeknek az a vezetése, amely a háború, előtti Magyarország területén volt. Ezekben a kérdésekben, amikor arról van szó, hogy itt Közép európáb an a térképen változtatások történjenek és új helyzet, az élet lehetőségének új formái alakuljanak, figyelembe kell vennie a múlt tapasztalatait is. Autonómia, föderalizmus nélkül itt Középeurópában, sem Magyarország területén, sem a .szomszédállamok területén végleges, nyugodt atmoszférát teremteni nem lehet. Ebből nagyon különböző kombinációk állnak elő és a kombinációkkal számolni, az esetleg megváló sí thatót kellő időben felvenni és itt eredményt elérni: ez a kormánynak és a törvényhozásnak feladata. Különösen fontosnak tartom azt, hogy ezzel a kérdéssel ma már külföldi lapok is foglalkoznak. Itt kezemben van egy francia újság a «Le Petit Méridionale», amelynek március 28-iki számában egy nagy cikk foglalkozik a kérdéssel «A közvetlen veszély, amely Középeurópát fenyegeti» cím alatt. Az idő rövidsége nem engedi meg, hogy ezzel a kérdéssel megfelelően foglalkozzam, de mindenesetre .szükségesnek tartom a Ház és a magyar közvélemény figyelmét felhívni arra, hogy ebben az újságcikkben nagyon komoly argumentumokkal foglal állást a szerző a mellett, hogy mint a leggyakorlatibb és francia szempontból is a legindokoltabb és legkívánatosabb megoldás, a restauráció, vagyis az osztrák-magyar dualisztikus monarchia helyreállítása bíztat a legnagyobb eredménnyel. De ez sem tekinthető végleges megoldásnak, mert hiszen minden ilyen kombinációnál újabb kombinációk merülhetnek fel és feltétlenül fognak is felmerülni; azoknak, akik komolyan, hosszú időre előrelátva, óhajtják megoldani Közép-Európának betegségét és nagy problémáit, számolniok kell azzal, hogy nagyobb gazdasági egységeket^ csak bizonyos engedmények árán lehet megvalósítani. Ezek az engedmények nemcsak gazdaságilag, hanem adott esetben lehet, hogy bizonyos politikai engedményekkel is járnak. Mindenesetre egyet kell kívánnunk: hogy azok, akik ezeket a nagy kérdéseket meg akarják oldani, higgadtan, nyugodtan, szenvedélymentesen és azzal a tudattal óhajtsák megoldani, hogy gyakorlati eredményes politikát nem lehet csinálni úgy, ha minduntalan a múlt sebeit, a múlt hibáit emlegetjük, hanem bizonyos fokon már számolni kell a realitásokkal és számolni kell azzal, hogy frázisok azok a beszédek, amelyek örökérvényű nemzetközi szerződésekről, örök határokról stb. szólnak, hiszen ilyeneket a világtörténelem tulajdonképpen nem ismer, mert öröktartamú szerződések nin1. ülése 1933 április 7-én, pénteken. csenek és nem lesznek soha. A szerződések változnak a szükségletekkel, változnak az erőviszonyokkal, ennélfogva minden örök szerződésről és örök berendezkedésről szóló beszéd többékevésbbé frázis, amely nagyon sokszor szomorú eredményekkel járt a múltban és amely kívánatos, hogy a józanabb, felvilágosodottabb időben más eszközökkel pótoltassék. Ezeket a kérdéseket, amelyeket felhoztam, én mindenesetre olyanoknak tartom, hogy velük érdemes és szükséges volna foglalkozni. Ezeket a kormány eddig megfelelően nem merítette ki. Mivel szükségesnek tartom, hogy ezek a kérdések állandóan, ha nem is napirenden legyenek, de mindenesetre megfontolás tárgya legyenek, és azért, hogy meglegyen a lehetőség arra, hogy nemcsak a magyar közvélemény, hanem az érdekelt külföld is illetékes helyről mindig kellő időben megkapja a megfelelő választ ilyen zavaros időkben, azért terjesztettem elő azt az indítványt, hogy a Ház a húsvéti ünnepek után közvetlenül tartson ülést, mért semmi akadálya sincs annak, hogyha a pénzügyi bizottság tárgyalja is a költségvetést, ugyanakkor a Ház is ülést tartson. Mindenesetre különösnek tartom, hogy ilyen viszonyok között a Képviselőház azzal menjen szét, hogy majd május 2-án összeül azért, hogy a további teendőkről tanácskozzék. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Dinich Ödön jegyző: Sztranyavszky Sándor! Sztranyavszky Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) Vázsonyi János képiviselő úr a tegnapi napirendi vita folyamán állításokat tett, amelyeket ma a belügyminiszter úr megcáfolt és valótlanoknak jelentett ki. A képviselő úr a belügyminiszter beszéde után felszólalt és azt mondotta, hogy azokat az adatokat, amelyekre tegnap elmondott állításait alapította, az elnökletem alatt álló párt egyik vagy másik, vagy több tagjától kapta. Beszéde folyamán mind magam, mind pedig pártom tagjai, már közbeszólás alakjában felhívtuk a képviselő urat, hogy azt a képviselőt, vagy azokat a képviselőket, akiktől ezeket az adatokat kapta, nevezze meg, mert nem tartjuk sem a parlamentáris .szokásoknak megfelelőnek, sem általában férfiasnak, hogy egy egész párt egyeteme gyanúsíttasisék meg és hagyassák a gyanú alatt, mert ilyen gyanú alatt egy pártot nem lehet hagyni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) A leghatározottabban felszólítom a képviselő urat — hiszen ezzel Önmagának, saját férfiasságának is tartozik, — hogy azi illető képviselőt nevezze meg, s ezzel egész pártomat a gyanú alól mentesítse. Kérem a képviselő urat, tegye ezt meg annál is inkább, mert különben a valótlanságokért a képviselő urat kellene felelőssé tennem. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Vázsonyi János szólásra jelentkezik.) Elnök: A képviselő úrnak csak a napi rem d megállapítása után adhatom meg a szót. Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Őszintén megvalloim, hogy sehogy sem tudtam tegnap megmagyarázni magáimnak a t. túloldal nagy felzúdulását Eckhardt Tibor képviselőtársam beszéde alatt, különösen akkor, amikor Eckhardt Tibor t. barátom rámutatott arra a
