Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-171

576 Àz országgyűlés képviselőházának 1 leginkább állást foglalnak, egészen más dolgot képzelnek és gondolnak, mint azok, akik más szempontból emlegetik a revíziót. Szavakkal, jelszavakkal egyedül nem lehet konkrétumokat elérni és a kormánynak feltét­lenül gondolkodni kell .arról, hogy abban az időpontban, amikor esetleg ismét olyan hely­zet áll elő, olyan időpont következik be, ame­lyet kellően megragadva talán eredményt ér­hetünk el, a kormány legalább is tudja, hogy mit akar, mi az a minimum, amelyet a ma­gyar kormány ebben a tekintetben tárgylási alapul elfogadhat. De szükség volna még másra is. Szükség volna arra, hogy illetékes részről megnyugtató kijelentés hangozzék el a tekintetben, hogy a revíziót ebben az országban komolyan ,senki­sem úgy képzeli, hogy azután ismét megin­dulhatna az ügyeknek az a vezetése, amely a háború, előtti Magyarország területén volt. Ezekben a kérdésekben, amikor arról van szó, hogy itt Közép európáb an a térképen változta­tások történjenek és új helyzet, az élet lehető­ségének új formái alakuljanak, figyelembe kell vennie a múlt tapasztalatait is. Autonómia, fö­deralizmus nélkül itt Középeurópában, sem Ma­gyarország területén, sem a .szomszédállamok területén végleges, nyugodt atmoszférát terem­teni nem lehet. Ebből nagyon különböző kom­binációk állnak elő és a kombinációkkal szá­molni, az esetleg megváló sí thatót kellő időben felvenni és itt eredményt elérni: ez a kor­mánynak és a törvényhozásnak feladata. Különösen fontosnak tartom azt, hogy ez­zel a kérdéssel ma már külföldi lapok is fog­lalkoznak. Itt kezemben van egy francia újság a «Le Petit Méridionale», amelynek március 28-iki számában egy nagy cikk foglalkozik a kérdéssel «A közvetlen veszély, amely Közép­európát fenyegeti» cím alatt. Az idő rövidsége nem engedi meg, hogy ezzel a kérdéssel megfelelően foglalkozzam, de mindenesetre .szükségesnek tartom a Ház és a magyar közvélemény figyelmét felhívni arra, hogy ebben az újságcikkben nagyon komoly argumentumokkal foglal állást a szerző a mel­lett, hogy mint a leggyakorlatibb és francia szempontból is a legindokoltabb és legkívána­tosabb megoldás, a restauráció, vagyis az oszt­rák-magyar dualisztikus monarchia helyreállí­tása bíztat a legnagyobb eredménnyel. De ez sem tekinthető végleges megoldásnak, mert hiszen minden ilyen kombinációnál újabb kombinációk merülhetnek fel és feltétlenül fognak is felmerülni; azoknak, akik komolyan, hosszú időre előrelátva, óhajtják megoldani Közép-Európának betegségét és nagy problé­máit, számolniok kell azzal, hogy nagyobb gaz­dasági egységeket^ csak bizonyos engedmények árán lehet megvalósítani. Ezek az engedmények nemcsak gazdaságilag, hanem adott esetben le­het, hogy bizonyos politikai engedményekkel is járnak. Mindenesetre egyet kell kívánnunk: hogy azok, akik ezeket a nagy kérdéseket meg akarják oldani, higgadtan, nyugodtan, szenve­délymentesen és azzal a tudattal óhajtsák meg­oldani, hogy gyakorlati eredményes politikát nem lehet csinálni úgy, ha minduntalan a múlt sebeit, a múlt hibáit emlegetjük, hanem bizo­nyos fokon már számolni kell a realitásokkal és számolni kell azzal, hogy frázisok azok a beszédek, amelyek örökérvényű nemzetközi szer­ződésekről, örök határokról stb. szólnak, hiszen ilyeneket a világtörténelem tulajdonképpen nem ismer, mert öröktartamú szerződések nin­1. ülése 1933 április 7-én, pénteken. csenek és nem lesznek soha. A szerződések vál­toznak a szükségletekkel, változnak az erővi­szonyokkal, ennélfogva minden örök szerződés­ről és örök berendezkedésről szóló beszéd többé­kevésbbé frázis, amely nagyon sokszor szomorú eredményekkel járt a múltban és amely kívá­natos, hogy a józanabb, felvilágosodottabb időben más eszközökkel pótoltassék. Ezeket a kérdéseket, amelyeket felhoztam, én mindenesetre olyanoknak tartom, hogy ve­lük érdemes és szükséges volna foglalkozni. Ezeket a kormány eddig megfelelően nem merí­tette ki. Mivel szükségesnek tartom, hogy ezek a kérdések állandóan, ha nem is napirenden legyenek, de mindenesetre megfontolás tárgya legyenek, és azért, hogy meglegyen a lehetőség arra, hogy nemcsak a magyar közvélemény, hanem az érdekelt külföld is illetékes helyről mindig kellő időben megkapja a megfelelő vá­laszt ilyen zavaros időkben, azért terjesztettem elő azt az indítványt, hogy a Ház a húsvéti ünnepek után közvetlenül tartson ülést, mért semmi akadálya sincs annak, hogyha a pénz­ügyi bizottság tárgyalja is a költségvetést, ugyanakkor a Ház is ülést tartson. Minden­esetre különösnek tartom, hogy ilyen viszonyok között a Képviselőház azzal menjen szét, hogy majd május 2-án összeül azért, hogy a további teendőkről tanácskozzék. Tisztelettel kérem indítványom elfogadá­sát. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Dinich Ödön jegyző: Sztranyavszky Sán­dor! Sztranyavszky Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) Vázsonyi János képiviselő úr a tegnapi napirendi vita folya­mán állításokat tett, amelyeket ma a belügy­miniszter úr megcáfolt és valótlanoknak jelen­tett ki. A képviselő úr a belügyminiszter be­széde után felszólalt és azt mondotta, hogy azokat az adatokat, amelyekre tegnap elmon­dott állításait alapította, az elnökletem alatt álló párt egyik vagy másik, vagy több tagjá­tól kapta. Beszéde folyamán mind magam, mind pedig pártom tagjai, már közbeszólás alakjá­ban felhívtuk a képviselő urat, hogy azt a kép­viselőt, vagy azokat a képviselőket, akiktől eze­ket az adatokat kapta, nevezze meg, mert nem tartjuk sem a parlamentáris .szokásoknak meg­felelőnek, sem általában férfiasnak, hogy egy egész párt egyeteme gyanúsíttasisék meg és ha­gyassák a gyanú alatt, mert ilyen gyanú alatt egy pártot nem lehet hagyni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) A leghatározottabban felszólítom a képviselő urat — hiszen ezzel Önmagának, sa­ját férfiasságának is tartozik, — hogy azi il­lető képviselőt nevezze meg, s ezzel egész pár­tomat a gyanú alól mentesítse. Kérem a kép­viselő urat, tegye ezt meg annál is inkább, mert különben a valótlanságokért a képviselő urat kellene felelőssé tennem. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Vázsonyi János szó­lásra jelentkezik.) Elnök: A képviselő úrnak csak a napi rem d megállapítása után adhatom meg a szót. Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Őszintén megvalloim, hogy sehogy sem tudtam tegnap megmagyarázni magáimnak a t. túloldal nagy felzúdulását Eckhardt Tibor képviselőtár­sam beszéde alatt, különösen akkor, amikor Eckhardt Tibor t. barátom rámutatott arra a

Next

/
Oldalképek
Tartalom