Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

552 Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 1933 április 6-án, csütörtökön. szelleme, meg- kellene, hogy szűnjön az a szellem, amelyet itt egy mentelmi ügy kapcsán tárgyalt a t. Ház. Az ellenőrzés teljes hiányára vall az, hogy egy címzetes miniszteri tanácsos olyan kérdésekben dönthetett, mint az Eternitpanamában szereplő ügyek. Hogyan volt lehetséges az, hogy az Eternit-művek árajánlatai mindenkor kivétel nélkül kedvezőeknek találtattak? Meg kell kérdeznem, hogy az osztály vezetője és az adminisztratív államtitkár menynyiben gyakorolták itt felülvizsgálati kötelességüket? Intézkedett-e már a belügyminiszter úr a fokozatos felelősség megállapítása iránt, indított-e már vizsgálatot a vezető főtisztviselők felelősségének és szerepének tisztázására, amely vizsgálat elsősorban ezeknek a vezető főtisztviselőknek az érdekében való, mert mindenkor annak érdeke elsősorban egy vizsgálat megindítása és lefolytatása, akinek az osztályában ilyesmi előfordulhat, hogy önmagát neosak minisztériumával, necsak miniszterével, hanem az egész ország közvéleményével és sajátmagával szemben is tisztázhassa. Meg kell kérdeznem, indokoltnak tartja-e a belügyminiszter úr, hogy megfelelő közegészségügyi gyakorlattal nem bíró tisztviselők egyetemi, vagy külföldi összeköttetésekre való tekintettel ügydöntő hatáskörhöz jussanak? Meg kell kérdeznem, szándékozik-e a belügyminiszter úr a közegészségügyi igazgatásban észlelt visszaélésekre, különös tekintettel a Mátra-szanatóriumnak és a kórház- és élelmezési állami üzemnek szerepére és a hasonló ügyekre, a helügyi kormányzaton belül a szükséges szervezeti változtatásokat eszközölni? Ha a t. Ház ezekről a kérdésekről adatokat kíván, akkor egyszerűen arra utalok, hogy méltóztassék a legutóbbi napokban kipattant Ozárán Péter-féle ügytől kezdődően egészen a népjóléti minisztérium megszűnéséig való időig; visszalapozni a napisajtó bármelyik lapjának, bármelyik napon megjelenő példányait, tömegével méltóztatik olyan adatokat találni, amelyek a magyar közegészségügyet nagyon sajnálatos, és visszás helyzetben mutatják meg. Mégis fel kell hoznom néhány adatot is, amelyek kikívánkoznak ebből a csoportból. Ez a Mátraszanatóriumnak és az úgynevezett Rockefellerpénzeknek az ügye. A Mátra-szanatóriummal kapcsolatban megkéndezem, igaz-e az, hogy állítólag sokáig erdő- és mezőőröknek adták ki mosásra a tbc.-s betegek lepedőit, mert ha ez igaz, ez azt jelenti, hogy szervesen terjesztették a tuberkulózist, amikor, sajnos, olyan országban élünk, ahol a tuberkulózis a mi népünket igen erősen tizedeli meg, ahol egyetlen védelem csak a Mátra levegője, mert* sajnos, más^ hegyi levegővel nem rendelkezünk, azt elvágták Magyarország testétől; a másik védelem a tej, amely azonban szintén, míht Dinnyés Lajos képviselőtársam több interpellációjában bebizonyította, valóságos luxusszámba megy. Meg kell kérdeznem, vájjon igaz-e, hogy a Mátra-szanatóriumból elszökdösnek a betegek, igaz-e, hogy a betegek csapnivalóan rossz kosztot kapnak, hogy a kéményből befúvódik a füst éppen oda, ahol a betegeknek fekvőkúrájukat kellene használniuk és gyakorolniuk és ezáltal a helyett, hogy gvógyulnának, megmérgeztetnek. (Sauerborn Károly: Konzerválják!) Meg

1 kell kérdeznem, igaz-e az, hogy állítólag a Mátra-szanatórium igazgatója a betegeket nem igen nézi megs nem igen látogatja, de az állami pénzből fenntartott igazgatói lakás számára ezer pengőért . vásároltak szőnyegeket? Igaz-e, hogy az építkezési bizottságnak elnöke a Mátra-szanatóriumnál azonos volt az adminisztratív államtitkár úrral, aki befolyásával döntött abban, hogy a kormányzat négy és félmillió pengőt ' irányzott elő a Mátra-szanatórium felépítésére, mire azonban a szanatórium felépült négy és félmillió pengő helyett nyolcmillió pengőbe került? Meg kell kérdeznem ezzel kapcsolatban, igaz-e az, hogy erre a célra az Otba.-tól egymillió pengőt utaltak át, vettek el ennek a nyolcmillió pengőnek a fedezetére, (Mojzes János: Kellett, hogy valakinek a veje keressen ezen!) Nagyon kíváncsi volnék és szeretném tudni, hogy annak idején mi volt és ma is mi a véleménye ezekről a kérdésekről Ernszt Sándor t. képviselőtársunknak, aki a m. kir. népjóléti minisztériumot legutóbb vezette és akiről úgy tudom, hogy ezekkel a visszásságokkal szemben ott a minisztérium élén felemelte szavát? Kíváncsi volnék, hogy ma mi a véleménye ezekről és nagyon szeretném, ha ezekre a kérdésekre épúgy, mint a belügyminiszter úr, szintén nyilatkozatot tenne. Említettem a Rockefeller-pénzek kérdését is. Meg kell kérdeznem, hogy hol vannak a Rockefeller-pénzekről szóló elszámolások, hol szerepelnek a bevételezés és kiadás rovataiban, mi történt e pénzek kamataival, kik, milyen alapon és hol diszponáltak e pénzek felett és milyen pénzintézeteknél? Ezeket a kérdéseket nem azért tettem fel, hogy itt a Ház előtt felkavarjak egyes ügyeket, vagy talán, hogy itt botrányhajhászás, vagy szenzációhajhászás vezetne, f mert ama rövid idő óta, amióta e Képviselőháznak tagja vagyok, soha semilyen szenzációhajhászásban részt nem vettem, résztvenni nem kívánok. Kötelességet véltem teljesíteni, amikor, ha nem is állítások, de kérdések formájában ezeket az ügyeket idehozom, mert módot és alkalmat óhajtok nyújtani egyrészt a belügyminiszter úrnak arra, hogy e kérdésekben a vizsgálatot indítsa meg, másfelől azoknak, akik a közvéleményben ilyen kérdésekben nagyon sók helyen megvádoltattak, hogy magukat tisztázzák. En magam volnék a legboldogabb, ha mindezekben a kérdésekben és vádakban nem volna semmi igaz, ami azonban, sajnos, nem áll, mert olyan helyről nyertem információimat, amely hely a legfelsőbb helyről ismeri, tudja ennek a kérdésnek minden egyes részét. Kívánom azonban, hogy mindazok a kérdések, amelyek a közegészségüggyel összefüggnek, tisztán kezeltessenek. (Gáspárdy Elemér: Minden kérdés!) Mert az egészségnek és tisztaságnak mindenkor megvan a maga összefüggése és lehetetlen, hogy éppen a közegészségügy területén találkozzunk beteges tünetekkel. Amikor a rokkantjavaslatot tárgyaljuk, szükséges a megrokkant bizalomnak és megrokkant közéleti tisztességnék^ a kérdéseit is idehozni és mélységesen sajnálnám, ha e kérdésekben közöttünk a legcsekélyebb eltérés is volna; mert nem tételezem fel, hogy ennek a Háznak egyetlenegy tagja is lehetne, aki ezekben az ügyekben ne volna ugyanazon az állásponton, s amint valamennyien kivétel nélkül mindenkor kívánjuk, áhitjuk és várjuk az ország területi integritását, ugyanúgy várjuk az erkölcsnek, a tisztességnek és becsületnek integritását, ennek tökéletes és teljes helyreállását. (F. Szabó Géza: Ebben egyek vagyunk!) Felszólalásomnak senki ellen személyi éle