Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

546 Az országgyűlés képviselőházának 170 és megfelelő zsebpénzt kapnak, ami például a 100%-os hadirokkantaknál, illetőleg most már az I. járadékosztályba tartozóknál 30—50 pen­gőt tesz ki. Mivel a tényleges és békebeli rok­kant tisztek ennek körülbelül esak felét fize­tik, azért kérem, méltóztassék indítványomat elfogadni, hogy ezek megkaphassák azt az ösz­szeget, amelyet eddig kaptak; eddig tudniillik 50%-át kapták a járadéknak. Kérem, méltóztassék indítványomat elfo­gadni. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Képviselőház! Miután a 11. § 1. bekezdése elintézést nyert, ezt az indít­ványomat visszavonom. A szakai« hatodik bekezdéséhez beadott in­dítványomat, tisztelettel kérem, szíveskedjenek elfogadni. (Olvassa): «A hadirokkantság foká­nak és az ellátás mértékének megállapításához szükséges orvosi véleményadás a honvédelmi miniszter által kiadandó orvosi utasítás alap­ján történik». így szól a 6. bekezdés. Ehhez kérném hozzáfűzni (olvassa): «Ez az orvosi utasítás azonban nem lehet a hadirokkantság fokozataira nézve hátrányosabb az ezidőszerint érvényben lévőnél». Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: vitéz Hadházy Ferenc! vitéz Hadházy Ferenc: T. Ház! Hálásan köszönöm az előadó úrnak és a miniszterelnök úrnak, hogy honorálta azt a kívánságomat, amely szerint a tanúvallomásoknál a közvetett bizonyítékokat is figyelembe vegyék ; Szerettem volna ugyan, ha ezt maga a törvényjavaslat mondotta volna meg és nem hagytuk volna ezt a végrehajtási utasításba, hogy milyen módon és milyen körülmények között vehető az a bi­zonyos közvetett bizonyíték figyelembe. Magát a célt azonban, amelyet kitűztem magam elé, elértem. Hálásan köszönöm ezt és ebbeli indít­ványomat visszavonom. Felhívom azonban az előadó úrnak figyel­mét a negyedik bekezdés első mondatára, amely ezt mondja (olvassa): «Az osztályozásnál a ke­resőképességet csökkentő betegségek, fogyatko­zások, szervezeti elváltozások közül teljes egé­szükben csak azok vehetők figyelembe, melyek egykorú eredeti szolgálati okiratokkal igazol­hatóan a hadiszolgálatban történt megsebesü­lésnek, illetőleg megbetegedésnek okszerű kö­vetkezményei». En tudom, hogy ez nem akar feltételes mód lenni, azonban a lehetősége meg­van annak, hogy úgy értelmezzék, hogy az ok­szerűséget kétségtelenül igazoló egykorú ere­deti szolgálati iratok mellett is a hadigondozó bizottság tetszésére van bízva, vájjon elfogad­ják-e ezeket kétségtelen bizonyítékoknak, vagy sem. Nagyon szeretném, ha a «vehető» szó he­lyett «veendő» lenné; ezáltal ez a kétség elosz­lanak. Indítványt tettem továbbá a hatodik bekez­dés pótlására is Tudom azt, hogy az orvosi utasításokat eddig -sem bizalmas utasítás, ha­nem rendelet alakjában hozták nyilvánosságra. Meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter­elnök úr is így akarja kiadni, a közmegnyug­vás érdekében azonban ki akarnám zárni annak lehetőségét, hogy ezt az orvosi utasítást bizal­mas utasítás formájában adják ki, azért indít­ványoztam, hogy az utasítás rendeletbe foglal­tass ék. A 12. % f második bekezdésének utolsó mon­datául indítványoztam továbbá, hogy mivel nem okvetlenül lehet minden esetben megálla­pítani a rokkant szervezetében előállt változá­. ülése 1933 április 6-án, csütörtökön. soknál, hogy azok harctéri eredetűek-e vagy sem, kétség esetében az legyen vélelmezendő, hogy a betegség hadiszolgálat következménye. Tisztelettel kérem ezeket a szempontokat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Téglássy Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, indít­ványa töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Ház! ^ Miután indítványomat az előadó úr magáévátette, legalább részben, én azt visszavonom. Egy mondattal akarok reflektálni Hadházy képviselőtársam észrevételére az orvosi utasí­tás szempontjából. Nagy megnyugvással hal­lottam a miniszterelnök úr ki jeleintését az álta­lános vitában, hogy több csoportba akarja osztani a hadirokkantakat a négyes felosztás helyett. Ha az orvosi utasítás négy csoportba osztja a rokkantakat, az igazságos beosztást nem is lehet elképzelni. Itt több kategóriának kell lennie, amit a miniszterelnök úr már az általános vita bezárásánál jelzett is, úgyhogy én bízom abban, hogy amint az idő engedi, rö­videsen így is lesz. A javaslatot ebben a részében elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Csilléry András! Csilléry András: Előttem szólott Hadházy t. képviselőtársamnak megnyugvása engem nem elégít ki, mert én úgy látom, hogy a 11. § az; a bizonyos pont, amelyen a hadirokkantak sorsa tulajdonképpen eldől. A miniszterelnök úr mint hivatásos katona nagyon jól tudja, hogy az egykorú eredeti okmányokkal való igazolás ná­lunk Magyarországon teljesen kivihetetlen, (vi­téz Gömbös Gyula miniszterelnök: Enyhítettem már!) Ez nem enyhítés, mert az «egykorú ere­deti» szavak törlése válnék szükségessé. Ha ez a­r két szó töröltetnék, akkor semmiféle nehéz­ség nem merülne fel. Méltóztatnak nagyon jói tudni, hogy a pót­zászlóaljak irattárai teljes egészükben elvesz­tek, pedig tulajdonképpen a hadirokkantak ügyeit a pótzászlóaljaknál intézték annak ide­jén. Nagyon jól méltóztatnak tudni azt is, hogy sok pótzászlóaljat éppen a monarchia összeom­lása előtt nagyobbrészt osztrák területen he­lyeztek el. Ezeknek az okmánytára nem került Magyarországra. Arról is méltóztatnak tudo­mással bírni, hogy annak idején, mikor a kom­műn után a román megszállás következett be Magyarországon, az ittlévo összegyüitött hadi­rokkantokmánytárt a románok szekérszámra hordták el és tüzelték el. Hogyan méltóztatik tehát kívánni, hogy egykorú eredeti okmányokkal igazolja az a hadirokkant a rokkantságát? (vitéz GÖmbÖs Gyula miniszterelnök: Ez mindenütt a szabály!) Elhiszem, hogy szabály, méltóztassék azonban Csonka-Magyarországot venni; az, hogy min­ket feldaraboltak, mégsem volt szabály s ennek szomorú konzekvenciáit nem lehet a hadirok­kantakra áthárítani, (vitéz Gömbös Gyula mi­niszterelnök: Egypár kivétel miatt nem változ­tathatunk rajta!) Nagyon jól tudjuk, hogy ez^ az egyetlen pont, ahol a hadirokkantak sorsát igeniçi, rosz­szul lehet eldönteni, mert a felülvizsgál ó-bizott­ság mindig kötve lesz a rideg paragrafusokhoz. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nekem módom van változtatni rajta!) Fellebbezés? Nem racionalizálása és egyszerűsítése a közigazga­tásnak az, ha a fellebbezést minden esetben fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom