Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

530 Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 1933 április 6-án, csütörtökön. vagy elsikkasztják vagy pedig megcsinálják azt, hogy a magyar foglyot, akiről megtudják, hogy hazulról útlevelet kért, letartóztatják és addig, míg meg nem ígéri, hogy ott marad az illető munkában, például filmnél, gyárakban vannak «izek az emberek, nem helyezik őket szabadlábra. A vladivosztoki halászati kartellnél van egy volt 'hadifogoly társam és barátom, akivel ugyanez megtörtént. Tudom, hogy nem vagyunk Szovjetoroszországgal semmiféle diplomáciai viszonyban és én a magam részéről ezt helyeslem is, de tekintettel arra, hogy vannak európai államok, melyek diplomáciai viszonyban vannatk Szovjetorosaországgail, amelyeknek ott külön követségeik vannak, az ő révükön el lehetne ezt a kérdést intézni. Ez inemc&ak m agyar ^ kérdés. Az, hogy emberek, akik elmentek a háborúba, 15 esztendővel a béke megkötése után sem tudnak hazájukba hazajönni, a humanizmus kérdése, európai kérdés, és nekem meggyőződésem, hogy ha ai t. kormány ebben a kérdésben a Népszövetséghez fordulna és kérné, hogy minden ember aki 'haza akar jönni Oroszországból, hazajöhessen, megkapnánk a Népszövetség legteljesebb támogatását. T. Ház! Alá akarom húzni, hogy aki Oroszországból haza akar jönni, tehát nem akit ai szovjet küld haza, annál nagyobb antipropagandistája a szovjétgondolatnak nincs; mert lehet Szovjetoroszországnak és a szovjétgondolatnak híve, _de aki közvetlen közelből, a saját bőrén ismerte meg

1 a szovjetgondolatot és Szovjetoroszországot, ember a legmegbízhatóbb szovjetelleni propagandista. Beszélek azokkal az emberekkel, akik néhányan hazajöttek Oroszországból Magyarországba!, és egészen őszintén megmondom, hogy én minden faluba beraknék közülök egy embert azért, hogy ott a magyar paraszt- és kisga'zdatársadalomnak magyarázza meg, miként méznek ki Oroszországban a kisgazdák, hogv a szovjet mit csinált az r oroszországi igazdattár s adatommal. Nincs tehát semmi félnivaló, ellenben kötelességünket kell teljesíteni ezekkel az emberekkel szemben. Méltóztassanak beleképzelni magukat, mint ahogy én beleképzelem magamat, azoknak a helyzetébe, akik odakünn vannak 18 esztendeje. Emberek 18 esztendeje Oroszországban vannak, nemcsak Szibériában, hanem esetleg Mandzsúriában és Mongoliában. Ha valaki kin volt a fronton és rágondol arra, hogy emberek, akik a fronton esetleg a legnagyszerűbben teljesítették kötelességüket, nem tudnak 18 esztendeje hazakerülni családjukhoz és még az az érzésük sincs odakinn,, hogy itthon azok akik velük együtt voltak a harctéren, vagy annak az országnak népe, amelynek nevében és zászlója alatt kimentek^ a 'harctérre, az ő érdekükben (akciót indítanának, akkor elképzelhetik, hogy ezeket az embereket joggal elfogja a kétségbeesés. Oroszországból Európába levelet írni nagyon nehéz azért, mert minden levélen, amely Oroszországból kijön, főként, ami Magyarországra jön, ha haza is engedik, rajta van a fekete' iroda előzetes pecsétje. Ezekből >m levelekből ismételten a halálos kétségbeesés jajkiáltása jön 'hozzám is és másokhoz is, akik ezekkel >az emberekkel együtt voltak Oroszországban, hogy: az Istenért, tegyetek valamit azért, hogy Magyarországba hazakerülhessünk, hogy útlevelet kapjunk. Nem először hozom fel ezt a kérdést, de tisztelettel kérem >ai t. kormányt: tegyen valamit abban a tekintetben, hogy a mi hadirokkant katonatársaink, hadifogoly társaink végre hazajöhessenek a családjaikhoz. (Helyeslés.) Elnök: (Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Bajcsy-Zsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Csak pár pillanatra óhajtom igény bevenni a t- Ház szíves türelmét. Tegnap a miniszterelnök úr nyilván félreértette szavaimat, amikor .azt mondtam, hogy keveslem a katonát és sokallom a civilt ebben a Háziban. En természetesen nem a tényleges tiszteket keveslem a Házban, hanem a háborús nemzedéket^ egész•ben véve. Ámbár hiszen az sem rontaná éppen a magyar parlament nívóját, ha a kiváló aktív vagy volt aktív katonák, egy Tombor Jenő vagy Julier Ferenc, vagy vitéz Németh tábornok itt volnának. Mindenesetre a kormánykortézia durvaságán múlt, hogy Tombor Jenő, .mint a dárdai kerület képviselője nem került be a magyar parlamentbe. T. Ház! Nem tartozik szorosan ehhez a javaslathoz, de mégis szeretném megemlíteni a t. miniszterelnök úrnak a hadviselt és hadirokkant aktív tiszteknek bizonyos sérelmét. Tudomásom szerint, ha egy aktív tiszt megsebesült és rokkanttá nyilváníttatott s ennek folytán könnyebb szolgálatra utaltatik, abban az esetben csak két alkalommal lép elő a többi bajtársakhoz hasonlóan, a harmadik esetben azonban már lemarad egy esztendővel. Nem hiszem, hogy ez igazságos dolog volna és nem hiszem, hogy egyáltalában a hadsereg szellemét emelné a tényleges tiszti karral szemben is az, ha a háborúban megsebesült, megrokkant tiszteli rovására ilyen igazságtalan kivételeket engedünk meg. En tudom, hogy nem a t. miniszterelnök úron múlt ez a dolog a múltban és nem az ő rendelkezéséből folyik ez az igazságtalanság, de nagyon szeretném megkérni a miniszterelnök urat, hogy ezt az anomáliát méltóztassanak a közel jövőben megszüntetni, talán abból az alkalomból, hogy a hadirokkantak, a nem tényleges tiszti hadirokkantak ügyét itt törvénnyel rendezik. Méltóztassanak ezt a kérdést revízió tárgyává tenni és ezt az anomáliát kiküszöbölni. Lehetetlen dolog, hogy bárkinek, akár tényleges tiszt, akár nem tényleges tiszt, hátránya származzék abból, hogy a háborúban megsebesült. T. Ház! Még arra szeretném kérni t. miniszterelnök urat, hogy a bevezetést hagyjuk el ebből a javaslatból. Olyan örökérvényű papirosvirágok foglaltatnak ebben a bevezetésben, hogy azok semmi esetre sem fognak elhervadni, ha eltesszük azokat egy pár esztendőre és imajd elővesszük a novellánál, amelyet a miniszterelnök úr amúgy is beígért. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Rakovszky Tibori Rakovszky Tibor; T. Ház! Amikor a javaslattal a részletes vita során alaposabban foglalkoztam, annak a véleményemnek adtam kifejezést, hogy, úgylátszik, az igen t. kormány az egyesített bizottságokon keresztül ment javaslatot tabunak tekinteni. Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam erre azt a megjegyzést tette, hogy csak húsz módosítást fogadott el a kormánypárt. (Szilágyi Lajos: A bizottságban, itt pedig még továbbiakat!) Mikor bejöttem a parlamentbe és megkaptam a módosításokat, végigfutottam azokat, ha azonban ceruzával a kezemben ki akarnám, számítani, hogy vájjon ez mit jelent a hadigondozottaknak, végtelenül sajnálom» én Szilágyi