Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-169
522 Az országgyűlés képviselőházának fogjanak ráf Olyan sokan vagyunk? (Mojzes János: Ezek a bolsevizmus szálláscsinálói! — Malasits Géza: Öt kilométernyire a határtól!) Én azért siettem onnan, mert ha ilyen embertelenséget látok, nehezen tudom türtőztetni magamat. (Malasits Géza: Örüljön a képviselő úr, hogy magát meg nem verték a csendőrök! Arra is rákerül a sor!) Arra ugyan nem kerül sor! Engem egyszer már megbilincseltek, de másodszor ezt nem fogják megtenni. Nem hiszem, hogy a t. túloldal is ezt helyesnek, okosnak tartaná. (Malasits Géza: Mindenesetre örülnek, hogy nem velük történt! Rendes szokás: falazni minden gazságnak! — Berki Gyula mosolyog.) Ez nem nevetnivaló, képviselő úr. (Berki Gyula: Nem nevetek! Eszem ágában sincs!) Nagyon szomorú dolog! (Berki Gyula: Bizony szomorú! Persze, hogy szomorú!) Megjegyzem, nem vagyok olyan piszlicsár ember, hogy magamnak fogadtatásokat rendezzek, de mégis, ha egy csomó szegény ember szeretettel fogad, annyit megtesz az ember, hogy leszáll a kocsiról és 2—8 szót szól hozzájuk és erre nem lehet a válasz, az, hogy szuronyt szegezve nekik menjenek. De én már amúgy is tudom, kik csinálják az ilyen dolgokat. A csendőrök közül azok a iegbrutálisabbak, akik nem voltak a háborúban. Aki a háborúban volt, az tudja, mi az emberi élet. (Mojzes János: És az tudja megbecsülni a népet! — Berki Gyula közbeszól.) Én a csendőrintézménynek vagyok olyan híve, mint a képviselő úr, de tiltakozom a. csendőrség destruáiása ellen. (Malasits Géza: A csendőrség egész szelleme ilyen!) Elnök: Csendet kérek! (Berki Gyula: Tudom, hogy a képviselő iír nagyon haragszik és féltem, hogy olyasmit mond, amit nem akar !) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nagyon jól tudom, mit beszélek, és nagyon jól tudom, hogy amikor ezek ellen a dolgok ellen tiltakozom, akkor a magyar hadsereg tekintélyét, a magyar csendőrség katonai jellegét védelmezem. Ilyen becstelen kortesdolgokra nem lehet a magyar katonát — mert a csendőr katona — felhasználni. Most még meg kell jegyeznem, — nehogy azt méltóztassanak 'hinni, (hogy most a főszolgabíró ellen akarok kirohanni. — hogy egy szavam sincs a főszolgabíró ellen. Emberséges ember, kitűnő magyar ember és kitűnő tisztviselő, de hibás az a szellem, amely bele van oltva két választás óta hatóságokba és csendőrökbe. Azt képzelik, hogy ők, nem tudom, külön kitüntetést fognak kapni felülről, ha ilyen eszközökkel dolgoznak. Igenis, hibáztatom at vármegye vezetőségét és elsősorban a főispánt. Ott van a niba! Hogyan jövök én ahhoz, hogy a szomszéd kerületben ne csinálhassak pártom számára szervezetet? Ebben engem nem lehet megakadályozni! De tudom, hogy ez fáj és ezért nyomják, szorítják azt a járási közigazgatást a'rra, hogy erőszakoskodjék. (Mojzes János: Egyáltalában miért van szükség főispánokra? — Egy hang balfelöl: Fökortesek!) Minden alkalmat fel szoktam használni arra írásban is, hogy rámutassak arrai, .amikor lehet, hogy a vármegye főispánja 1 , vagy^ alispánja törődik a inéppel. Itt voltak például a szükségmunkák, amikor is a vármegye kitűnő alispánja igazán emberségesen és nagy lelkesedéssel volt aizon, hogy minél többet szerezzen ennek a szerencsétlen vidéknek. Akkor én voltam az» aki írásban külön kiadtam pártom szer169. illése 1933 április 5-én, szerdán. vezeteinek: íme, a vármegye törődik m néppel, megteszi kötelességét. Es ez a iválasz? De interpellációmnak nem ez az egyetlen tárgya, t. Ház. Derecskén, — s itt helyesbíteni interpellációm szövegéi, — ahol pártomnak szintén erős szervezetei vannak, a közelmúltban megtörtént, hogy egy Sághy nevű kormánypárti korifeus kijelentette, hogy majd p leszedi a húst ezekről a nemzeti radikálisokról. Ott erős^ szervezkedés folyik az én pártom megerősítésére, és pártom vezetői, akik ezt a szervező munkát csinálják, derék, fiatal gazdaembereket is beszerveztek. Már most az történt, hogy ez a Sághy, aki azt ígérte, hogy el fog bánni az én pártommal, (Mojzes János: Azokkal, akik fizetik, -akik eltartják?) &z alatt az ürügy alatt hogy egy mázsa búzáját ellopták, Összefogdostatott az én pártom ifjúságából tizennégyet, kivétel nélkül valamennyit ebből a kategóriából, elvitték őket a községházára a csendőrök, majd valami pincébe, és agybiifőbe, kékre-zöldre verték őket, különösen Sipos Józsefet. Sipos Imrét és ifj. Fold Lajost. (Malasits Géza: Készítik a reviziót!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Tisztelettel kérem beszédidőmnek egypár perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez "hozzájárulni? (Igen! Nem!) Kérem azofcat, akik a meghosszabbítást engedélyezik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik:) Többség. A Ház a meghosszabbítást megadta. Tes, sék folytatni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A harmadik panaszom, amelyet a t. belügyminiszter úr tudomására akarok hozni a következő. Hajdúböszörményben pártomnak szervezetéből Bertalan Kálmán, idősb. Andirkó János, Nagy Gábor, Mészáros Gábor, Bagosi Imre, ifjabb Nagy Gábor, Somosai Imre és Fésűs Lajos egy a rendeletnek megfelelő kérvényben bejelentették, hogy az V. kerületben pártirodát nyitnak. Bejelentették, hogy a pártnak parlamenti képviselete van és én vagyok ennek a pártnak a vezetője. Csatolták a kérvényhez a párt teljes programmját is. Egy Krajnák Pál nevű rendőrkapitány küldönc útján másnapra maga elé idézte és felelőségre vonta őket s azután a kérvényt és a programmot előttük széjjeltépte, az embereket lehordta, mindván: «Ez aljas disznóság, majd adok maguknak pártot!» Elzavarta őket és a pártiroda megnyitását nem engedte. (Felkiáltások balfelöl: Mi jogon?) Bocsánatot kérek, ezek nem elviselhető dolgok. Nem kívánunk mi semmi rendkívülit. Tiltakozhatnánk folyton, napról-napra a gyülekezési szabadságnak olyan módszerű kezelése ellen, amilyet a t. kormány alkalmaz, de ezt sem tesszük. Mi a mai rendeletek keretében dolgozunk és próbálunk szervezkedni. Ezt sem szabad? Hát ki tilthatja meg az én pártomnak, hogy bejelentse azt, hogy pártirodát akar nyitni? Hát lehetséges az, hogy a belügyminiszter úr vagy a t. túloldal ezt helyeselje? Hát azt akarják az urak a túlsó oldalon, hogy mi is, akik — ha talán nem is megyünk egy kis temperamentumért a szomszédba — meg tudjuk őrizni a magunk nyugodtságát és higgadtságát, amikor nagyobb dolgokról van szó, mi is más eszközökhöz nyúljunk? Ezt kívánják az urak? Ezek lehetetlen állapotok Î
