Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-169
512 Az országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1933 április 5-én, szerdán. aminők a vállalati üzemek, jutna a tej a fogyasztóhoz, hanem úgy, hogy meghagynók a termelőnek azt a lehetőséget, hogy maga a te-melő találja meg az utat a fogyasztóhoz. (Kálmán István: A termelő ma 14 fillért kap a tej literjéért! — Dinich Ödön: Ezt csak Düsing mondja!) Kijelenteni pedig, én csak egyszerű törvényhozó és nem kormányférfiú vagyok, és vállalom is kijelentésemért a felelősséget, hogy én magam el tudnám intézni ezt a kérdést a termelőkkel, úgy, hogy a termelő és a fogyasztó is megtalálja a számítását. Nem kell komplikálni a dolgot, nem kell mesterségesen akadályokat emelni a tejnek a főváros közönségéhez való juttatásában. En is respektálom a szempontokat és a tejtermelők is respektálják a szempontokat, amelyek közegészségügyi vonatkozásban ezen a téren fennállanak, hisz maguk a termelők kijelentik, hogy alávetik magukat közegészségügyi szempontból a legmesszebbmenő vizsgálatnak és én semmi mást nem kívánok velük egyetemben, mint a tej szabad értékesítését, a tej szabad forgalmát. T. Ház! Abból a rendelettervezetből, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr rendelet formájában ki akar adni, az látszik, hogy a miniszter úr a távoli tejtermelők tejárait akarja feljavítani. Budapest szempontjából ez a kérdés nem lehet perdöntő, mert Budapest tejellátása nem Szabolcsból és nem más távoli vidékekről történik. Budapestet a környéke látja el tejjel. Figyelmeztetem Budapest^ székesfőváros közélelmezési tanácsnokát, úgyis mint Budapest törvényhatósági bizottságának a tgaja, hogy Pest vármegye közgyűlésén azt jelentette ki Erdélyi alispán úr, de Preszly főispán úr is, hogy Budapest ellenséges érzülettel viseltetik a környékkel szemben. Ha a közélelmezési tanácsnok úr azt az álláspontot foglalja el, amelyet elfoglalt az ankéton, melyet a tejtermelőkkel folytattunk, amikor is azt mondotta, hogy őt közegészségügyi szempontból nem érdekelheti más, mint csak ennek az eervmilHó fogyasztónak a kérdése, akkor azt kell mondanom, hogy Magyarországon van még hétmillió ember. Hát ezek nem érdeklik a tanácsnok urat? Ezt az álláspontot azért nem szabad elfoglalni, mert ebből származik az a felfoerás, mintha Budapest elfogult volna a környékkel szemben, pedig ez nem áll. Azok az intézkedések és azok a rendszabályok, amelyek most készülnek, a Budapest környéki tejtermelőkkel szemben, csakugyan a legdrákóibb, meg nem értő álláspontra helyezkednek, és tönkre teszik azokat a tejtermelőket, akik eddig nagyon tisztességesen ellátták Budapest fogyasztásának jelentékeny részét, mert amíg a vállalatok kötelékébe tartozó tejtermelőktől 300.000 liter tej érkezik naponta Budapestre, addig: a vállalaton kívüli tejtermelőktől 140.000 liter tejet hoznak be Budapestre, tehát óriási mennyiséget. Ezek a vállalaton kívüli tejtermelők nagyon tisztességesen, olcsó tejjel látták el Budapestet s a közegészségügyi vizsgálatnak megvan a módja, hogy megállapítsa, hogy ez a tej egészségügyi szempontokból megfelel-e a kívánalmaknak és ezeket a termelőket a legrigorózusabb ellenőrzés alatt is tartsa, úgyhogy ez a szempont sem állhat meg ennek a kérdésnek az. elbírálásánál. Én azt mondom, ne méltóztassék ezeket a kérdéseket olyképpen komplikálni, hogy a földmívelésügyi minisztérium arra az álláspontra helyezkedjék, hogy kárpótolni fogja az elvesztett vevőkörért a közvetítő kereskedőket és teremt egy úgynevezett kárkiegészítő-alapot, mert ezzel csak leplezi azt a szándékát, hogy voltaképpen csak a szövetkezeteken keresztül kívánja lebonyolítani a tejszolgáltatást, ami megint csak a tejkartell további kiépítését jelenti. Azt jelenti, hogy csak a vállalatokon keresztül jöhet a tej Budapestre, tehát monopólisztikus a tendencia, ellentétben azzal a szociális felfogással, amelynek minden kérdésben a közélelmezés terén érvényesülnie kell. Én tehát tiltakozom az ellen, hogy a tejrendelet ilyenformán lásson napvilágot és tisztelettel felkérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy mielőtt még ezt a tejrendeletet kiadná, méltóztassék mégegyszer összehívni az érdekelteket és mutassa be nekik a tejrendelet tervezetét. Az érdekeltek azután rá fognak mutatni azokra a veszedelmekre, amelyek a tejrendeletnek ilyenforma megszövegezéséből származnak a termelőkre. Budapest környékének tejtermelő gazdáit ne tegye a miniszter úr tönkre egy ilyen intézkedéssel, amely megint a mammutvállalatok érdekeit szolgálja. Végre is elég nagy baja a magyar közéletnek, hogy itt elefantiázisban szenvednek az egyes ipari területek, a kisipar és kiskereskedelem pedig tönkremegy mellettük. És kérdezem én, hogy amikor Magyarországon teljesen tönkrement a malomipar, amikor nagy gépgyárak leáll an ak, mi a magyarázata annak, hogy Budapesten mindenütt elszaporodnak a tejvállalatokf Egészen bizonyosan az, hogy igen előnyös helyzetet élveznek és számukra jó üzlet ma a tejkereskedelem, ^ (Györki Imre: Egész biztosan!) mert diktálják az árakat. Ez a magyarázata a tejvállalatok elszaporodásának. A tejkereskedelem tehát mint jó üzletág nagyon jól prosperál, nagy prosperitásnak örvend. Ez is bizonyítéka annak, hogy teljesen igazam van. A cél kettős. Egyik az, hogy meg kell menteni a termelőket; a másik pedig az, hogy olcsóbbá kell tenni a fogyasztást. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ez a lényeg!) Budapest olcsó tejellátása azért fontos ma, az elszegényedésnek ebben az idejében, mert az olcsó budapesti tej pótolná a szegény, éhező es nyomorgó lakosságnak más táplálékát és így azután mégis elviselhetőbbé tenné az egyébként egyre jobban elterjedő nyomort. A gyeimekek egészsége szempontjából is fontos ez. (Hegymegi Kiss Pál: Es a betegek szempontjából is!) De ilyen magas tejárakát megfizetni lehetetlenség és nem lehet ezzel megnyomorítani Budapst lakosságát. Én tehát ismét felhívom a földmívelésügyi kormány figyelmét arra, hogy ne méltóztassék ezt a rendeletet kiadni, hanem kiadása előtt még egyszer tárgyalja le a földmívelésügyi kormány ezt a tervezetet az érdekeltekkel. Próbáljanak olyan megoldást találni, amelyben az igazság és ajszociális érdek nyerjen képviseletet, nyerjen érvényesülést és nem az a falzum, hogy egyetemes gazdasági érdekek szempontjából monopólisztikus vállalatok részére új illegitim kedvezményeket biztosítsunk. (Ügy van! Úgy van! — Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Esztergályos János jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! Az a tárgy, amelyről előttem szólott t. képviselőtársam beszélt, fontosságánál fogva — mert hiszen egész Budapest székesfőváros közönségére nézve rendkívül fontos (Ügy van! Ügy van!) — megérdemelné azt, hogy én magam is foglalkozzam
