Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1933 március 9-én, csütörtökön. 43 Ha tehát a belügyminiszter úr azit akarja, hogy ebben az országban a fellebbvitel a másodfokú jogorvoslat kimerítése után megálljon és a felülvizsgálat vagy panasz joga ne adassék meg az állampolgároknak, akkor tessék olyan közigazgatást teremteni, amelynek intézkedéseiben megnyugodhatik az állampolgár is. Amíg azonban olyan intézkedések és olyan állapotok vannak ebben az országban, mint amilyenek vannak, akkor meg lehet állapítani, — és ezt a belügyminiszter űr éppen olyan jól tudja, mint én — hogy az ország egyik részén levő közigazgatás és az ország másik részén levő közigazgatás nívója tekintetében lényeges különbség van, akkor nem lehet arra az egyöntetű álláspontra helyezkedni, hogy a harmadfokú jogorvoslat elzárásával lehetetlenné tegyük az állampolgárok felülvizsgálati kérelmét és megakadályozzuk a panasz lehetőségét. A belügyminiszter úr — ha jól emlékszem — közbeszólás alakjában azt a kijelentést tette, hogy ennek a törvényjavaslatnak életbeléptetését függőben kívánja tartani addig, amíg a másodfokú vagy középfokú közigazgatási bíróságról szóló törvény meglesz. Nem tudom, helyesen értettem-e a belügyminiszter úr közbeszólását? Ha igen, akkor talán bizonyos mértékben megnyugtató lehet. De akkor viszont azt kérdezem; miért nem jött a belügyminiszter úr együtt ezzel a két javaslattal? Akkor láttuk volna, milyen esetekben adja meg a panaszjogot a középfokú közigazgatási bíráskodáshoz, s ha láttuk volna, hogy olyan esetekben, amely esetekben korrigálnák az egyes közigazgatási szervek önkényeskedését, megvan a lehetőség, hogy bírói fórumhoz forduljunk, akkor talán megnyugvással lehetne fogadni ezt a törvényjavaslatot. Amíg azonban senki nincs tisztáiban s azt hiszem, maga a belügyminiszter úr sincs tisztában azzal, hogy mikép fogja megkonstruálni a középfokú közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslatot, addig nyugodt lélekkel és tiszta lelkiismerettel ezt a törvényjavaslatot ebben az értelemben elfogadni nem lehet. T. Képviselőház! Nem lehet elfogadni ezt a törvényjavaslatot azért sem, mert a középfokú közigazgatási bíróságon kívül még két kellék volna szükséges ahhoz, hogy nyugodt közigaz gatási atmoszférát tudjunk teremteni ebben az országban. Egyik további követelmény a szolgálati pragmatika megvalósítása a közigazgatási alkalmazottakra. Ha a szolgálati pragmatika megvolna és a közigazgatásban szolgálatot teljesítő egyes tisztviselők exisztenciája nem függne a mindenkori államhatalomtól, a mindenkori ikormány politikai exponensétől, a főispántól, hanem lenne egy szolgálati pragmatika, amelyre rá tudnának helyezkedni s a főispánnak sokszor törvénytelen intézkedésével szembe tudnának szállni a pragmatikára való hivatkozással, akkor hiszem azt, hogy a közigazgatás erőteljesebben megjavulna. Mindaddig, amíg szolgálati pragmatika nincs, addig továbbra is marad az az állapot, amely ma van. hogy felülről utasítja a belügyminiszter úr, vagy más miniszter a főispánt és a főispán utasítja a közigazgatásban résztvevő tisztviselő ket, azok pedig térdet-fejet hajtva, sokszor legjobb akaratuk ellenére is kénytelenek véghezvinni azOkat az atrocitásokat, amelyeket a legutóbb lefolyt képviselőválasztások alkalmával láttunk. A másik kellék az, hogy a közigazgatás pártatlan legyen, hogy olyan alkotmányjogi berendezkedések legyenek ebben az országban, amelyek lehetővé teszik a politikai váltógazdaság bevezetését. Itt nemcsak arra gondolok, hogy országos vonatkozásban legyen lehetősége a politikai váltógazdaságnak, hanem gondolok a közigazgatásban is a politikai váltógazdaság bevezetési lehetőségére. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhessék, egyrészt országos vonatkozásban kellene az általános, egyenlő és titkos választójogot törvénybe iktatni, a vidéki közületekre, önkormányzati testületekre pedig gyökeresen meg kellene reformálni az 1929ÎXXX. tcikket, mert amit a Scitovszky-féle közigazgatási törvényiben itt lefektetett a korábbi Képviselőház, az nem más, mint az egyes állampolgárok akaratának meghamisítása. Ezt kodifikálták nálunk törvényben, kodifikálták, mikép lehet az állampolgárok akaratát meghamisítani, vagy — ahogyan ők nevezték — korrigálni. Mindaddig azonban, amíg olyan választójogi rend^Z'ír van, mint amilyen van Budapest székesfővárosra és a vidéki törvényhatóságokra, addig ebben *1Z országban komoly politikai váltógazdaságról beszélni nem hmet -'s amíg ez a rendszer áll fenn, addig nem lesz más ebben az országban, mint a közéleti és a közigazgatási korrupciónak a'z a továbbfolytatása, amely eddig is uralta a magyar közigazgatást. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéséért rendreutasítom. Györki Imre: El sem tudom képzelni, hogy normális viszonyok mellett olyan országban, ahol hivatkozni szoktak a régi alkotmányra, ;ahol hivatkozni szoktak arra, hogy a parlamentáris rendszer már évszázadokkal ezelőtt megvolt, olyan rendszerű alkotmányt és közigazgatást- olyan rendszerű önkormányzati testületet léptessenek életbe, mint amilyen nálunk van, ahol az. érdekképviseletek, ahol a virilisek, a hivatalból való tagok teljesen uralják a helyzetet és elnyomják, megsemmisítik és lehetetlenné teszik azok akaratának érvényesülését, akiket a választópolgárok összessége bízott meg a mandátumokkal és ruházott fel azzal a joggal, hogy őket képviseljék ebben a törvényhatósági közgyűlésben, s vármegyei, vagy városi képviselőtestületben. Ahhoz tehát, hogy őszinte, becsületes, jó közigazgatás legyen, ez a további kellék is szükséges, a DOlitikai váltógazdaság megvalósításának lehe"tős£ge az önkormánvzati testületekben is, mert ha ez nincs meg. akkor — amint mondottaan — ez a mai állapot csak korrupcióra vezet. A belügyminiszter úr ebben a törvényjavaslatban egy szakvizsgára vonatkozó intézkedést is szükségesnek tartott. Távol áll tőlem, hogy ne tartsam szükségesnek ilyen szakvizsga lefolytatását, ellenben régi törvényeink és régi rendelkezéseink vannak arról, hogy szakvizsgát kell tennünk, arra azonban még nem került sor, 'hogy ezt valóra váltották volna. Az 1901 : XX. tcikkben a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvényben is annyi minden intézkedés van. amelyet azóta meg kellett voína valósítani. Ha pedig a t. belügyminiszter úr átnézi ezt a törvényt, amelyet már 32 évvel ezelőtt becikkelyeztek és megnézi, mi mindent nem valósítottak meg 32 esztendő alatt, megállapíthatja, hogy ugyanaz a sors fogja érni ezt a törvényjavaslatot is. Ez a törvényiavaslat seni fog átmenni az életbe és nem fogja megvalósítani azokat az intézkedéseket, amelyeket meg ke'leii3 valósítania. Megvalósítja azokat, amelyek rosszak és jogsértők az állampolgárokra, de nem fogja megvalósítani azokat az intézkedéseket, amelyek a közigazgatás jobbátételét célozzák,