Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-169

508 Az országgyűlés képviselőházának kanták támogatásának a szükségét, akik nem voltak a harctéren. Ezt az itthonmaradottak és felmentettek nevében elfoglalt álláspontot há­lásan nyugtázom. Azon kérdés felett, amelyet én a pénz­ügyi bizottságban is már kritika tárgyává tettem, hogy tudniillik melyik szolgálat volt a nehezebb, az odakinti-e, vagy az idebenti, nem vitatkozom. Ez eldöntött kérdés. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások a jobboldalon: Erről nem is lehet vitatkozni!) Ezt azért em­lítettem, mert előfordult, hogy valaki, aki nem akarta illetményekben, vagy rangelo­nyökben vagy hasonló, a háborúban járt nemzedék részéről jogosan követelt kedvez­ményben ezeket részesíteni, próbált, — hogy így fejezzem ki magam — inkább az ad­ni inisztrativ érdekek szemszögéből argumen­tálni. Es én itt a Ház színe előtt ezt a gon­dolatmenetet nyilvánosan szeretném kivé­gezni, mert ha nem is volt kint valaki a fronton, legalább becsülje azt. aki kint volt. r filénk helyeslés és taps a Ház minden ol­dalán.) A javaslatban új rendelkezés a kedvez­mények kérdése. Rendkívül sajnálom, hogy n, kedvezményeket és különféle előjogokat nem domborították ki eléggé, holott azoknak ki­hatása minden kisebbfajta pénzügyi támoga­tásnál sokkal nagyobb és van egy óriási előnyük, az, hogy az élethez alkalmazkod­nak. Egy harmadik előnyük is van és ez az, hogy az államnak nem kerülnek pénzébe. (Propper Sándor: Nincs szankciója semmi­nek!) Lesz! A részletes vitánál olyan szank­ciót akarok javaslatba hozni, amely azt mondja ki, hogy ha valaki, aki kötelezve van ennyi és ennyi hadirokkant alkalmazására és nem alkalmaz^ annyit, akkor mint bírságot ezeknek illetményét rájuk fogják róni. (Elénk helyeslés.) Itt ebben a javaslatban mi, akik a jogoknak tiszteletében nőttünk fel és akik különösen ma, amikor legtöbb helyen, kao­tikus helyzet van, valamiképpen olyan szi­tuációban akarunk előre menni, amely lehe­tőleg tiszteletben tartja a sz,erzett jogokat, de amellett előnyöket is biztosít a rokkantak­nak. Azt hiszem, hogy a javaslatnak ez a második része a fontosabb, már azért is, mert új, azért is, mert itt volt megkötve a kezem kü­lönféle rendeletekkel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hiszen, már volt alkalmam rá­mutatni, hogy a javaslat első részének egész konstrukciója egy kötöttség jegyében szüle­tett. Le voltam kötve a járadékokat illetőleg: kevesebbet nem adhattam, többet adni pedig nem lehetett. Mindaddig tehát, amíg a lehe­tőséget világosan nem látom, alkalmazkod­nom kell a kötött helyzethez, és csak a ked­vezményeket hozom be, mint újítást és még olyan kisebb-nagyobb javításokat, — össze­sen, azt hiszem harmincnégyet — amelyeket én részint a bizottsági tárgyalások, részint itt a Házban folytatott tárgyalások alapján tettem magamévá. A független kisgazdapárt egyik szónoka, Turchányi Egon képviselő úr azt mondotta, hegy kissé improvizált, kissé hevenyészett ez a javaslat. Ez természetesen ízlés dolga. (Já­nossy Gábor: Csak azt mondta, de nem bizo­nyította !) Mint argumentumot azt hozta fel, hogy azért hevenyészett ezt a javaslat, mert több kérdésben engedtem a tárgyalások folya­mán. Ez tehát szerinte egy bizonyíték arra, hogy a magam részéről nem egészen átgondolt 169. ülése 1933 április 5-én, szerdán. javaslattal jöttem ide a Ház elé. En más néze­ten vagyok, és remélem, hogy a Háznak több­sége is más nézeten van. (Ügy van! a jobbolda­lon.) Amikor én ezt a rokkant javaslatot bemu­tattam a bizottságban, úgy vezettem be azt, hogy nem csinálok ebből pártkérdést (Jánossy Gábor: Nagyon bölcsen!) és arra kértem a bizottság tagjait, hogy felemelkedett hangu­latban és felemelkedett elgondolásoktól vezet­tetve tárgyaljuk ezt a kérdést, és ne tessék nekem a kikiáltott «diktátornak» és «jogtipró­nak» szememre vetni, ha némelykor engedek bizonyos kérdésekben. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Különben is azon a nézeten vagyok, hogy nem okos ember az. akit nem, lehet kapacitálni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon komplikált kérdés ex, mert hiszen az életnek minden vonatkozásába belekapcsolódik, én tehát hálásan vettem tudo­másul az ellenzék és a kormánypárt objektív kritikáját, és mindazokat a javaslatokat, ame­lyeket a magam részéről anyagi, vagy más szempontból elfogadhatónak ítéltem, elfogad­tam, mert soha életemben nem néztem azt, hogy kitől származik valami jó dolog. Aki job- . ban tesz valamit, azt tartom jobbnak, és ve­zető pozicióban nem is lehet más álláspontra helyezkedni. (Élénk helyeslés.) Igen t. Ház! Az érdekképviseleti kérdések­ről is volt .szó, és itt a Honsz.-ot kritika érte. A Honsz. nagyon jó taktikát követett, őszin­tén megmondom, velem, szemben konciliáns volt, vidéki -szervezeteit pedig arra utasította, hogy nagyon radikális követelésekkel állja­nak elő. Ezt csak azért mondom a Honsz. veze­tőségének, hogy tisztában legyen vele, hogy tudtam, hányadán vagyunk egymással, és én vagyok a koronatanúja, hogy igenis ez az érdekképviselet megtett mindent, amit meg­tehetett. Igaz, hogy figyelmeztettem,, ne ragad­tassa el r magát tüntetésekre ^ vagy erőszakos felvonulásokra, mert az ország jelenlegi hely­zetében én ilyeneket nem tűrök, akárki részé­ről jönnek is azok. (Elénk helyeslés.) Éppen amikor a Honsz. résztvett az alapvető kérdések megvitatásánál, akkor erősödtem meg abban az elhatározásban, hogy az érdekképviseletet az egész vonalon ki fogom építeni, amennyiben nekem erre lehetőség nyujtátik, ^ és pedig azért, mert lehetetlen helyes véleményt alkot­nia a kormánynak egyes kérdésekről, ha egy kérdésnél 25 érdekképviselet is jelentkezik. A fontos az marad, hogy az illetékes érdekkép­viseletek legyenek szószólói azoknak az érde­keknek, amelyek gondozásukra vannak bízva. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! A részletes vitánál — szeretném ugyanis ezt a törvényjavaslatot még a Ház húsvéti szünete előtt leitárgyaltatni, mert a Háznak megvan erre a módja — az egyes fel­vetett kérdésekre lesz szerencsém majd meg­adni a felvilágosításokat. Én azzal a kéréssel zárom szavaimat, hogy méltóztassék ezt a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadni, mert becsületes lélek­kel, becsületes szándékkal terjesztettem azt a Ház színe elé. (Hosszantartó élénk helyeslés, él­jenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Minthogy szólásjoga többé senkinek sincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvání­tom. Következik a határozathozatal. e Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául, szemben Györki Imre kép vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom