Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-169

486 Àz országgyűlés képviselőházának i messze eső, kirívó konkrét eseteket felhozni, kiélezni és ezeket egybevetni a szőnyegen iévö javaslat általánosságával. Így felhozta tegnap tíarta ftiehardné kegydíjat, a lónemesítési ügyet, a zárszámadások kérdését, a munkában megrokkantak ügyét és ezekből a távolesö konkrét esetekből kiindulva bírálta a javaslat általánosságait. Nagyon nehéz megérteni, hogyan lehet ezeket a divergens dolgokat egymással és a szőnyegen fekvő javaslattal összelüggésbe, kapcsolatba hozni. Természetes, hogy ilyen távoleső praemisszákból kiindulva, következtetései sántítanak és nem helytállóakUgylátszik azonban, hogy t. képviselőtársam kormánypárti mentalitását — hála Isten — továbbra is megőrizte, mert a megsemmisítő kritika után a javaslatot . végeredményben mégis csak elfogadta. Ügy járt t. képviselőtársam ezzel a javaslattal, mint a vőlegény a csúnya menyasszonnyal, akinek úgy vallott szerelmet, hogy: bizony lelkem, csúnya i<« »agy, szeplős is vagy, kancsal is vagy, púpos is vagy, sánta is vagy, azonban mégis csak te leszel az én feleségem. Hát bizony ez a javaslat is csúnya is, szeplős is, de amint a menyasszony u.em tehetett erről, ügy a javaslat kevésbbé szép voltának sem. a kormány, hanem a mai nyomorúságos gazdasági viszonyok az okai. (Ügy van! Ügy van! a jobbolaalon) Ezért tehát megbocsát nekem a t. ellenzék, ha Erdélyi Aladár t. képviselőtársam után a javaslatot én is elfogadom. Nem azért, mintha meg volnék vele elégedve, mert hiszen ezzel senki sincs megelégedve, legkevés'bbé éppen a kormány elnök úr, (Jánossy Gábor: Ügy van!) hanem elfogadom azért mert ebben a javaslatban a múlthoz képest haladást látok; haladást abban a vonatkozásban, hogy a rokkantkérdés végre kikerül és kibontakozik az egymásnak igen gyakran eLlemmondó rendeletek labirintusából és haladást, ha nem is lényegeset anyagi vonatkozásokban is. T. Képviselőház! Nem foglalkozom most azokkal az érzelmi momentumokkal, amelyekkel a javaslat, annak indokolása, a bizottsági jelentés, valamint a felszólalt képviselő urak felszólalásai rokkant hőseinket és azoknak hozzátartozóit körülölelték. Nem foglalkozom azért, mert azt hiszem, hogy nincs ebben a csonka hazában egyetlenegy magyar ember sem, aki kalapot ne emelne rokkant hőseink előtt, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) aki nem a legmélyebb tisztelettel, elismeréssel, megbecsüléssel és szeretettel (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) volna eltelve a világháború mártírjai iránt és nem hiszem, hogy volna valaki, aki ne a maximumát óhajtaná adni annak, amit a mai nyomorúságos gazdasági helyzetben adni képesek vagyunk. Csak mint szomorú tényre akarok rámutatni arra, hogy ezzel a javaslattal szemben, nem ugyan itt a Házban, mert hiszen elismerem, hogy itt magasszínvonalú és objektív kritika r folyt le, de kint az országban demagóg forrásból vad izgatás folyik. Felelőtlen tényezők mint megvalósítható dolgokat, olyan kívánalmakat állítanak fel, amely sokszorosan felülmúlja az állam teherbíróképességét. Itt van a kezemben egy memorandum, melyet egy helyi érdekképviselet juttatott hozzám azzal, hogy ezt képviseljem a Házban. Ebben a memorandumban a hadirokkantak nem kevesebbet kérnek, mint azt, hogy a hadirokkantak nyugdíját minden csoportban a 100%-os nyugdíjhoz arányosítsák, ami azt je69. ülése 1933 április 5-én, szerdán. lenti, hogy a 75%-os hadirokkant a 75%-át kapja a 100%-os hadirokkant járadékának, az 50%-os az 50%-át, a 25%-os pedig a 25%-át. Azt mondja továbbá, hogy az özvegy nyugdíja, — mert nyugdíjnak nevezi a járadékot — a rokkantjáradék 50%-a legyen, a hadiárvának járadéka pedig 25%-a a rokkantjáradéknak. A nevelési pótlék az állami alkalmazottak nevelési pótléka után igazodjék. A gyógykezelés nemcsak a hadirokkantak, és azok családtagjainak részére is teljesen díjtalan legyen, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy a betegség a rokkantsággal összefügg-e vagy sem. Halálozás esetén a hadirokkant és családja után sem az egyházi, sem a világi hatóságok semmiféle díjat ne számítsanak. Minden hadigondozottnak annyi százalék adókedvezményben kell részesülnie, ahány százalékban munkaképtelennek van nyilvánítva, s ez a kedvezmény kiterjedjen a helyhatósági adókra is. Egyben mondják ki, hogy a törvény hatálya alá tartozó hadigondozottnál adóbehajtás végett végrehajtás nem foganatosítható, ami azt jelenti, hogy ha hadirokkantra, vagy a hadirokkant hozzátartozóira állami adó van kivetve bármilyen százalékban is, azt az adót végrehajtani ne lehessen. Van még egy pont, amely arról szól, hogy a földreform útján juttatott ingatlanok, valamint házhelyek árát az állam viselje és a házakra 35 évi teljes adómentességet adjon. Egy másik pontban érdekképviseletet nemcsak a Felsőházban, hanem a Képviselőházban is, mégpedig itt négy helyet követelnek; továbbá érdekképviseletet a törvényhatóságban, a városi és községi képviselőtestületekben is. (Jánossy Gábor: Ez a legolcsóbb kívánságuk szegényeknek!) Hogy mit jelentene ennek a tervnek megvalósítása pénzügyi szempontból, azt nem tudom. Nem számítottam ki; őszintén bevallva, nem is tudom kiszámítani, mert hiszen adókedvezményről, juttatott földek és házhelyek árának elengedéséről van szó, ezt pedig nem tudom kiszámítani. Bizonyos azonban az, hogy ennek megvalósítása mindenesetre többszázmillió pengőbe kerülne. Természetes, 'hogy ilyen tervet a mai viszonyok között, de nemcsak ma, hanem még normális viszonyok közt is teljes képtelenség megvalósítani. Az ilyen és ehhez hasonló terveket kint a perifériákon, mint megvalósítható terveket propagálják. Természetes, hogy ilyen túlcsigázott igényekkel szemben a rokkanttörvény — bármennyire elmegyünk isaz állam teherviselőképességének végső r határáig — a rokkantak körében csak kiábrándulást és csalódást fog eredményezni. Erdélyi Aladár t. képviselőtársam felemlítette azt is, hogy közihiedelem az, hogy az állam a rokkantellátáson keres. Felemlítette ezt anélkül, hogy akár megcáfolta, akár pedig megerősítette volna. E kérdésre én is ki akartam térni, mert a perifériákon a javaslat elleni izgatásnak igen széles körben ez az egyik hatásos eszköze. A Tiszántúlon ugyanis igen széles körben, mint tényt, azt terjesztik, híresztelik és a rokkanttársadalmat azzal vezetik félre, hogy a rokkaintellátási adót az állam nem fordítja teljes összegében a rokkantak ellátására, mert az állam e címen 90, mondd kilencvenmillió pengőt szed be és csak 18 millió pengőt fordít rokkantelíátási célokra, tehát 70 milliót rabol el a rokkantaktól. A pénzügyminiszter úr legutóbb kiadott •adóstatisztikáját kellett elővennem, hogy adott