Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

4ó Az országgyűlés képviselőházának 15 Gábor: Mindenki akarja! — Dinnyés Lajos: De nem így!) Tisztelettel kérem, hogy a jelentést •> kinyomatni, szétosztatni és annak tár?válására nézve a sürgősséget kimondani méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök; A beadott jelentést a Ház kinyomatja és szétosztatja. Annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Minthogy az előadó úr a jelentés, illetőleg törvényjavaslat tárgyalására nézve a sürgősség kimondását kérte, kérem a t. Házat, méltóztatiík-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősség kimondásához hozzájárni. Napirendünk szerint következik a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 :XXX. te. módosításáról és kiegészítéséről intézkedő törvényjavaslat (írom. 460, 495) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Györki Imre képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Györki képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T, Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) Amikor a belügyminiszter úr beterjesztette a (közigazgatás rendezéséről intézkedő törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló, most tárgyalás alatt levő tör vényjavaslatot, és amikor annak tanulmányozásához hozzákezdtem, az indokolás elolvasása után az első impresszióm az volt, hogy a belügyminiszter úr azért tartotta szükségesnek ennek a törvényjavaslatnak beterjesztését, mert megszívlelte a Népszövetség pénzügyi megbízottjának tanácsait, -aki Magyarország pénzügyi helyzetéről ismételten kiadott jelentéseiben ismételten utalt azokra a súlyos terhekre, amelyeket az állampolgárok számára a közületek terheinek viselése jelent. Amikor azonban a javaslatot elejétől végig elolvastam és láttam, hogy melyek azok a rendelkezések, amely éket a belügyminiszter úr olyan szükségesnek és sürgősnek tartott most idehozni a Ház elé, akkor bizony arra a megállapításra kellett jutnom, hogy nem ezek a szempontok vezették a belügyminiszter urat, nem olyan intézkedéssel jön a Ház elé, amely sürgős lett volna az állampolgárok szempontjából, hogy a terheket csökkentse, ihanem ellenkezőleg, olyan intézkedést kíván ebben a törvényjavaslatban lerögzíteni, amely még azt a kevés jogorvoslati lehetőséget is, ami megvolt az állampolgároknak a közigazgatás terén, igyekszik megszűkíteni és a jogorvoslatokat még inkább korlátok közé akarja vonni. Ha azt láttuk volna és azt látnók, hogy ebben az országban olyan közigazgatás volna, mint amilyen közigazgatást kultúrország megkíván, akkor magam is arra az álláspontra nelyezkednék

; hogy az eljárás egyszerűsítése, gyorsítása és olcsóbbá tétele céljából feltétlenül szükséges a jogorvoslatok korlátozása. Amikor azonban azt látjuk, hogy egy-és vármegyékben és egyes alsófokú közigazgatási hátóságok által hozott rendelkezések a lehető legnagyobb kritikát váltják ki az állampolgárokból, amikor azt látjuk, hogy a közigazgatás jóformán abban látja a maga feladatát manapság^ hogy korteskedéssel tölti el az idejét és az állampolgárok ügyes-bajos dolgaiban nem azt keresi (Egy hang jobbfelől: Ez már nßm igáz!) hogy vájjon miképpen teheti megélhetésüket könnyebbé és^ elviselhetőbbé, hanem állandóan kitalál új zaklatási lehetőséget : akkor nem kelthet megnyugvást ez a törf. ülése 1933 március 9-én, csütörtökön. vényjavaslat, amely a jogorvoslati lehetőséget korlátozza. De azért sem kelthet megnyugvást ez a törvényjavaslat, mert hiszen ebben a Házban hallottam én az egyik jobboldali, a kormánypárthoz tartozó képviselő részéről még az elmúlt országgyűlés tartama alatt egy felszólalást, amikor itt egyik képviselőtársunk mentelmi jogának megsértését jelentette be, amely mentelmi jogsérelem abból állott, hogy az egyik pestmegyei főszolgabíró rá nézve marasztaló és szabadságvesztést kimondó kihágási ítéletet hozott és ezt a kihágási ítéletet az alispán jóváhagyta. Felállott akkor ennek az alispáni jóváhagyó intézkedésnek vagy véghatározatnak magyarázatképpen a túloldalról az egyik kormánypárti képviselő és azt mondotta, hogy: kérem, ezért nem lehet felelőssé tenni az alispánt, mert hiszen köztudomású dolog, hogy az alispán ezeket a hozzá másodfokon felkerülő kihágási határozatokat vagy ítéleteket elolvasás nélkül egyszerűen jóváhagyja, tehát el sem olvasta, nem is tudta tulajdonképpen, milyen határozatot hozott, ennélfogva nem sérthette meg képviselőtársunk mentelmi jogát. T. belügyminiszter úr, tessék kikeresni ezt a felszólalást a múlt országgyűlés naplójából és akkor megkapja a kritikát arról, hogy mi lesz a helyzet ebben az országban ennek a törvényjavaslatnak letárgyalása és életbeléptetése után. (Jánossy Gábor: Egyéni vélemény volt! Ostobaság!) Ez nem egyéni véleménye volt illető képviselőtársunknak, (Jánossy Gábor: Dehogy nem!) hanem kétségtelen, hogy ez a gyakorlat. Mert ha t. képviselőtársaim és a t. belügyminiszter úr megnézik azokat a másodfokú határozatokat, amelyeket a feleknek kikézbesítenek az ál-. ispánhoz került közigazgatási ügyekben, akkor majdnem 90%-ban azt találják, hogy az alispán az elsőfokú határozatokat indokaik alapján jóváhagyja, a nélkül, hogy belement volna a fellebbezés meritumába, a nélkül, hogy megvizsgálta volna azokat a szempontokat és indokokat, amelyeket a fellebbezésben felhoztak. De saját, praxisomból is tudom ezt. Egy ember kihágási ügyében, akit én képviseltem s akinek kihágási ügyében fellebbezést jelentettem be, — egészen a közelmúltban történt ez az eset — az alispán jóváhagyta a másodfokú határozatot. Erre az illető elment az alispánhoz és azt mondta neki: kérem, hogyan történhetett ennek az elsőfokú határozatnak jóváhagyása a nélkül, hogy megvizsgálták volna az ügyet. Erre az alispán — ez megtörtént eset, belügyminiszter úr, akár a nevekkel is tudok szolgálni •—• behívta a főügyészt és felelősségre vonta; azt mondta: máskor ilyen dolgokban, amelyekben ilyen, meg ilyen szereplők vannak, mint ebben az ügyben, elvárom, — mint ahogy a múltban is kiadtam a rendelkezést — hogy tessék az én figyelmemet külön felhívni rá, nehogy megtörténjék az, ami megtörtént most, hogy jóváhagytam azt a határozatot, holott, ha tudtam volna, hogy kiről van szó, nem hagytam volna jóvá. Es metörtént az a kedélyes ' elintézése az ügynek, hogy nullifikálták a másodfokú meghozott határozatot, ew alispán új határozatot Ihozott és ezzel az igazságszolgáltatásnak ia magyar közigazgatás ezidőszerint érvényben levő szabályai szerint elég volt téve. Ha ez az állapot fennáll — s ez fennáll az egész országban, fennáll különösen azért, mert mia a vármegyék nem mások, mint né-