Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-168

47o Äz országgyűlés képviselőházának . felé licitálni. Nem az fáj nekünk, hogy a tisztiállomány béli 100%-os hadirokkantnak 240 pengőt adnak, ami ;a mai viszonyok között, mondjuk, mégis biztosít valami nagyon szerény megélhetést. Ne adjanak ezeknek keveset, hanem adjanak a többinek többet, adjanak a többinek eleget. A felső kategóriáknak adjanak többet, a lentieknek adjanak eleget: ez lehet a törvényalkotás alapja, nem pedig az, hogy azt nézik, hogy ez tiszt, ez altiszt, ez közlegény, ennek annyit adnak, ami az élet puszta fenntartására elegendő, a többinek nem adnak anynyit sem, sőt a többinek csak szimbolikus garasokat adnak a markába, hogy mégis benne legyen a közösségben és ne érezze a kitaszítottságot. Meg kell állapítanom azt is, hogy a javaslat antiszociális, mert nem oldja meg a kérdést. Amíg részletekkel operáltak, amíg nyakra-főre toldozták-foldozták, amíg folt hátán folt volt ezeknél a rendeleteknél, meg lehetett érteni a rendszertelenséget, az antiszociális vonást és szellemet is, de amikor törvényt alkotnak, akkor rendszertelenséget, Ideiglenességet belevinni szerintem bűn és hiba, mert lerögzítik a dolgot. Hogyan jöhetnek aztán majd a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák és hogyan jöhetnek az ellenzéki pártok, az emberséges emberek újra követelni, amikor ott van a sablonos válasz a kormány részéről, mindenki részére: hát kérem, megcsináltuk a törvényt, mindennap mégsem lehet a rokkantkérdéssel foglalkozni. (Jánossy Gábor: De lehet, ha a gazdasági viszonyok megengedik.) önök bizonyították, hogy nem lehet. (Büchler József: A gazdasági viszonyok a múltban is megengedték, mégsem hoztak törvényt.) A gazdasági viszonyokat méltóztatott említeni. A gazdasági viszonyok javulásának terminusa kicsit hosszú és bizonytalan terminus és ha ilyen hosszú és bizonytalan terminusokat méltóztatik létrehozni, akkor ne a legszerencsétlenebb nyomorgókkal tessék ezt éreztetni, hanem tessék talán más téren ilyen terminusokat megállapítani. Tudok még néhány közéleti területet, ahol ilyen bizonytalan terminus nem váltana ki nagy bajokat. Tessék ezeknél operálni ilyen terminusokkal, de akkor amikor a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és hadiárvákról van szó, akkor ne tessék ilyen rothadt kifogások mögé elbújni. Tessék a kérdést elővenni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentárisabb kifejezést használni. Propper Sándor: En csak azt a német irodalmi kifejezést fordítottam le, hogy «faule Ausreden.» Elnök: Méltóztassék talán Jánossy képviselő; úrtól megkérdezni, hogy mi ennek a jó és parlamentáris magyar kifejezése? (Elénk derültség. — Jánossy Gábor; A viszonyok betegek és nem rothadtak. Csak az alma rothadt. — Derültség. — Büchler József: Elég rothadtak a viszonyok. — Berki Gyula: Jánossy mint magyar nyelvőr!) Propper Sándor: Tessék elhinni, hogy ez a javaslat még sokkal antiparlamentárisabb kifejezéseket is megérd emelne, de végtére az ember segíteni akar a dolgon és nem gorombáskodni, mert ha gorombáskodásokkal lehetne a kérdésen segíteni, talán azzal is tudnánk segíteni a dolgon. (Jánossy Gábor: Azt elhiszem!) A jó ügy érdekében mindent elkövetnénk, talán még gorombáskodnánk is. Ezt tes sék tudomásul venni. Jó még egy kis egészséges gorombáskodás. (Jánossy Gábor: Állunk . ülése I9êê. április U-én, kedden. elébe! — Derültség.) Antiszociális a javaslat azért is, mert a fomotívum, a vezérlő motívum benne nem az, hogy miképpen lehetne megoldani a problémát, hogy miképpen lehetne a rokkantaknak, özvegyeknek és árváknak minél töibbet juttatni és minél könnyebben hozzá juttatni őket» hanem minden mondatában, minden betűjében keresve keresi, hogy miképpen lehet többet megtakarítani a rokkantak borén. Tele van a javaslat farksvermekkel és drótakadályokkal. Ebben a kérdésben olyan könynyűvé és simává kellene tenni az utat, a me rietet, amennyire csak lehetséges. Ezzel szemben á javaslat abban a régi népjóléti ideológiában fetrengve mindig azt keresi, hogy hogyan lehetne megnehezíteni, hogyan lehetne egy-egy rokkantat, özvegyet, árvát kinullázni, kiselejtezni, (Büchler József: Kiölni!) kitolni a közösségből. Ennek a törvénynek nemcsak emberiességi követelményei, nemcsak gazdasági zsükségletei, nemcsak szociális vonatkozásai vannak, de szolidáris jellege is van, tehát ebbe a törvénybe ezeket a buktatókat, ezeket a farkasvermeket, ezeket a drótakadályokat nem lett volna szabad belefoglalni. Ettől a kormány bátran eltekinthetett volna. Tessék megkérezdni a rokkantakat, a kis, vagy a magasabb százalékban megrokkantakat, tessék megkérdezni azokat, akik kint voltak a harctéren. Azok egyértelműen, pártállásra való tekintet nélkül azt fogják felelni, hogy ezekből éppen eleget kaptak, éppen eleget láttak a harctéren, volt részük drótakadály okban, farkas vermekben kint a harctéren. Miért kell a hadigondozásnál tovább is éreztetni velük és miért kell eszükbe juttatni a harctér borzalmait és miért kell ezeket bevenni ebbe a törvényjavaslatba. Ettől elvi okokból, okosságból és emberiességből most már meg lehetne kímélni azokat a szegény, harcteret járt katonákat. Minden farkasvermet, minden megnehezítést ki kellene selejtezni a javaslatból és könnyűvé, simává és hozzáférhetővé kellene tenni a juttatásokat annyira, hogy azt merném mondani, hogy egy ilyen javaslatnál mindenkinek házhoz kellene szállítani a járandóságát. Házhoz kellene szállítani mindenkinek ,azt, ami neki jár. Ezt kellene előidéznie ennek a törvényjavaslatnak és akkor számíthatnánk arra, hogy a rokkantak, az özvegyek és az árvák szenvedő nagy tábora kielégülő, megelégedett gesztussal fordulna a törvényhozás felé. Természetesen felvetették a vita folyamán a fedezet kérdését. Ebben a kérdésben én fedezeti kérdésit nem ismerek. Tessék tudomásulvenni, hogy itt nincs fedezeti probléma! Nincs pedig fedezeti probléma két okból. Először azért, mert erre a célra a föld alól is elő kell teremteni a szükséges fedezetet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Előttem szólott képviselőtársaim már rámutattak arra, hogy hol lehetne ollózni a költségvetésben a hadikárosultak javara. Em is megnevezhetnék ebből a szempontból néhány tételt a« új költségvetésben is, amelyekkel ennek a javaslatnak kirívó igazságtalanságait le lehetne nyesegetni. Másodszor pedig nincs itt fedezeti probléma azért, mertspeciálisan ebben a kérdésben a fedezet kérdése nem döntő jelentőségű. Állandóan csökkenő teherről van szó, (Jánossy Gábor: Fogynak, fogynak! Egyre fogynak!) hiszen úgyszólván óráról-órára fogy a tábor és fogy ezzel a teher is. Itt nem úgy kell kezelni a fedezet kérdését, mint egy állandó vagy növekvő, hanem úgy kell azt kalkulálni, mint egy állandóan csökkenő és idővel megszűnő tehernél.