Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-168
Az országgyűlés képviselőházának 168. nagy áldozatok árán tudtunk létrehozni, el fog s )rvadni és gazdasági életünk vérkeringése fennakadást fog szenvedni. Ezek voltak azok az okok, amelyek nem engedték, hogy mi a rokkantkérdést a lefolyt évek alatt megoldjuk. Most azonban itt áll előttünk a kérdés; ezt most meg kell oldanunk. Egyfelől a legjobb akarat, a legjobb szándék, a legjobb indulat hat át bennünket, hogy ezt a kérdést lehetőleg megnyugvást keltő módon oldjuk meg, de másfelől ott áll előttünk az ország súlyos helyzete. Ezt a kérdést ma már nem lehet dicshimnuszokkal niegoldani, nem lehet csak zsolozsmákat zengedeznünk a rokkantakról. (Ügy van! half elől. — Jánossy Gábor: Kenyeret adni nekik a babér helyett!) Azok a rokkantak, akiket 10—15 évvel ezelőtt mint félisteneket ünnepeltünk, ma törődött, idegbeteg, gyomorbajos, egyszerű emberek, akiknek nem zisolozsmák, nem glóriák, nem 'szimbólumok kellenek, hanem nekik kenyérre és munkára van szükségük, hogy magukat és családjukat fenntartsák, (Büchler József: Ennek ellenére ezt a javaslatot el méltóztatott fogadni!) nyugalomra és békére, hogy azokat a sebeket, amelyeket a háború ütött rajtuk, begyógyíthassuk. Bármennyire súlyos az ország helyzete, olyan súlyos mégsem lehet, hogy azok elől a méltányos kívánságok és igények elől, amelyeket a hadirokkantak és azoknak érdekképviselete valóban elismerésreméltó módon és bölcs mérséklettel támasztanak, elzárkózhassunk és azoktól a kirívó szégyenfoltoktól, amelyek a rokkantellátást eddig eborították, ezt a javaslatot megtisztítsuk. Az igen t. miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ennek a javaslatnak nemcsak a hadirokkantakra, a hadigondozottakra kell, hogy kihatása legyen, hanem ennek^ nagy nemzetvédelmi és nagy nemzetnevelési célja is van. Azt kérdem most az igen t. miniszterelnök úrtól: várhatjuk-e attól az 5 pengős hadiözvegytől, hogy gyermekének nemzeti nevelést adjon, várhatjuk-e attól az 50 filléres, vagy most már 1 pengős hadiárvától, aki szülői szeretet nélkül — amit e világon semmi pótolni nem tud — nevelkedik fel ezernyi nélkülözések között, hogy szerethesse hazáját, sőt azt meg is védelmezze, ha kell? (Büchler József: Akkor adjanak neki többet!) Ezeknek leikében sokkal több keserűség gyülemlik Össze és ezek éppen ennek folytán inkább a szélsőséges elemeknek lesznek áldozataivá, mintsem hogy a hazának hasznos polgáraivá válnának. De az igen t. vegyesbizottság megállapította, hogy elmentünk anyagi szempontból a teherviselőképesség legvégső határáig. En a teherviselőképesség legszélsőbb határait emlegetni már nagyon sokszor hallottam, de úgy látom, hogy azt még mindig nem értük el. Bizonyos jelenségek legalább is arra mutatnak, hogy ez nagyon elasztikus fogalom, amelyet mindig csak akkor érünk el, amikor nem 'akarunk vagy azt hisszük, hogy nem tudunk bizonyos kérdéseket megoldani. Már pedig ezt a kérdést meg kell oldani és^ akármilyen áldozatok árán is, de azokat a szégyenteljes állapotokat, amelyek a rokkantellátás terén fennállottak, meg kell szüntetni. Azokat az 5 és 2 pengős járadékokat meg kell szüntetnünk, ezeket a foltokat le kell törölnünk a nemzet arcáról, mert ezek a foltok égő sebek. En csak szeretném ismerni azt a kőszívű embert, — vagy talán nem is ember volt, merthiszen a rokkantak sorsa a sziklát is meg kell, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. ülése 1938. áprüis U-én, kedden. 467 hogy indítsa, hanem egy szívnélküli nemembert — akinek agyában ezek az 50 filléres és 5 pengős járadékok megszülettek, mert az nemcsak önmagát szégyenítette meg, hanem az egész országot is szégyenbe hozta. Ezeket a szégyenteljes foltokat tehát el kell távolítanunk és azokat a méltányos kívánságokat, amelyeket a rokkantak ebben a tekintetben támasztanak, honorálnunk kell. A kisebbségi véleményhez, ha a számítások nem helytelenek, mint ahogyan azt Létay barátom kimutatta, szívesen csatlakozom, de azokat a nagy aránytalanságokat, melyek az egyes osztályok között fennállanak mindenesetre meg kell szüntetni. Ha anyagi segély útján nem is tudjuk ezeket az aránytalanságokat megszüntetni, azok a kedvezmények és előnyök, amelyek a VI. fejezetben foglaltatnak, szerencsére módot nyújtanak a hadirokkantakon való segítésre. Ezeket a kedvezményeket azonban nekünk sokkal inkább ki kell terjesztenünk és ki kell bővítenünk. Ha azt akarjuk, hogy ennek a javaslatnak csakugyan nemzetnevelő és nemzetvédelmi hatása legyen, akkor a legmesszebbmenőén meg kell adni ezeket a kedvezményeket elsősorban azoknak a hadiárváknak, akik ma teljesen szülők nélkül állnak. Ezeket internátusokban valláserkölcsi alapon, valláserkölcsi és nemzeti nevelésben kell részesíteni, hogy valamikor hazájuknak csakugyan derék, jó polgárai legyenek. En mindennap szeretnék látni olyan megható jelenetet, mint aminő lefolyt a hadirokkantházban, s amelyet a Fox világhíradó is megörökített, ahol Albrecht főhercegnek, ennek a melegszívű főhercegnek közreműködésével a hadiárvák ünnepélyt rendeztek, amelynek jövedelme a hadiárvák nevelését van hivatva előmozdítani. En arra helyezem a legnagyobb súlyt, hogy a hadiárvák megfelelő nemzeti és erkölcsi levegőben neveltessenek, amit hadiárva-internátusokkal érhetünk el. A másik fontos kívánság, amihez — azt hiszem — leginkább ragaszkodnak különösen azok a kisiparos- és kiskereskedő-hadirokkantak, akik csak ezzel a kedvezménnyel tudnák üzletüket kiszélesíteni, s megélhetésüket könynyebbé tenni, hogy magában a törvényben állapíttassék meg az 50%-os menetkedvezmény, amely semmiféle költségébe az államnak nem kerül, pénzügyileg a forgalmat csak gyarapítja... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék megszavazni! — Kabók Lajos: Megszavazzak a képviselő urak?) En megszavazom t. képviselőtársam. (Kabók Lajos: Majd meglátjuk!) Mondom, ez a forgalmat csak gyarapítja, és ezzel az országnak is hasznára válik. Ami a trafik jogokat illeti, kiterjeszteni kívánom a trafik jogosítvány okát nemcsak a hadivakokra, amint az előbb mondottam, hanem az Összes hadirokkantakra is. De ha már ez nem történnék meg, ha azoktól, akik ezt a jogot már elnyerték, magasabb politikai, vagy egyéb szempontokból ez elvonható nem lenne, akkor legalább köteleztessenek azok a jogosítottak, akiknek jövedelme bizonyos összeget meghalad, abból egy-egy hadiárva felnevelésére, eltartására. Akármilyen kedvezményeket kontemplálunk is a törvényben, sajnos, nekünk elég szomorú tapasztalataink vannak azoknál a kisipari közszállításoknál, amelyek szintén rendeletben vannak szabályozva, de amelyek soha be nem tartatnak és ezernyi és ezernyi panaszra adnak okot és alkalmat. Azért azt szeretném, hogy ezek a kedvezmények és előnyök 68