Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-168

Az országgyűlés képviselőházának 168. nagy áldozatok árán tudtunk létrehozni, el fog s )rvadni és gazdasági életünk vérkerin­gése fennakadást fog szenvedni. Ezek voltak azok az okok, amelyek nem engedték, hogy mi a rokkantkérdést a lefolyt évek alatt megoldjuk. Most azonban itt áll előttünk a kérdés; ezt most meg kell oldanunk. Egyfelől a legjobb akarat, a legjobb szándék, a legjobb indulat hat át bennünket, hogy ezt a kérdést lehetőleg megnyugvást keltő módon oldjuk meg, de másfelől ott áll előttünk az ország súlyos helyzete. Ezt a kérdést ma már nem lehet dicshimnu­szokkal niegoldani, nem lehet csak zsolozsmá­kat zengedeznünk a rokkantakról. (Ügy van! half elől. — Jánossy Gábor: Kenyeret adni ne­kik a babér helyett!) Azok a rokkantak, akiket 10—15 évvel ezelőtt mint félisteneket ünnepel­tünk, ma törődött, idegbeteg, gyomorbajos, egyszerű emberek, akiknek nem zisolozsmák, nem glóriák, nem 'szimbólumok kellenek, hanem nekik kenyérre és munkára van szükségük, hogy magukat és családjukat fenntartsák, (Büchler József: Ennek ellenére ezt a javasla­tot el méltóztatott fogadni!) nyugalomra és békére, hogy azokat a sebeket, amelyeket a há­ború ütött rajtuk, begyógyíthassuk. Bármennyire súlyos az ország helyzete, olyan súlyos mégsem lehet, hogy azok elől a méltányos kívánságok és igények elől, amelye­ket a hadirokkantak és azoknak érdekképvise­lete valóban elismerésreméltó módon és bölcs mérséklettel támasztanak, elzárkózhassunk és azoktól a kirívó szégyenfoltoktól, amelyek a rokkantellátást eddig eborították, ezt a javas­latot megtisztítsuk. Az igen t. miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ennek a javaslatnak nemcsak a hadirok­kantakra, a hadigondozottakra kell, hogy ki­hatása legyen, hanem ennek^ nagy nemzetvé­delmi és nagy nemzetnevelési célja is van. Azt kérdem most az igen t. miniszterelnök úr­tól: várhatjuk-e attól az 5 pengős hadiözvegy­től, hogy gyermekének nemzeti nevelést adjon, várhatjuk-e attól az 50 filléres, vagy most már 1 pengős hadiárvától, aki szülői szeretet nélkül — amit e világon semmi pótolni nem tud — nevelkedik fel ezernyi nélkülözések között, hogy szerethesse hazáját, sőt azt meg is vé­delmezze, ha kell? (Büchler József: Akkor ad­janak neki többet!) Ezeknek leikében sokkal több keserűség gyülemlik Össze és ezek éppen ennek folytán inkább a szélsőséges elemeknek lesznek áldozataivá, mintsem hogy a hazának hasznos polgáraivá válnának. De az igen t. vegyesbizottság megállapí­totta, hogy elmentünk anyagi szempontból a teherviselőképesség legvégső határáig. En a teherviselőképesség legszélsőbb határait emle­getni már nagyon sokszor hallottam, de úgy látom, hogy azt még mindig nem értük el. Bi­zonyos jelenségek legalább is arra mutatnak, hogy ez nagyon elasztikus fogalom, amelyet mindig csak akkor érünk el, amikor nem 'aka­runk vagy azt hisszük, hogy nem tudunk bi­zonyos kérdéseket megoldani. Már pedig ezt a kérdést meg kell oldani és^ akármilyen áldoza­tok árán is, de azokat a szégyenteljes állapoto­kat, amelyek a rokkantellátás terén fennállot­tak, meg kell szüntetni. Azokat az 5 és 2 pen­gős járadékokat meg kell szüntetnünk, ezeket a foltokat le kell törölnünk a nemzet arcáról, mert ezek a foltok égő sebek. En csak szeretném ismerni azt a kőszívű embert, — vagy talán nem is ember volt, mert­hiszen a rokkantak sorsa a sziklát is meg kell, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. ülése 1938. áprüis U-én, kedden. 467 hogy indítsa, hanem egy szívnélküli nemem­bert — akinek agyában ezek az 50 filléres és 5 pengős járadékok megszülettek, mert az nem­csak önmagát szégyenítette meg, hanem az egész országot is szégyenbe hozta. Ezeket a szégyenteljes foltokat tehát el kell távolíta­nunk és azokat a méltányos kívánságokat, amelyeket a rokkantak ebben a tekintetben tá­masztanak, honorálnunk kell. A kisebbségi vé­leményhez, ha a számítások nem helytelenek, mint ahogyan azt Létay barátom kimutatta, szívesen csatlakozom, de azokat a nagy arány­talanságokat, melyek az egyes osztályok között fennállanak mindenesetre meg kell szüntetni. Ha anyagi segély útján nem is tudjuk eze­ket az aránytalanságokat megszüntetni, azok a kedvezmények és előnyök, amelyek a VI. feje­zetben foglaltatnak, szerencsére módot nyújta­nak a hadirokkantakon való segítésre. Ezeket a kedvezményeket azonban nekünk sokkal in­kább ki kell terjesztenünk és ki kell bővíte­nünk. Ha azt akarjuk, hogy ennek a javaslat­nak csakugyan nemzetnevelő és nemzetvédelmi hatása legyen, akkor a legmesszebbmenőén meg kell adni ezeket a kedvezményeket első­sorban azoknak a hadiárváknak, akik ma telje­sen szülők nélkül állnak. Ezeket internátusok­ban valláserkölcsi alapon, valláserkölcsi és nemzeti nevelésben kell részesíteni, hogy vala­mikor hazájuknak csakugyan derék, jó polgá­rai legyenek. En mindennap szeretnék látni olyan megható jelenetet, mint aminő lefolyt a hadirokkantházban, s amelyet a Fox világ­híradó is megörökített, ahol Albrecht főher­cegnek, ennek a melegszívű főhercegnek köz­reműködésével a hadiárvák ünnepélyt rendez­tek, amelynek jövedelme a hadiárvák nevelését van hivatva előmozdítani. En arra helyezem a legnagyobb súlyt, hogy a hadiárvák megfelelő nemzeti és erkölcsi levegőben neveltessenek, amit hadiárva-internátusokkal érhetünk el. A másik fontos kívánság, amihez — azt hiszem — leginkább ragaszkodnak különösen azok a kisiparos- és kiskereskedő-hadirokkan­tak, akik csak ezzel a kedvezménnyel tudnák üzletüket kiszélesíteni, s megélhetésüket köny­nyebbé tenni, hogy magában a törvényben ál­lapíttassék meg az 50%-os menetkedvezmény, amely semmiféle költségébe az államnak nem kerül, pénzügyileg a forgalmat csak gyara­pítja... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tes­sék megszavazni! — Kabók Lajos: Megszavaz­zak a képviselő urak?) En megszavazom t. képviselőtársam. (Kabók Lajos: Majd meglát­juk!) Mondom, ez a forgalmat csak gyara­pítja, és ezzel az országnak is hasznára válik. Ami a trafik jogokat illeti, kiterjeszteni kí­vánom a trafik jogosítvány okát nemcsak a hadivakokra, amint az előbb mondottam, ha­nem az Összes hadirokkantakra is. De ha már ez nem történnék meg, ha azoktól, akik ezt a jogot már elnyerték, magasabb politikai, vagy egyéb szempontokból ez elvonható nem lenne, akkor legalább köteleztessenek azok a jogosí­tottak, akiknek jövedelme bizonyos összeget meghalad, abból egy-egy hadiárva felnevelé­sére, eltartására. Akármilyen kedvezményeket kontemplá­lunk is a törvényben, sajnos, nekünk elég szo­morú tapasztalataink vannak azoknál a kis­ipari közszállításoknál, amelyek szintén ren­deletben vannak szabályozva, de amelyek soha be nem tartatnak és ezernyi és ezernyi pa­naszra adnak okot és alkalmat. Azért azt sze­retném, hogy ezek a kedvezmények és előnyök 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom