Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-168

4ö2 Az országgyűlés képviselőházának 1 T. Képviselőház! Röviden ezekben foglaltam össze mindazokat a megjegyzéseimet, amelyeket a javaslathoz fűztem. Egy háborús emlékem jut eszembe: Mikor az orosz harctéren ezredem a hadtest visszavonulását fedezte, mi huszárok gyalog tűzharcra leszálltunk lovainkról. A háború elején, mikor a srapnell. a gránát és a géppuskatűz még nem volt anynyira sem ismeretes a hadbavonultak előtt, mint a későbbi idők folyamán, nehéz közelharc után ezredem is visszavonulni kényszerült s akkor századparancsnokom összegyűjtötte a századot és látván azt, hogy sok ló lovas nélkül maradt, azt kérdezte tőlünk, hova lettek azok a lovasok, hol vannak az elesettek és a sebesültek? Abban a zűrzavarban, amely akkor volt, senki sem tudott választ adni, és abban a golyózáporban és srapnelltűzben századparancsnokunk erkölcsi prédikációban rótta meg a századot és becstelennek nevezett mindenkit, aki sérült bajtársait elhagyja. Ügy látom, hogy az igen t. miniszterelnök úr derekas munkát végzett a maga bajtársai érdekében, _ mert összegyűjtötte becsületesen azokat á jogszabályokat, amelyek révén előnyöket és kedvezményeket biztosíthat számunkra. Összegyűjtötte a nemzeti hálának és a nemzeti becsületnek azokat az eszközeit, amelyeket a jövő számára konzerválni és. fejleszteni akar. A törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Taps a jobboldalon és a középen, a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Büchler József. Büchler József: T. Képviselőház! Igen érdemes meghallgatni ennek a javaslatnak a vitáját. Főképpen az érdekes, mikor a túloldalról egymásután állnak fel a t. képviselő urak, elfogadván végeredményében a javaslatot, de közben beszédük elejétől végig nem egyéb, mint a javaslatnak a kritizálása és egyszerű megállapítása annak, amit ellenzéki oldalról a javaslat tárgyalása kapcsán a szónokok mondanak, hogy ez a javaslat rossz, hogy ez a javaslat csapnivaló. Létay Ernő t. képviselőtársam ugyanezt tette, sőt harcbaszállt Györki t. képviselőtársammal is, akinek a javaslata, amint Létay t. képviselőtársam mondja, 99 milliót tenne ki globálisan egy összegben a költségvetésben a rokkantak megsegítésének tételénél. Nem tudom, hogy honnan vette ezt a számítást Létay t. képviselőtársam, de úgy látom, igaza van Propper Sándor barátomnak, aki közbeszólt, hogy ex has méltóztatott ezt a számot bedobni a vitába. Nem azért mondom ezt, mintha Györki Imre t. képviselőtársam javaslata nem volna helyénvaló, még akkor is, ha 99 millió pengőt kontemplálna javaslata a rokkantkérdés megoldására, mert hiszen nem lenne olyan borzasztó nagy bűn az, ha a költségveetésnek esetleg 12%-át erre a célra fordítanók, mert kérdem, nem méltóztatnak-e azt rettenetesen furcsa, szomorú és lesújtó eredménynek tartani, hogy a magyar költségvetésnek csak 2.5 %-át méltóztatnak ^ a rokkantkérdés rendezésére szánni? Ne játsszunk a szavakkal és főképpen a számokkal! Ennek a t. rendszernek méltóztatott 14 esztendő óta kormányon lenni, 14 esztendő óta a bőség, a pazarlás, a tékozlás esztendeiben miért nem méltóztatott, t. Ház, t. túloldal, t. kormányzati rendszer gondoskodni a rokkantakról és miért kellett 14 esztendeig várakoznia annak a szerencsétlen B. ülése 1933. április U-én, keââen. társadalmi rétegnek arra, hogy valamit — ami az én megítélésem szerint majdnem egyenlő a semmivel — adjanak nekik? 14 esztendeig kellett várakozniuk, hogy törvény jöjjön. Ez is csak úgy jöhetett létre, hogy a szociáldemokrata párt részéről — ezt elismerték múltkor a túloldalról is — Szeder Ferenc t. képviselőtársunk indítványt tett, amelynek nyomán 3 hónapos határidő adatott a kormánynak arra, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtsa. Van nálam egy kimutatás. Ebben a kimutatásban itt vannak az 1925—32-es évek költségvetési adatai és ebben azt látom, hogy a 970 milliós költségvetésnél is, a bőség esztendejében is, csak 15 milliót méltóztatott adni a rokkantak számára. Az 1926/27, évben ugyancsak körülbelül ilyen összegű költségvetés mellett — a költségvetésnek csak közigazgatási részében — 21 milliót méltóztattak adni a rokkantak számára. Ne méltóztassék tehát rossz néven venni, ha mi, akiknek, állítom, igenis van szociális érzékünk és vannak érzéseink ezzel a szenvedő társadalmi réteggel szemben, olyan javaslatot teszünk, mint amilyen javaslatot Györki t. képviselőtársam tett. Az előttünk fekvő törvényjavaslat beszédes bizonyítéka annak, hogy sohasem az egyéni belátás és a jószív az, ami valamely társadalmi réteg életfeltételeit előrelendíti. Mindig a társadalmi és politikai erőviszonyok azok, amelyek az ilyen r kérdések elintézésénél szerepet játszanak. A háború befejezése óta 15 év telt el. Ez alatt az idő alatt rendeletekkel próbálták a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák kártalanítási ügyét elintézni, de minden új rendelkezéssel újabb és újabb jogfosztás jelentkezett. Ismételten tapasztalhattuk, hogy a hadirokkantak minden újabb rendelkezésnél csak rosszabbul járnak. (Ügy van! bal felől.) Bizonyos, hogy ha ezeknek a nagyon szerencsétlen embereknek lett volna elég erejük ahhoz, hogy kiharcolhassák jogaikat, nem itt tartanának és sokkal jobb életfeltételek közé jutottak volna a rokkantak, mint most vannak. Hiszi-e azt valaki, hogy ha itt tiszta választással titkos választójoggal összeült parlament volna, akkor is ilyen szomorú összegek jutnának a hadirokkantaknak? Nem! Akkor más lenne a parlament összetétele és másképpen szólna ez a javaslat, mint az, amely itt előttünk fekszik. (Ügy van! bal felől.) Ez az egész javaslat különben is a bürokrácia szellemét tükrözi vissza, a bürokráciáét, amely nem szagolt puskaport, amely az íróasztaltól nem látja az országot, nem látja a népet, különben nem volna a javaslatban annyi buktató, annyi hátsó ajtó és nem volna olyan szűkkeblű, mint amilyen. Ezen az egész javaslaton végigvonul az a népjóléti szellem, amely itt tíz esztendőn keresztül uralkodott és amelyet egy évtizeden keresztül Vass miniszter képviselt itt a Házban. Már pedig ebből a mentalitásból mi nem kérünk, mert ez a szellem sem emberies, sem becsületes nem volt. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi — méltóztassék ezt nekünk elhinni — nem politikából támadjuk ezt a javaslatot. Őszintén megmondom, nem politikából. Mert méltóztassék csak megnézni ennek a Háznak annaleseit. Ennek a Háznak naplóiban fogják találni azoknak a törvényjavaslatoknak vitáját, amelyeket a szociáldemokratapárt — főképpen a szociális irányú törvényjavaslatokat — megszavazott. (Propper Sándor: Sajnos, nagyon kevés alkalma volt érrel) Mondhatom, szívesen