Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-168

436 Az országgyűlés képviselőházának 168. ülése 1933. április 4.-én, kedden. E nagymérvű csökkentés természetes következménye, bogy az annyira redukált hitelből további jelentős csökkentésekre már nem lehet számítani. A bizottság ez alkalommal is csupán az előző évi költségvetéssel szemben mutatkozó eltérésekkel foglalkozik s az egyes kiadási és bevételi tételeknél mutatkozó eltéréseket a következőkben ismerteti. Elnöki rendelkezési alap apasztása 2000 pengő. A személyi járandóságoknál az elért megtakarítás 58.390 pengő. A nem rendszeres illetmények alrovatán az előző évi költségvetéssel szemben a megtakarítás tulajdonképen 5380 pengő, melyet azonban a délutáni ülések tartása következtében szükséges kisegítő munkaerők díjazására előirányzott 4260 pengő a már említett 1120 pengőre »apaszt. A jutalmak és segélyek összege ezúttal is változatlan. T. Képviselőház! Ezekben ismertetve az or* szággyűlés gazdasági bizottságának a Képviselőház, továbbá az országgyűlés igazgatási költségei s végül a képviselőiházi őrség 1933/34. évi költségelőirányzatát, javasolja a Bizottság, hogy a mellékelt szerkezetben bemutatott előirányzat 2—4. cím alatt foglalt részét elfogadni és annak keretében való utalványozásra az elnököt felhatalmazni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Nincs senki feljegyezve ! Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem.) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e elfogadni a költségvetési előirányzatnak 2—4. cím alatt foglalt részét és annak keretében való utalványozásra a Ház elnökét felhatalmazni? (Igen.) A Ház a költségvetési előirányzatnak a 2—4« cím alatt foglalt részét elfogadja és annak keretében való utalványozásra a Ház elnökét felhatalmazza. T. Képviselőház! Naph ^ndünk szerint következik a hadirokkantak éú más hadigondozottak ellátásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom. 501, 508.) Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A szőnyegen forgó törvényjavaslat megérdemli az elmélyülő és olyan méltatást, amely sokkal meszszebb terjedő, a nemzet egészét érintő relációkat öleljen fel. Nem a rokkantság maga az, amely kodifikatorius módon hézagpótló intézkedést kíván a törvénytárba iktatni, hanem inkább az a kérdés, hogy a rokkantak és hadigondozottak témája mikép illeszkedik bele a nemzetvédelmi és konstruktív erőknek abba az építményébe, amelyből egyetlen pillérnek sem szabad hiányoznia. Abból indulok ki, hogy minden rokkant és minden hadigondozott a nemzeti hadsereg kiegészítő részét jelenti; abból indulok ki, hogy a rokkantállomány a nemzeti hadsereg állományának kiegészítését jelenti és a megbecsülésnek annál osztatlanabbnak kell lennie, minélinkább át vagyunk hatva attól a gondolattól, hogy nemzeti alkotmányunk fenntartó eleme, nemzeti dicsőségünk legnagyobb korolláriuma nemcsak ma, de időtlen idők óta mindig a nacionalista szellemben élő hadsereg, amely belső védelmet jelent, békességes időkben jelenti a nemzet különböző rétegeinek egymásra utaltságát és őrzőjét annak a gondolatvilágnak, amely mindenkit párt és származásra való tekintet nélkül a nemzeti gondolatban kell, hogy egyesítsen. E nemzeti gondolatnak — mondhatnám — kiválságos, egyetlen, igazi, hivatott őrzője, védelmezője, istápolója és fenntartója egy nemzeti szellemtől áthatott hadsereg. T. Képviselőház! Demokratikus gondolat ez, amelynek szolgálatába kell államink s amely már akkor kifejezést nyert, amikor itt 1915-ben először beszéltek alkotmányjogi vonatkozásban a hadseregről (Vázsonyi János: A hősök választójogának vitájakor!) a hősök választójogának vitája alkalmával, mert a nemzeti demokratapárt vezére ideállott és ebben a tanácskozóteremben hirdette meg, hogy a nacionalista érzület és a polgári gondolkozás legnagyobb támasztéka a nemzeti gondolattól áthatott hadsereg. A demokrácia és az államfenntartó elem védelmét jelenti a hadsereg és így ez olyan konstitueionális kérdés, amely nemcsak nálunk, hanem a világon mindenütt, legelsőrangú kelléke egy állam jogállapoti rendjének. Majd rá fogok mutatni, hogy pl. mennyire ott gyökerezik a magyar-olasz barátság államjogilag interpretált jelentőségében, nemcsak a mai barátsági szerződésben, hanem a régiben is. Nem a diplomaták és nem az államhatalmat kezelők munkájából, hanem a két nép érzületéből fakadó olyan intézményes erő ez, amelyet, ha az utókor és a mai kor politikusai felismernek, ebben nem azt kell meglátniuk, hogy egy olasz mai államberendezkedés és egy magyar mai államberendezkedés mikép viszonylik egymáshoz, bár ez is jelentőséges, de azt kell megnézni, van-e ennek történelmi ereje, van-e ennek tradicionális múltja. Azt fogjuk látni igénytelen fejtegetéseim során, hogy a magyarolasz egymásrautaltság több mint egyszerű szerződés, nem egy állampolitikailag kiélezett és kiformulázott megállapodás, hanem a néplélek ből fakadó önkénytelen közeledés, olyan, mint Garibaldi és Kossuthé,^olyan mint a perszonifikált nemzeti öncélúság gondolatának kirobbanása, nem programúiban, nem elméleti fejtegetésekben, hanem abban a tudatos egyszerű és népies erőben, amely megnyilatkozik a két nemzet történetében. Legyen szabad kiemelnem, hogy 1915 május 6-án Vázsonyi Vilmos a következőket mondta ebben a teremben (olvassa): «A demokrácia igazságának egteljesebb érvényesülése a hadseregben van.» Érdemes rá emlékezni, t. Ház, Egy demokrata képviselő, a nemzeti demokratapárt megalapítója, —és szerénytelenség nélkül legyen szabad mondanom, a legrégibb történelmi párté az országban, mert a többi párt mind a háború után keletkezett —amely párt égő polgári nacionalizmustól áthatott erőt jelent, mondta ezt s a párt alkotmánya is ezzel a mondattal kezdődik, hogy: a demokratikus igazság érvényesülése a hadseregben van. Le kell venni a kalapot a demokrata vezér emléke előtt, mert azt mondja tovább Vázsonyi Vilmos (olvassa): «.. a hadseregben van, amelynek szervezetébe beállítva minden ember, a legutolsó is, a nagy egésznek részesévé válik közös vezetés alatt és mindegyik nélkülözhetetlen része a nagy organizmusnak, az egésznek». T. Képviselőház! Igen jelentékeny szavak hangzottak el ebben a teremben a rokkant javaslat mellett és ellen. En azt mondom, az, hogy ennél a törvényjavaslatnál ezt vagy azt a nomenklatúrát elfogadom-e, vagy nem foga-