Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. be van ez vezetve, azonban igen t. Ház és igen t. belügyminiszter úr, •• nem szabad elfelejtenünk, bogy Németországban a munkásságot egyrészt bosszú éveken keresztül a kollektiv szerződések védték, másrészt a német munkásságnál evek óta megvan a munkanélkülisegély, tebát az ő teherbírásuk minden körülmények között nagyobb, mint a mienké. Mélyen t. Ház! Ezek után a miniszter úrhoz azt a tiszteletteljes kérést intézem: méltóztassék figyelembe venni, — bár elismerem nemes szándékát — bogy a biztosítottak ezen újabb megterhelést nem bírják el s ezért méltóztassék a rendeletet visszavonni. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Teljes mértékben honorálom azokat a szociális szempontokat és kifogásokat, amelyeket az interpelláló képviselő úr ebben a kérdésben felhozott és bizonyos mértékben honorálom azokat a közegészségügyi kifogásokat is, amelyeket ezzel a szóbanforgó rendelettel szemben hangoztatott. Volt alkalmam már éppen egy interpelláció kapcsán itt a Házban kijelenteni, hogy igazán fájó szívvel és csak a kényszernek engedve voltam kénytelen ezekhez az intézkedésekhez nyúlni azért, hogy a Társadalombiztosító Intézet mérlegének stabilitását helyreállítsam és pzzel nagyobb bajokat elkerüljek, éppen azoknak védelmében, akiknek érdekében itt a képviselő úr felszólalt. Ha tudniillik tovább tűröm azt az állapotot, amely a Társadalombiztosítónál fennállott és amely abban állt, hogy a Társadalombiztosító deficitjei évről-évre súIvosan növekedtek, akkor előbb-utóbb abba a helyzetbe jutottunk volna az állam mai körülményei között, hogy a Társadalombiztosító nem lett volna képes feladatának megfelelni, nem lett volna képes azokat a szolgáltatásokat teljesíteeni, amelyekre a törvény értelmében kötelezve van. Azt hiszem, minden objektív és józanul gondolkozó ember be kell hogy lássa, hogy ebben a helyzetben igenis, intézkednem kellett. Már most, hogy a szanálásnak éppen ehhez a módjához nyúltam, annak nemcsak az volt az oka, hogy ehhez is hozzá kellett nyúlnom a deficit megszüntetése végett, hanem az, oka az is volt, hogy külföldi példák nyomán is meg kellett állapítanom, hogy^ nálunk, ahol egyrészt a munkaadói igazolvány kiszolgáltatása, másrészt az orvosi vények kiszolgáltatása eddig teljesen ingyenes volt, ez igen sok^ yiszszásságra ,nem akarom mondani visszaélésre, de igen sok könnyelmű követelésre vezetett az Oti.-val szemben. A németek egypár évvel ezelőtt vezették be azt a szisztémát, hogy a munkaadóigazolványokért 50 pfenniget, a vényekért pedig a. kiszolgáltatott gyógyszer árának bizonyos százalékát követelték a munkásságtól. Tették ezt akkor nem azért, hogy saját társadalombiztosító intézményeik financiális helyzetét helyreállítsák, hanem tették azért, mert nekik is volt tapasztalatuk, hogy az ingyen vény és az ingyen munkaadóigazolvány igen sok visszásságra és a társadalombiztosító intézményekkel szemben túlzott és indokolatlan igények támasztására vezetett. Én kijelentettem itt ugyancsak egy interpelláció kapcsán, hogy a rendezésnek ezt a módját átmenetinek tekintem és addig tartom fenn, amíg arra szükség van, megfigyelem a helyzetet és a tapasztalatokhoz képest fogom esetleg ezt az intézkedést módosítani. Egy hónapi tapasztalat áll rendelkezésemre és mondülése 1933 március 8-án, szerdán. 35 hatom, hogy ez a tapasztalat eddig teljesen igazolta a várakozásokat. Azoknak az indokolatlan igényléseknek kikapcsolódása révén a Társadalombiztosító terhei igenis lényegesen apadtak. Nem a 20, meg 30 filléres bevétel, (Pakots József: Nagyon súlyos!) amely újabb bevételt jelent, hanem a túlzott igénylések elmaradása a jelentékeny teherkönnyebbség, ami remélhetőleg az Oti. deficitjeinek eltüntetéséhez fog bennünket hozzásegíteni. En újból csak azt jelenthetem ki, hogy elismerem, bizonyos fokig antiszociális jellege van enmek a rendelkezésnek azért, mert a mai súlyos viszonyok között akadhatnak olyan •munkások, akik még ezt a 20, meg 30 filléres megterhelést sem bírják el; intézkedtem is. hogy ebben a tekintetben a lehető leghumánusabban járjanak el a munkásokkal szemben. De felteszem a kérdést, t. Ház, szabad-e ebből akkor, amikor egy ilyen kényszerhelyzettel állunk szemben, túlzott skrupulusokat csinálni! Egy munkásnak, aki havonkint, elismerem, 50—60 pengőt keres, a családjában vájjon előlfordul-e átlagjban havonkint egy családtagnak a megbetegedése, egy családtagnak a gyógykezelése? En azt hiszem, hogy nem. De ha átlagban havonkint egy megbetegedést és egy receptet számítunk is, akkor is annak a családInak havi megterhelése csak 50 fillér. 60 pengős havi munkabér mellett, 60 pengős kereset mellett, nem mondom, hogy nem érzi súlyosan, dí» mindenesetre el fogja bírni és szolgáltatni tudja ezt az 50 fillért. ! Teljesen tudatában vagyok annak, hogy Van ennek a rendelkezésnek egy 'bizonyos mértékig antiszociális következménye is, de miután ma ebben a kényszerhelyzetben az egyéb követelmények praevaleálnak, pillanatnyilag nem áll módomban ezt a rendeletet visszavonni. Meg fogom figyelni tová'bbra is a helyzetet és mihelyt olyan lesz az, hogy a Társadalombiztosító helyzetének veszélyeztetése nélkül megszüntethetem ezt az intézkedést, meg is ïogom szüntetni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés iobbfelől és a közéven.) 1 Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván 'a viszonválasz jogával élni. Tobler János: Mélyen t. Ház! Nagy megértéssel hallgattam a belügyminiszter úr válaszát és különösen nagy megelégedéssel hallottam, hogy a miniszter úr maga is bizonyos fokig antiszociálisnak nevezte ezt a kényszerű intézkedését. En magam, bármennyire is igyekszem teljesen megértő lenni mindig, a munkásság teherbírását veszem ebben a kérdésben elő és a miniszter úrnak az Oti.-szanálással kapcsolatosan tisztelettel említem, hogy méltóztassék talán egy kissé eltérni attól, hogy a szanálást a biztosítottakkal kell végrehajtatni.. Teljes egészében át vagyok hatva attól a gondolattól, hogy a munkásság ezt a kétmilliót a mai viszonyok között el nem bírja és így a legnagyobb sajnálattal ugyan, de a miniszter úr válaszát nem tudom tudomásul venni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Jánossy Gábor képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. (Halljuk! Halljuk!) Kérem annak felolvasását. Herczcgh Béla jegyző (olvassa): «Interpel-