Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

366 Az országgyűlés képviselőházának lt nunk. Miután azonban a kormány ezt a szer- ! ves programmot előttünk még nem bontotta ki, miután a kormány a birtokreform kérdésében nem foglalta el azt a határozott és gyökeres álláspontot, amelyre szükség van és amelyre majd a nyomorúság és az ország helső szociális helyzete szorítani fogja, igenis, kívánatos, szükséges és nélkülözhetetlen, hogy legalább átmenetileg szükségmunkákat írjon ki a kormány és pedig legalább olyan mértékben, amint az előző kormány, a Károlyi-kormány megtette. Károlyi Gyula volt miniszterelnök úr itt előttünk azt a kijelentést tette volt, hogy Magyarországon nem szabad senkinek éheznie. (Ügy van!

r Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es ezt talán nem abban a mértekben, ahogyan lehetett volna, de •mégis olyan mértékben valósította meg, hogy a falvakon a múlt esztendőben a legszükségesebb kenyere majdnem mindenkinek megvolt. A Gömbös-kormány éhben a kérdésben nem foglalt el ilyen határozott álláspontot és nem is vagyok egészen tisztában azzal, hogy a falusi munkanélküliséget, — amelynek megoldását nem jelentheti a pénzügyminiszter úr expozéjában bejelentett 15 milliós közimunka, mert ez csak bizonyos helyeken, nagyobb vízi, partvédelmi munkálatokat, útépítést jelent, de nem jelenti annak a falusi mindennapi nyomorúságnak elintézését, amelyről én itt beszélni fogok, — hogyan fogja a «kormány megoldani. Igenis, szükségesnek tartom itt hangsúlyozni a t. Ház előtt és kérni a kormánytól, hogy ezen a 15 milliós közmunkaterven túl mindenütt, ahol valósággal éhinség van, különösen a határ mentén írjon ki a Károlyi-kormány módjára szükségmunkákat. A belügyminiszter úrral folytatott beszélgetésem során meggyőződtem arról, hogy ilyen szükségmunkákat tervbe vettek és ezekre a szükségmunkákra bizonyos összeg rendelkezésre is áll. Ha azonban ö-sszehasonlítoin az idei helyzetet, az idei nyomorúságot, a tavalyi termés rosszaságát az azelőtti évivel, akkor egyfelől azt kell mondanom, hogy az a pár millió, ha jól emlékszem három millió pengő, amelyet a Károlyi-kormány ezekre a szükségmunkákra áldozott, nem elegendő, másfelől pedig tudomásom szerint a Gömbös-kormánynak ezekre a szükségmunkákra ezidőszerint még kevesebb pénze van, mint 8 millió pengő. T. Ház! A t. pénzügyminiszter urat arra kértem, vizsgáltassa meg különösen az északkeleti határ mentén, vájjon mennyire adózóképes állapotban van ott az a nép, amelyet az ősz és a tél folyamán nagyon is szorongatott az árverés.

r A pénzügyminiszter úr elrendelte ezt a vizsgálatot az én kérésemre nemcsak az északkeleti határon, hanem a keleti határon is, és magam is jelen voltam, amikor két előkelő pénzügyi tisztviselő megjelent Tarpa községben és együtt végigjártuk egy csomó kisgazdának, nagyobb gazdának, kisgazdának, törpebirtokosnak és nincstelennek a lakását. Neken tudniillik az volt a kérésem, hogy ott, a helyszínén vizsgálják meg, mije van ina ennek a szegény, nyomorult népnek, amelynek nem termett búzája, nem termett burgonyája semmi, kukoricája is roppant kevés, vizsgálják meg, hogy^ abban a helyzetben van-e, hogy azokat az adókat, amelyeket kivetettek rá, fizetni tudja. Elindultunk, A jobb gazdáknál kezdtük a vizsgálatot és megállapítottuk azt, hogy a legjobb módú gazdáknak is akkor — ez másfél, vagy két hónappal ezelőtt volt, —• S

4 ülése 19SS március 29-én, szerdán. legfeljebb két hónapig van ennivalója a kamrájában, a kisgazdáknak, a 10—20 holdas gazdáknak hetekre van enni való j ti? cl törpebirtokosnak már csak napokra és amikor ezt a nyomorúságot látta az egyik pénzügyi vizsgálóbiztos, azt mondta nekem: uram, én ilyent soha életemben nem láttam, én ezt nem is bírom nézni. Pedig akkor került volna a sor a nincstelenekre. Továbbmentem és megvizsgáltam embereimmel a nincsetlenek kamráját is és merem állítani, hogy talán Kún László idejében volt a magyar parasztság olyan nyomorúságban, olyan határtalan szegénységben, amilyenben ma sínylődik a falvak népe és elsősorban a határ mentén, Ha egyszer a magyar kormány 15 millió pengőt szán munkaalkalmakra, akkor elsősorban és mindenekfelett olyan munkaalkalmakra kell adni pénzt, amelyek ezt a népet ezen a pár nehéz, hónapon keresztül az újig életben tudják tartani, mert merem állítani, hogy ha a kormány segítséget nem nyújt, ha ezeken a vidékeken a kormány szükségmunkákat és pedig a Károlyi-kormányénál nagyobb mértékben nem ad, akkor itt éhinség lesz, éhen fognak halni az emberek. Amikor nem óriási összegeket, csak pár millió pengőt kérek, amikor minden politikumot kikapcsolva és hivatkozva hivatalos emberekre, hivatkozva eme vármegyék főispánjaira, alispánjaira, főszolgabíróira, jegyzőire és ezekre a pénzügyi biztosokra állítom, hogy olyan embertelen nyomorúság van ezen a vidéken, amelyen sürgősen segíteni kell, akkor nem érdemlem meg azt, hogy a miniszter urak közül, akit meginterpelláltam, egyik se legyen itt. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Üres bársonyszékek tátonganak itt! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha egyes vidékeken munkákat, nagyobbszabású közmunkákat írnak ki, ez, is nagy segítség _egyes vidékeknek. De elsősorban és mindenekfelett az Ínséges lakosságnak munkával való ellátását követelem. Belenyugodtunk abba és bizonyos rokonszenvvel fogadtuk azt az elvet, hogy lehetőleg ne legyen Magyarországon munkanélküli segély ott, ahol olyan rengeteg tennivaló és munkaalkalom van. Tessék azonban munkaalkalmakról gondoskodni. Az ea-yik oldalról megtagadni a munkanélküli segélyt, a másik oldalról pedig talán egymillió pengőt szánni az, egész országban az ínségesek ellátására ezekben a nehéz hónapokban: ez nem igazságos, ez nem emberséges, ez nem európai dolog. Én igenis, kérem a t, kormányt, hogy vizsgáltassa meg a maga hivatalos embereivel, — ne higyjék el az én szavaimat: vizsgáltassa meg a hivatalok vezetőivel — azokon a vidékeken, ahol termés nem volt, vagy alig volt, a lakosság mai helyzetét és azután segítsen, amíg nein késő. Pármillió pengőt kérek a t. kormánytól erre. Tudom, meg vagyok róla gvőződve, hogy az összeg, amely rendelkezésre áll, nem elég. Ezért kérdeztem volna a pénzügyminiszter urat is, hogy vájjon tud-e pármillió pengővel száz, és százezer szerencsétlen, éhező magyar munkanélkülin. akiknek üres a kamrájuk, ezekben a nehéz hónapokban segíteni? A belügyminiszter úrra bízták ezeknek a szükségmunkáknak elintézését. Nem lehet beleszólásom abba, hogy ez így történt, azonban azt hiszem, hogy ezt az elsősorban szociális kérdést, amely egyúttal fontos gazdasági kérdés is, nem a belügyminisztérium keretében kellene megoldani. Ha pedig a' bel ügy minis z-