Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-165
â60 Âz országgyűlés képviselőházának 16 o. ülése 193$ március 29-én, szerdán. zat egymásközti elszámolásáról. Ez a vállalat ugyanis olyan igényes vállalat, hogy egy duplán dupla könyvelésre van szüksége. A következő tételeket találja az ember itt a beszerzési ágazattal kapcsolatban: végrehajtó bizottság évközi kifizetésekért 49.000 pengő; TasnádySzücs András jutaléka 47.000 pengő — pusztán csak a beszerzési ágból, (Felkiáltások a baloldalon: Szegény ember!) a felügyelőbizottság tiszteletdíja 20.000 pengő; kisebbségnek kifizetve 50.000 pengő; belső osztalék 198.000 pengő. S most jön egy igen érdekes tétel: mérleg után igazgatóságnak é.s végrehajtó bizottságnak 206.000 pengő. (Zaj. — Egy hang a baloldalon: Korbácsot nekik!) T. Ház! Nem tudom, érdekli-e ez a közérdekű kérdés a t. Házat annyira, hogy méltóztatnak nekem a meghosszabbítást megadni*? (Felkiáltások: Igen!) Ha érdekli a Házat ez a közérdekű probléma, akkor méltóztassék nekem a beszéd meghosszabbítását megadni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a meghosszabbítást megadni? (Igen! — Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást engedélyezik, szíveskedjenek feláll ani. (Megtörténik. — Rassay Károly (a jobboldal felé): Akármilyen meglepő, de felálltak! — Friedrich István: Nincs itt Gömbös!) Turchányi Egon: Lehetségesek-e ezek a számok, én nem értek hozzá, de tessék a bankok embereit megkérdezni, vájjon a végrehajtqbizottsági, a feliigyelőbizottsági díjak ott ilyen mértékben vannak e elszámolva? Alig hiszem, hogy még legnagyobb bankjainknál is hasonló tételekké] lehetne találkozni. Most mi van az alvállalatoknál? Itt van a kezembon Guthardt Tódor vezérigazgató bizalmas jelentésének fotókópiája és itt a következők foglaltatnak. A Gyorsárugyüjtő Részvénytársaságról szól így a jelentés (olvassa): «Amíg ez a vállalatunk 1930-ban 426.000 pengős nyereséget ért el és ebből társaságunknak, az anyavállalatnak, az Ibusz.-nak 248.000 pengőt juttatott, addig az 1931. évben — jelenti szomorodott szívvel — a 365.000 pengős nyereségből már csak 214.000 pengőt önthetett ki részünkre.» Folytathatnám a Magyar Telefonautomata Részvénytársaság felső elszámolásával, de már is meg kell kérdeznem, hogy amikor a nyílt mérlegben 45.000 pengős és 15.000 pengős nyereséget mutatnak ki, lehet-e, szabad-e a deficites Mav. befektetései • kapcsán ilyen külső t és belső elszámolást csinálni? Midőn ezt a deficitet adókból kell fizetni. (Ulain Ferenc: Korbácsul! — Erdélyi Aladár: Ügyészt!) A miniszter úr múltkori interpellációmra 30 pontból álló válasziratot tartott a kezében. Ő nem volt felelős annak tartalmáért, mert egy-két nappal megelőzőleg kapta azokat kézhez. Ezen adataival azt akarja igazolni, hogy igenis az idegenforgalmi propaganda szempontjából az Ibusz. megállja a helyét. Hát igaz, ha az ember a mérlegeket nézi, akkor a következő aránylag magas számokat látja. 1928-ban a mérleg szerint 137.000 pengőt, 1929-ben 194.000 pengőt költött az Ibusz, idegenforgalmi propagandára, 1930-ban 238.008 pengőt és 1931-ben 185.000 pengőt. Ezt a porhintést be lehet adni annak, akinek nincs tudomása a trezorban őrzött titkos szerződésekről. Én már akkor hivatkoztam arra, hogy méltóztassék a miniszter úrnak megnézni a Máv.-nak az Ibusz. kisebbségével kötött szerződést, ahol ki van kötve a megállapodások sok cifra pontjainak egyikeként, hogy a Máy. köteles visszatéríteni az idegenforgalmi propaganda címén folyósított kiadások 70% -át az Ibusz.-nak és ebből 20%-ot nyomban ki kell fizetni a kisebbségnek. a többit valószínűleg felosztják »aztán misiguk között. (Ulain Ferenc: Rablóbanda! — Lázár Miklós: A mama meg a lánya megértik egymást!) Most megint előveszem az 1933 február 14-én felvett végrehajtó bizottsági ülési jegyzőkönyvet. A t. Ház tagjai talán még emlékeznek azokia a számokra, amelyeket a t. miniszter úr említett. Hát méltóztatnak tudni, hogy az Ibusz. 1932-ben prospektusokra, amelyekből szakértők számítása szerint 600.000 darabnak kellene kimennie a külföldre, hogy egy idegenforgalmi eseményt valóban vonzóvá tudjanak tenni, mennyi pénzt fordított valóban? 973 pengő 63 fillért. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) De ugyanezen a jegyzőkönyvi oldalon van az Ibusz. belső számadása arról is, hogy mibe kerülnek az ^lőbb említett s mérlegben kimutatott számokkal szemben az egész Ibuszpropaganda valódi költségei. Megnézvén ezt, kisül, hogy 1932-ben az Ibusz. saját költségére eső idegenforgalmi propagandakiadása nem tett ki többet, mint összesen 7527 pengőt. (Zaj a baloldalon, — Mojzes János: Hova lett a többi, ami ki van mutatva?) Ezért kell rendet teremteni és ezért kell örömmel üdvözölnöm a miniszter úr intézkedését. (Helyeslés a baloldalon.) De van azután itt még egy másik dolog. Van itt egy újabb fotókópia a másik vezérigazgató úr jelentéséről, amelyen sajátkezű írása látható s amely jelentésnek egy passzusa így szól (olvassa): «Végül vezérigazgató ez alkalommal is rámutat arra, hogy amidon az I. ágazattól bizonyos Összegek eldiszponáltattak, minden alkalommal jelentette, hogy az I-ágazat ezeket a határozatokat csak oly módon foganatosíthatja, ha az idegen tulajdont képező jegyek árából befolyt összegeket használja fel erre a célra.» (Nagy zaj a bal- és \a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A kánonjogot ismerem, a büntetőjogot, a kereskedelmi törvényt nem ismerem, nem tudom, hogyan szokták nevezni azt, amikor a bizományi áru árából befolyt összeget nem a bizományi áru tulajdonosának fizetik ki, hanem más célra fordítják. (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon: Sikkasztás! Ügyészt!) Ha most azután az ember egy szempillantást vet pár sorral feljebb, akkor kisül, hogy az Ibusz. kimutatott hallatlan üzleti lehetőségei mellett, honnan milliókat kellett volna adnia az idegenforgalmi propagandára és amellett még az Ibusz. vezetői is betegre kereshették volna magukat, mondom, néhány sorral feljebb ebben a vezérigazgatói jelentésben azt találja az ember, hogy az idegenforgalmi ágazat deficittel és veszteséggel, 900.000 pengő hiánnyal dolgozik. (Felkiáltások balfelől: Ez az! — Ulain Ferenc: Stornírozni kell a szerződéseket, miniszter úr!) Mindez miniszter úr, nem volt más, mint néhány adat a sokszázhói, amit én ennek az Ibusz.-témának kapcsán el tudnék mondani^ és mindjárt igazolni is tudnék. Itt a bizonyítéka annak, amiért kértem, hogy méltóztassék a jegyzökönyveket a miniszter úrnak magához rendtelni. Én tisztelettel átnyújtom, miután a jegyzőkönyvek másolatára nincs szükség, ezeknek a jelentéseknek fotókópiáit és kérem 1 , hogy az a vizsgálat, amelyet el méltóztatott rendelni, közérdekből egészen az Ibusz. alapítási tervétől az összes leányvállalatain keresztül az üzletvitel minden ágában (Erődi Har-
