Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-165
354 Az országgyűlés képviselőházának nem az állam fizeti, viszont a köztisztviselők el lesznek látva és az orvosok meg lesznek elégedve. En tehát tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy ne hagyja idáig fajulni ezt a kérdést és á miniszter úrhoz eljutó, állítólagos köztisztviselői jelentések helyett lássa meg a magyar köztisztviselőtársadalom arculatát és lássa meg azt, hogy amikor az Otba. rendelőintézetét megcsinálja, akkor ebből az Otba.-ból lesz megint egy Oti., amely Oti.-nál csődbe kerültek az orvosok, csődbe kerültek a betegek, csődbe került az állam és csődbe kerültek a munkaadók. Itt a munkaadó is az állam, ennélfogva nem fog csődbe kerülni más, mint az orvosok, a köztisztviselői társadalom és az egész magyar közegészségügy. Pedig elvégre ennek az országnak is az az érdeke, hogy a köztisztviselőknek, akik végül mégis csak az ország hivatalnokai, közhivatalnokai, akik közfunkciókat végeznek, és családjuknak betegellátása megfelelő kezekben legyen. Tisztelettel kérem a miniszter urat arra, hogy — ismételten aláhúzom — méltóztassék arra gondolni, hogy a tisztviselők betegellátása megérdemli, hogy ezt a kérdést revízió alá vegyék, méltóztassék arra gondolni, r hogy a magyar orvostársadalom megmentése vagy legalább is az, hogy ne taszíttassák még jobban az örvény fele, megérdemli t azt, hogy a miniszter úr ne ragaszkodjék saját felfogásához, hogy a miniszter úr ezt az Otba.-t ne tekintse a csalhatatlanság dogmájával egyenértékűnek, és ezt a tervezetét, amely az Otba. felállítására vonatkozik, a miniszter úr visszavonja. (Helyeslés balfélől.) — Pakots József: Sutba az Otbá-val!) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatna l k-e a miniszter úr válaszát tudomásulvenni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) r Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Dinnye« Lajos: Kisebbség!) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Kóródi Katona János képviselő úr interpellációja a m. Mr. belügyminiszter úrhoz az önkormányzati Testületek Kárpótlási vagyona (Tompa-Kelebiai Gazdaság) ügyében. • ,; ' : ! f 5 *] U Kérem az, interpelláció felolvasását. Takách Géza jegyző (olvassa): «1. Hajlandó-e a m. kir. belügyminiszter úr tájékoztatni a Házat az önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyonának súlyos helyzetéről? 2. Hajlandó-e a m. kir. belügyminiszter úr közölni, vájjon megfelel-e a valóságnak, hogy ezen vagyont körülbelül 8 millió pensrővel terhelték meg? Kit terhel ezért a felelősség? 3. Hajlandó-e a m. kir. belügyminiszter úr a régi bérlőkre magas áron reákényszerült 1800—2000—2200 pengős földárakat, melyek romlásba döntik a lakosságot, sürgősen leszállítani? 4. Hajlandó-e a m. kir. belügyminiszter úr Brnyey Imre c. oztálytanáesos kormánybiztosi működését megvizsgálni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kóródi Katona János: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a Tompa-Kelebiai Gazdaságnak, vagy ahogyan hivatalosan nevezik, az Önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyonának ügyét ide, a Ház elé hozom, szeretném, ha ezt az ügyet nem pártpolitikai szempontok, hanem egyetemes szempontok szerint és fő,képpen annak a lakosságnak érdekei szerint 65. ülése 19$3 március £d-énj szerdán. bírálnék el, amely ebben a kérdésben érdekelve van. Az «Újság» című napilap mai száma megállapítja, hogy ő pattantotta ki a TompaKelebiai Gazdaság ügyeinek egész komplexusát. Ezzel szemben megnyugtatom a t. cikkíró urat, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hogy megválasztatásom első napjától kezdve törekedtem arra, hogy lehetőleg felvilágosítsam a mostani belügyminiszter urat ennek a gazdaságnak helyzetéről és az ott uralkodó állapotokról. T. Ház! Mi ez az Önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyona? A szomorú emlékű trianoni békeszerződés több községnek és városnak, így többek között Szabadkának, Nagyszalontának, Légrádnak — szóval az ország több helyén a határszélen fekvő városoknak és községeknek — határát szelte ketté és ezeket a gazdátlanul maradt területeket egyesítették az 1929: IV. .tcikkben (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) az «Önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyona» cím alatt. A főkomplexusa ennek a területnek Szabadka város ittmaradt területe. Szabadka város területéből körülbelül 17.000 katasztrális hold terület maradt Magyarország területén. A régi helyzet az volt, hogy míg a város területéhez tartoztak ezek a földek, az alatt az idő alatt a városnak bérlői voltak, 20—25 éves bérleteket kaptak, apáról fiúra szállt ez a bérlet és mivel a város jó tulajdonos volt, nem zavarta bérlőit. A város maga is azt kívánta, hogy a bérlők házaikat építsék rá ezekre a bérelt földekre, mert így nagyobb garanciát látott a bérlők részéről. Jött azonban az Önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyonának gondolata. Es a helyett, hogy ezen a területen — ezt kellett volna elsősorban megcsinálni — a földreformot hajtották volna végre, ezeket a területeket felmondották az összes bérlőknek, eladás alá bocsátották, és pedig olyan magas árakért, hogy az a szegény földmíves ember valósággal kényszerhelyzetben volt, amikor az apja és nagyapja által bírt területtől való elválásról volt szó, úgyhogy megesett az, hogy 1500—1800—2000—2200 pengős földárakon adták oda 1929-ben a földeket ezeknek a szegény földmíves embereknek. De ez még nem volt elég. Hogy a gazdaság megmaradt területén berendezzenek egy gazdaságot, 47 családi házat romboltak le azért, hogy a gazdaság területe egy tagiban legyen. E házak tulajdonosainak javarésze kárpótlást kapott, ez a kárpótlás azonban korántsem ért fel a lerombolt házak és az elvett, kisajátított területek értékével. Egyik részük kénytelen volt Baranyába kivándorolni, a többiek pedig ma a lehető legnagyobb szociális nyomorban élnek. Nem elég az, hogy a mai gazdasági viszonyok mellett a termés meglehetősen rossz volt, nem elég, hogy ezeknek a földeknek javarésze rossz homok, hanem azonkívül törleszteniök kellene a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett ezeket a magas földárakat, holott ugyanaz a gazdaság és a környékbeli uradalmak, mint például a báró Podmaniczky-uradalom ma 5—600 pengős földárakon adja el azokat a földeket, amelyeket ugyanezektől a földektől talán csak egy mesgye választ el. Méltóztassanak elgondolni, mekkora differencia van az 5—600 pengős és ezzel szemben az 1500—1800 2000—2200 pengős földárak között. Azután ezen szociális állapotokon kívül előállott egy külön gazdálkodási rendszer. Ez a terület homokos terület, amely elsősorban gyümölcs- és szőlőtermelésre alkalmas. Ezen a
