Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-165
352 Az országgyűlés képviselőházának . rabbi kormányok is, sőt a volt népjóléti minisztérium kebelében is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, és maga a népjóléti minisztérium annakidején abban az irányban foglalt állást, bogy egy ilyen rendelőintézet felállítását kívánatosnak tartja. Ennek a korábban kialakult álláspontnak megvalósításáról volna tehát szó akkor, amikor a kormány ilyen rendelőintézet felállítását tervbevette. Ami a •• 'köztisztviselői társadalom érdekét és felfogását illeti ebben a kérdésben, sajnálatomra kénytelen vagyok szembehelyezkedni az interpelláló igen t. képviselő úrnak azzal a felfogásával, mintha ez a gondolat a, köztisztviselői kar részéről elutasításban részesült volna. A köztisztviselői karnak igenis vannak megnyilatkozásai, — sőt azt hiszem, nemrégiben a ; Magyarságban olvastam a Kansz. főtitkárának ilyen értelmű nyilatkozatát, — amelyeik szerint egész határozottan a rendelőintézet felállítása mellett foglaltak állást és amennyire az én eléggé kiterjedt nexusaim a tisztviselői társadalom irányában ezt a felfogásomat befolyásolni alkalmasak, igenis azt kell mondanom, hogy azok a hangok, amelyeket a köztisztviselői társadalom köréből hallok, amellett szólnak, hogy a tisztviselői társadalom az orvosi ellátás megkönnyítésére egy ilyen rendelőintézetnek felállítását örömmel üdvözölné. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tudnék ebben a tekintetben az interpelláló képviselő úrnak bizonyos szakcsoportok részéről beadott írásbeli memorandumokat is mutatni. Főleg a segédhivatali tisztviselők országos egyesülete az, amely írásbeli memorandumban sürgette ennek a kérdésnek elintézését. Ami pedig annak az elit-testületnek, a bírói és ügyészi egyesületnek állásfoglalását illeti, amelyet az igen t. interpelláló képviselő úr volt szíves {megemlíteni, bevallom, nem bírok tudomással egy ilyen negatív, ellenző állásfoglalásról. Igyekeztem tájékozódni aziránt, hogy van-e egy ilyen állásfoglalás, de nem tudtam ennek a megerősítését megkapni, sőt ennek az egyesületnek igen előkelő funkcionáriusától, egy magasrangú bírótól vett — nem közvetlen, de közvetett — információm szerint nincs is a bírói és ügyészi egyesületnek^ ilyen állásfoglalása, sőt a hangulat ott is inkább abban az irányban mutatkozik, hogy egy ilyen rendelőintézet felállíttassák. Ha az ember a dolgot sine ira et studio nézi, úgy miről van itt szó? Arról van szó, hogy nem az orvosválasztás jogát korlátozom a tisztviselőnél, s nem is az eddigi szolgáltatását veszem el az Otbá-nak, hanem ellenkezőleg, az Otba. szolgáltatásainak körét kiterjesztem abban az irányban, hogy a tisztviselő akikor, ha olyan betegség vagy fogyatkozás^ kezd nála mutatkozni, amely ambuláns kezelés mellett gyógyítható, vagy amely diagnosztizálást igényel, úgy nem kénytebn felkeresni azt a szakorvost, akit úgy sem tud megfizetni az esetek többségében, hanem ilyenkor bizalommal fordulhat ahhoz a megfelelő helyhez, ahol a szakorvos megvizsgálhatja. Kikre gondolok? Számos tisztviselőnek bizonyos idő múlva meggyengül a látása, és köztudomású, hogy ha valakinek a látása meggyengül, ez lassan fokozódó folyamat, időrőlidőre romlik a szemle és erősebb szemüveget kell használnia. Sokszor nem tudja, hogy hány dioptriás szemüveget kell használnia, nem is megy orvoshoz, rossz szemüveget használ, aminek következtében a szeme, gyorsabban $, ülése Î9SS március 29-én, szerdán, romlik, míg ha a rendelőintézet orvosa idoről-időre megvizsgálja az^ illetőt, megkaphatja a szükséges orvosi tanácsot, hogy milyen szemüveget használjon. Éppígy van a nagyothallásnál is. Azután meg hány tisztviselőnek van ideges gyomorbaja, szívbaja és mégsem megy az orvoshoz. Ha meglesz ez a rendelőintézet, ilyen esetekben elmehet szakorvoshoz, akitől megfelelő orvosi tanácsot kap, s aki megfelelő életmódot javasol neki és megfelelő orvosságot ír elő számára. Ezek mind olyan dolgok, amelyekre igenis a tisztviselőtársadalom nagy részének szüksége van. Ha ezt a helyzetet így' ítélem meg, logice arra a következtetésre kell jutnom, hogy igenis a tisztviselőtársadalomnak érdeke az, hogy ez a rendelőintézet felállíttassák. Már most hogy áll a helyzet az orvostársadalom szempontjából? Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az orvostársadalom éppúgy, mint a nemzeti társadalomnak összes intelligens rétegei, ma nagyon nehéz helyzetben van és az orvostársadalom kereseti lehetőségei nagyon megcsappantak. Elég ismerősöm és elég rokonságom van az orvosok körében, hogy objektíve tudjam a helyzetet megítélni. Amint azonban az előbb is bátor ^voltam mondani, azok az esetek, amelyek gyógyítására és diagnosztizálására ez az intézet. felállíttatik, — ideszámítva a kisebb operatív beavatkozásokat, 'amilyen {például egy mandulaműtét vagy egy furunkulus esetén szükséges műtét, amelyek ambulatórius módon kezelhetők — rendesen olyan esetek, amelyeknél a köztisztviselők mai nehéz helyzetükben nem tudják már az orvosi kezelést, különösen a szakorvosi kezelést igénybevenni. Az esetek többségében tehát ez nem vesz el valakitől kenyeret, viszont a köztisztviselők egy plusz-gyógykezeltetésben részesülnek, amit különben nem volnának képesek a maguk részére biztosítani, ha ez az intézet fel nem állíttatik. (Csilléry András: Mi lesz azokkal a köztisztviselőkkel, akik fekvőbetegek?) Ezeknek gyógykezelése meg fog maradni az eddigi keretekben. En mindenesetre igyekszem ebben a tekintetben az Otba. megfelelő dotálását biztosítani. (Fábián Béla: De ha elveszik az Otba. pénzét, akkor többre nem jut! — Zaj.) Egészen természetes, hogy mint minden kérdést, úgy ezt a kérdést is teljes objektivitással, teljes nyugalommal és alapos megfontolással akarom elintézni. Ez a kérdés is olyan, amelyet lehetőleg az Összes számbajövő érdekeltek kellő figyelembevételével igyekszem elintézni. (Helyeslés.) A magam részéről készséggel hajlandó vagyok arra, hogy az orvostársadalom objektív szempontjait a lehetőség szerint figyelembe vegyem ennék a kérdésnek elintézésénél és csak azt kérném, .hogy az orvostársadalom _ ugyanazzal az objektivitással, ugyanazzal a jóindulattal kezelje a kérdést, amellyel az részemről és a tisztviselő-társadalom részéről kezeltetik. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Azt hiszem, hogy a kérdést eléggé megvilágítottam ezekből a szempontokból. Azt hiszem, teljes megnyugvásul szolgálhat minden irányban, jhogy nem teszünk elhamarkodott lépést és hogy nem merényletről van szó az orvostársadalommal szemben, hanem arról, hogy # a köztisztviselő-társadalom érdekeit képviseljük és biztosítsuk, és pedig lehetőleg olyan módon, hogy az orvostársadalom objektív szempontjait szintén figyelembe vesszük. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés a jobboldalon és a középen)
