Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-164
312 Az országgyűlés képviselőházának . kül a legnagyobb zűrzavarban élt az ország, s valóságos csoda, hogy némileg rendezett állapotok voltak. Ezeket az időket említeni, mint olyanokat, amelyekben nem történt gondoskodás a rokkantakról, minden egyéb, csak nem tárgyilagosság. De én elhiszem, hogy a képviselő urat a kormánytól csak ásó-kapa^ választja el, bár nem lehet tudni. (Szilágyi Lajos: .Nem lehet tudni!) A képviselő úrnál soha sem lehet tudni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a legközelebbi hónapokban megint melyik oldalról fog ugyanilyen tárgyilagos érvekkel dörögni a másik oldal felé. {.Szilágyi Lajos: Bízza csak rámí) De nem fontos. En azt mondom, sem Gömbös, sem Bethlen nem szorultak a képviselő úr támogatására. Nagyon szomorú volna, ha már odáig jutottak volna, hogy az ön támogatására szorulnak. Ezzel végeztem, ez csak mellékepizódja a dolognak. Ha a rokkantakról, a rokkantkerdésröl beszélünk, az első szó tiltakozás a háború ellen. Őszintén elismerem, hogy a miniszterelnök úr nagyon megkönnyítette felaüatomat legutóbbi nyilatkozatával, amikor a háborús uszítás ellen beszélt, amikor arról beszélt, hogy le kell bunkózni azokat, akik háborút akarnak csinálni. Igaza volt abban is, hogy azok a szociális és gazdasági következmények, amelyeknek szomorú áldozatai vagyunk, mind a háború következményei. De tovább kellett volna mennie egy lépéssel, meg kellett volna állapítania azt is, hogy az az öszszeomlás nemcsak a háborúnak, hanem a kapitalizmusnak is a következménye. Meg kellett volna állapítania, hogy anélkül, hogy kitört volna a háború, a kapitalizmus állandó háborús veszélyt jelent, hogy a kapitalizmus előbbutóbb odavitte volna a. világot, hogy ez az öszszeomlás bekövetkezzék. Igenis, a szociális és gazdasági bajok halmozódtak, mert a háború a kapitalista termelésben elkerülhetetlen. Olvassák el most is azokat a jelentéseket, amelyek arról szólnak, hogy például Romániában a Skoda-botrány körül mik játszódtak le. Kiderült például, hogy Skodáék ügynöke liamis háborús híreket terjesztett arról, hogy a besszarábiai fronton az oroszok nagy hadikészülődéseket .végeznek, hogy csoportosítják a hadsereget. Megrendeltek pár száz millió leiért a Skoda-műveknél hadifelszerelést. Abban a pillanatban elhallgattak ezek a háborús rémhírek, abban a pillanatban béke volt a besszarábiai fronton, de kiderült, hogy az a Szeletzky, aki a Skoda-művek ügynöke, kémkedett és tudatosan terjesztette ezeket a háborús rémhíreket. A Schneider-Creuzot hadfelszerelési gyár nagyban vásárolja a lapokat, amelyek háborús uszítást végeznek azért, hogy hadfelszerelési gyáruknak munkája legyen. Azt mondom tehát, hogy a háborús uszítást, a báborús veszélyt addig nem lehet megszüntetni, amíg a termelésnek ez a rendszere uralkodik. Azt mondom, szégyen és gyalázat, hogy az úgynevezett civilizáció korában 11 millió embert le lehetett mészárolni. Szégyen és gyalázat, hogy az özvegyeknek, árváknak ezt az óriási, 10 milliónyi tömegét lehetett a civilizáció korában ideállítani. Szégyen és gyalázat, hogy amikor minden vallás a szeretet törvényét hirdeti, amikor minden vallás azt mondja, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, amikor minden vallásban ott találjuk, hogy ne ölj, akkor lehet háborút viselni, lehet embereket pusztítani, lehet egész nemzedékeket kiirtani. Fajok, vallások ellen folyik a háború minden országban. Amerikában a 64. ülése 1933 március 28-án, kedden, néger az, akit üldöznek, más államokban a zsidók, vagy más vallásfelekezetek. Minő alapon! Ki tehet arról, hogy minek születik? Nem szégyenteljes az emberiségre, hogy önhibájukon kívül egész nemzedékeket, egész nemzeteket, óriási tömegeket üldöznek? Hiszen ha mindenki megválaszthatná az apját, akkor valószínűleg a néger Eooseveltet választaná apjának. Nem választhatja, beleszületik a fajtájába, és ezt az állapotot a keresztény civilizáció idejében eltűrik, hogy felekezetük vagy fajuk miatt embereket üldöznek. Az esztelenség és az igazságtalanság ebben a társadalomban az uralkodó planéta. Itt a rokkantak kérdésénél kell beszélnem a születés kiváltságáról is. Az is csak ilyen társadalmi viszonyok ét társadalmi állapotok között lehetséges. Szeretném tudni, hogy valamilyen kiváltságos embernek, grófnak, hercegnek vagy dúsgazdag kapitalistának tehetetlen, együgyű, tékozló, munkaképtelen gyermeke miért jut kiváltságosabb helyzetbe, mint az a tanult, energikus, szorgalmas ember, aki itt ezrével és tízezrével kínlódik és akár rokkant, akár nem, képtelen elhelyezkedni a társadalomban. Azért mondom ezeket a dolgokat, mert a négyesztendős háború a civilizáció legnagyobb szégyene és gyalázata, mert rá kell mutatni ennek a kérdésnek másik oldalára is. Egészen egyszerűen emlékezetbe idézem, hogy a világháború, idején, azalatt a négy esztendő alatt százmilliárdokat fordítottak fegyverkezésre, százmilliárdokat költöttek öldöklő és gyilkoló szerszámokra, százmilliók dolgoztak a háború érdekében a hadiüzemekben. Úgyszólván minden európai állam és Amerika is be volt állítva a háború szolgálatába. Tessék elképzelni, micsoda esztelenség ez, tessék elgondolni, mi történt volna, ha ezeket az óriási összegeket, ezeket a. százmilliárdokat négy esztendeig produktív munkára fordították volna. Tessék elképzelni, ha a lövészárkokban nyomorgó és kínlódó emberek milliói és tízmilliói, meg a hadiszer gyárakban dolgozó emberek százmilliói produktív munkát végeztek volna_ ezalatt a négy esztendő alatt, ha — mondjuk — ugyanilyen parancsszó, ugyanilyen hatalom szava, amely oda kényszerítette őket a gyilkolásra, e helyett produktív munkára kényszerítette volna őket, az egész világból paradicsomot tudtak volna alkotni, ahol ismeretlen fogalom a nyomorúság és ismeretlen fogalom a hadirokkant, a hadiözvegy és a hadiárva. Igazán nem lehetünk tehát büszkék a kapitalista civilizációra, nem lehetünk büszkék arra, hogy most itt vannak a rokkantjaink, hadiözvegyeink, hadiárváink, akikről Szilágyi Lajos képviselő úr — szerintem jobb tudomása ellenére — azt mondotta, hogy példásan láttuk el őket. Ez nem igaz. Később be fogom bizonyítani, hogy nem láttuk el őket példásan, hogy még a mi viszonyaink között is mostohán, rosszul, igazságtalanul és helytelenül láttuk el őket. Nem törődtünk velük, nem törődött velük sem a parlament, sem a kormány. Igazságtalanul és helytelenül láttuk el őket. A miniszterelnök úr a bizottságban á következőket jelentette ki (olvassa): «Ismerek oly r an felfogást is egyes bürokratikus körökből, hogy még nincs eldöntve, vájjon az íróasztal mellett teljesített háborús szolgálat, vagy a frontszolgálat volt-e nehezebb. Szá; momra ez nem lehet vitás kérdés, mert aki ezt a poklot végigcsinálta, az nagyon jól tudja,
