Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

Az országgyűlés képviselőházának 16k. éppen most nines jelen (Felkiáltások: Itt van!) — azért, hogy kivételesen én is az ő szokását követein és költőkből idézek, de ez a javaslat feltétlenül kell, < hogy lírikussá tegye az em­bert, nem ha a javaslatot olvassa, hanem ha a rokkantak sorsára gondol. A javaslat feltétle­nül kell, hogy az egész magyar glóbusznak, az egész magyar társadalomnak, az egész magyar sorsnak kérdését juttassa eszünkbe; ha nem a javaslat holt betűit, hanem a rokkantak holt tagjait, elhullt erejét, elhullt munkakészségét, munkakedvét, életét, levegőjét és létét vizsgál­juk, akkor eszünkbe (kell, hogy jusson Ady Endre ugyanazon költeményéneik kezdősora, ahol azt mondja: «Koggyant a lábam, süppedt a mellem, itt az ideje, össze kell esnem.» A ma­gyar roklkant-társadalom jajszava csendül ki ebből a két sorból. Ebből a két sorból kicsen­dül az egész magyar sors, mindazoknak a hangja, akik énekelve mentek a háborúba 1914-ben és 1915-ben, akik fellobogózott vona­tokon, zászlóikkal vonultak ki a frontra, abban a hitben, hogy hazájukat védik, holott csak idegen állameszmék szolgálatában állottak és elhullottak a magyar föld védelmében. (Mala­sits Géza: A Habsburgokért és Hohenzol­lerékért!) Ennek ellenére a magyar föld föl­daraboltatott és az ő karjuk, az ő testük, lelkük és egész mindenségük szintén feldaraboltatott. Amíg idebenn őnáluk nem teremtjük meg leg­alább a lélek integritását, addig nem tudjuk soha megteremteni kifelé sem az ország terü­leti integritását. T. Képviselőház! Meg kell, hogy fogjon mindenkit az az Sos. jelzés, amely minden ol­dalról, a legkisebb falukból és városokból, mindenünnen felhangzik, — nem kell ezt kép­viselőtársaimnak magyaráznom, akik ugyan­úgy, mint én, a hadirokkantak • számtalan és számos gyűlésén és összejövetelén résztvettek —felhangzik az az Sos. jelzés a szenvedések óceánján, amely várja és várta a segítséget ettől a javaslattól. Ez a javaslat azonban nem nevezhető a szenvedések óceánján elősiető se­gítőhajónak, nem nevezhető még mentőcsónak­nak sem. még mentőkötélnek sem, mert az a iáradék, amelyet ez a javaslat a rokkantaknak juttat, nemcsakhogy mentőkötélre nem elég, de az életből menekülni vágyó részére sem elegendő kötélre. T. Képviselőház! Befejezem az Ady-kÖlte­mény idézetét az így végződő utolsó sorral: «Rokkanjon más is, pusztuljon más is.» Fi­gyelmeztető szóval akarok a t. Képviselőház elé jönni: nem lesz jó vége annak, ha az elke­seredés, faluban és városban egyaránt, mind jobban kimélyül és az elkeseredettek tömege akár a szélsőjobboldali, akár a szélsőbaloldali szélsőségekbe esik. (Meskó Zoltán: A szélső­jobbtól nem kell úgy félni!) Az a kérdés, hogy ki fél tőle, ón a szélsőbaltól és a szélső­jobbtól sem félek, de mindenesetre annak, aki az állam élén áll és kormányoz, minden szélsőséggel szemben meg kell tennie a köte­lességét. T. Képviselőház! A honvédelmi tárca költ­ségvetési vitájánál bátor voltam ugyanerről a kérdésről, amely most törvényjavaslat for­májában tárgyaltatik a. Képviselőház előtt, hosszabban szólni. Annakidején számos adatot hoztam a t. Ház elé, kértem azoknak az ada­toknak megvizsgálását, s kértem, — miután azok helyessége elismertetett — hogy azoknak alapján javítani, segíteni, istápolni és gyógyír tani méltóztassék. Nagyon sok olyan adatot sorolhatok fel ismét, amelyet már akkor el­ülése 1933 március 28-án, kedden. 301 mondottam, amelyet azonban kénytelen va­gyok ismét részleteiben idehozni; nem végzek vele ^hiábavaló munkát, hiszen azóta semmi­nemű segítség sem érkezett és ez a javaslat sem nyújt ezekkel szemben semminemű segít­séget. 68.000 hadirokkant és 25.000 hadiárva sor­sáról van szó. Az igazoltan 100 %-os hadirok­kantak száma több, mint 2000. Kimutattam annakidején, t. Ház, hogy a járadékok hihe­tetlenül alacsony mivoltukban nem képesek segíteni és szégyent hoznak az országra min­den külállamhoz viszonyítva. Ausztriával szemben, amely ugyanúgy, mint Magyaror­szág, szintén koldusország ... (Jánossy Gábor: De nem rabolták ki az oláhok, mint minket, ez a kül Önbség ! — Br. Vay Miklós : Az is rabló ! ) A legnagyobb rablás, t. képviselő úr, a hadi­rokkantak megrablása. (Szilágyi Lajos: Kire érti?) Arra értem, aki a hadirokkantaktól sajnálja, ha részükre többet kívánnak. (Já­nossy Gábor: Olyan ember nincs! — Szilágyi Lajos: Van olyan gazember? Van olyan bitang gazember a világon? — Jánossy Gábor: Olyan őrült nincs a világon.) Elnök: Ne tessék közibeszólni. Képviselő urak maradjanak már csendben. (Zaj.) Vázsonyi János: Abszolút objektív megál­lapítás az, hogy Ausztriában száz schilling az aránya annak, ami nálunk 16 pengő. Ez szé­gyenletes, szomorú és ezen segíteni kell. Ebben azt hiszem, valamennyiünknek egyet kell érte­nünk. T. Képviselőház! Egy hatvanéves, 75 száza­lékos hadirokkant őrmester járadéka 24 pengő. Semmilyen kommentárt fűznünk ehhez nem kell, de a szégyenpírnák kell arcunkon ülnie addig, ameddig ez lehetséges. A miniszterelnök úr a nemzeti öncélúságot hangoztatja, de a nemzeti öncélúságot csak úgy valósíthatja meg, ha elsősorban segít azokon, akik hozzásegítet­ték a nemzetet annak további életéhez. (Ügy van! bál felől.) Annak idején már rámutattam arra és bebizonyítottam, hogy az állam többet költ a lelencekre, mint a hadiárvákra. Elismer­ték annak idején, hogy ez igaz, de nem istmerték fel, hogy éppen ez tartozik azok közé a tények közé, amelyek kimerítik a lazításnak és izga­tásnak kritériumát. Nem a •• gyűléstilalom a fontos, mert nem & nép gyűlései, hanem a ke­serűség felgyülemlése az, ami izgat. Bátor vagyok néhány olyan követelést elő­terjeszteni, amely valamennyi hadirokkant­szervezetnek, tartozzék az bárhova, egyaránt egyforma követelése és kívánsága. Ide tartozik az, hogy a gyógyellátáshoz vagy gondozáshoz ne legyen szükség külön szegénységi bizonyít­ványra, hanem legyen elegendő a rokkantsági jog. Annak, aki megrokkant a hazáért, nem kell még külön igazolványokat felmutatnia, mert ennél szebb és magasztosabb igazolvány­nyal nem rendelkezhetik. (Meskó ZoHán: TTery van!) Külföldön rászorítják az egyes kormá­nyok a nagyipart és kereskedelmet rendeletben arra, hogy könnyű munkára elsősorban rok­kantakat alkalmazzanak. Nagyon kérem % hogy addiff. mígez meg nem történhetik, legalább îs az állami üzemeknél felügyelői és portási ál­lásra mindenütt elsősorban rokkantakat mél­tóztassanak alkalmazni, amit a törvény ebben a részében meg is kíván valósítani. Ebben a ré­szében örömmel is üdvözlöm. Igen fontos kérdése a törvényjavaslatnak, nagyon sok vitára adott már alkalmat, de fel­tétlenül rendezendő, a sorsjegyárusításnak, a dohánytőzsde-koncesszióknak s általában az

Next

/
Oldalképek
Tartalom