Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-163

288 Az országgyűlés képviselőházának iêê. ülése 1933 március 23-án, csütörtökön. emelték fel, és a múltban mégsem történt róluk . megfelelő gondoskodás. Most két fő várakozásuk van: egyfelől a kisebb kategóriák, az 50%-os és 25%-os rokkantak sorsának javítása, mert ezen a téren nincsenek megelégedve, másfelől a hadiözvegyek és árvák sorsának javítása, mert ezen a téren is észrevételeik vannak. Mélyen t. Ház! Zsilinszky képviselőtársam állásfoglalását a magam részéről teljes mértékben elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Igenis, meg kell hoznunk azt az áldozatot, a fedezetről törhetjük a fejünket, törjük is, de a rokkantság kívánságait teljesítenünk kell. Még egy negyedóra meghosszabbítást kérek. (Felkiáltások balfelől: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbítást engedélyezni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást engedélyezik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a meghosszabbítást nem engedélyezte. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. (Felkiáltások balfelől: Nem adták meg! Hallatlan! — Esztergályos János: Ez háládatlanság a rokkantakkal szemben!) Csendet kérek, Esztergályos képviselő úr. (Esztergályos János: Háládatlanság a rokkantakkal szemben, nem is szólva erről az udvariatlanságról! — Jánossy Gábor: Azt akarjuk, hogy a javaslatból mielőbb törvény legyen! — Zaj.) Csendet kérek. Hegymegi Kiss Pál: Mélyen t. Képviselőház! Én ennek a kérdésnek szakértője vagyok. Szerettem volna a t. Házban képviselőtársaim megbízásából is a szakvéleményemet elmondani. A t. Ház nem nyújtott nekem erre módot. Én befejezem szavaimat a következőkkel: A miniszterelnök úrnak ez az eljárása vádiratként odailleszkedik a többi mellé ezzel a 14 éves rendszerrel szemben, amely 14 éves rendszer tudott Lillafüredeket csinálni, tudott tittianyi csiborpatkolókat csinálni, tudott tobzódni. Az a volt belügyminiszter úr, aki most nem szavazta meg nekem, hogy a rokkantkérdésről beszéljek, óráikat vett pazar módon, a megtakarított költségvetési pénzekből. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar rokkantakról nem tudtak gondoskodni. A népjóléti minisztérium, amelyiknek ez feladata lett volna, ma a panamák dzsungelje miatt olt van kiterítve a vádlottak padján. Azok a miniszteri tisztviselők, akik a rokkantpénzeket kezelték, maguknak csináltak azokból mellékijövedelmet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálnám, ha ez a törvényjavaslat ilyen formában ennek a rendszernek egy újabb vádirataként állíttatnék a magyar társadalom elé. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: vitéz Kenyeres János! vitéz Kenyeres János: T. Ház! Hegymegi Kiss t. képviselőtársam beszéde elején azt a felhívást intézte hozzánk, hogy felszólalásainkban ne merüljünk ki & rokkantak dicséretében, ne igyekezzünk itt alihit igazolni é,s kifelé bizonyítgatni a rokkantak iránt érzett rokonszenvünket. Nekem itt igiazán könnyű helyzetem van. (Úgy van! jobbfelől.) Nem dicsérhetem a hadirokkantakat, ez ízléstelenség volna tőlem, mert magam is hadirokkant vagyok. Nem szükséges hosszadalmasan bizonyítanom együttérzésemet azokkal, akikkel az első harc von albán harcoltam együtt, akikkel együtt virrasztottam át a kórházak gyötrelmes éjszakáit és akikkel együtt veszítettem el azt, ami egy élniés tennivágyó fiatalembernek legdrágább: testi épségemet. (Úgy van! jobbfelől.) Nem akarok játékot űzni ia,z én rokkant bajtársaim érzelmeivel, (Zaj. — Elnök csenget.) és nem akarom megzavarni az ő amúgyis izgulékony és érzékeny lelkük nyugalmát, hanem arra törekszem, hogy megnyugtassam őket. Nem akarok előttük elérhetetlen követeléseket csillogtatni és meg akarom őrizni tárgyilagos s ágomiat, amikor ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólok. (Farkas István: Amikor felfakad e,gy panama, kitűnik, hogy elég lett .volna arra, hogy a rokkantak magasabb járadékot kapjanak! — Zaj.) A történelem utolsó évszázadában a magyar vitézség sohasem nyerte el méltó jutalmát, azokat a jutalmakat, amelyek a vitézeket és hazafiakat illették volna, igen sokszor árulók kapták meg; az árulóiknak járó golyó, bitófa és száműzetés pedig a hősöknek és haziafiakntak jutott. Én a magyar sors tragikumát látom abban is, (Jánossy Gábor: Ügy van! Négyszázéves magyar történelem!) hogy most, amidőn a katonai erények a legmagasabb helyeken találnak a legnagyobb megbecsülésre, amidőn a vitézi rend megalkotója és főkapitánya áll az állam élén, amidőn miniszterelnökünk testestőllelkestől katonának valljia magát és a rokkantak kérdéseihez nemcsak szociális érzékkel, hanem ami ennél sokkal több, bajtársi és testvéri szeretettel nyúl, a megcsonkított és elszegényedett ország súlyos helyzete megakadályozza abban, hogy törekvései teljesülésbe menjenek. T. Ház! Cinizmus volna azt mondani, hogy ennek a jóakaratnak, ennek a szeretetnek, amely most, ebben a pillanatban nem tud konkrétumokban is megnyilvánulni, nincs meg a kellő jelentősége. Cinizmus volna állítani azt is, hogy ennek a javaslatnak lendületes bevezetése nem egyéb üres szóvirágnál. Mert igenis, ez a bevezetés útmutatást ad arm hogy milyen' szellemben akarja a kormány ezt a javaslatot végrehajtani. Es minden a végrehajtáson múlik. Most hallottuk Hegymegi t. képviselőtársam beszédéből, hogy miképpen lehet beállítani egy dolgot, ha mindig gyanakszik az ember, ha mindig a legrosszabbat tételezi fel és mindenütt csak jogfosztást keres. (Ügy van! a jobboldalon.) En éppen az ellenkezőjét állítom. Ott maradok én is annál a példánál, amelyet ő felhozott, a rokkantak felülvizsgálata kérdésénél. őszintén megvallom, ettől a felülvizsgálattól nem félek, ellenkezőleg, örülök neki a rokkantak érdekében. (Fábián Béla: Miért?) Ha azokat, akik nem egyenes úton jutottak a mi sorainkba, onnan kiközösítik, az csak érdekében van az összes rokkantaknak. (Esztergályos János: De mi történik azokkal, akik 40 fillér alapján leminősíttettek a népjólétiben?) Most nem népjóléti ügyről van szó, éppen azért örülök t. képviselőtársam, hogy most a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozik. (Szilágyi Lajos: Most majd remélhetőleg katonai bizottság intézi. — Fábián Béla: Szerzett jogokat nem szabad félülvizsgálatnak sértenie. — Zaj. — Elnök csenget.) Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam azt állítja, hogy utasítás ment ki, amely előírta a rokkantak dekiasszifikálását. Ilyent csak az állíthat, t. Képviselőház, aki nem ismeri a katonai köz-