Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

270 Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése\J933 március 22-én, szerdán. kul szolgáló cselekménytől való eltiltása tárgyában. n Több panasz érkezett hozzám kerületemből arról a tényről, hogy a letenyei közjegyző a neki kiosztott hagyatékokat nem a községi jegyző által beterjesztett becslésben feltüntetett becsértéknek az alapulvétele mellett tárgyalja le, hanem külön bemegy az adóhivatalba, beszerzi az értékbizonylatot és az abban feltüntetett — a mai forgalmi árat jóval túlhaladó becsértéket — veszi a felek tiltakozása ellenére értékalapul. Ezáltal — mivel az érték alapján történik úgy a közjegyzői díjak megállapítása, mint az örökösödési illetéknek a kiszabása is — magának jogosulatlan díjmegállapítást és a kincstárnak is jogosulatlanul magasabb ilietékkirovásra szolgáltat okot, a szegény kisgazdáknak vagyoni kárt tesz. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr utasítást kiadni, hogy az illetékkirovás a tényleges vagyoni érték, alapján történjék meg •— az igazságügyminiszter úr pedig- a letenyei közjegyzőt az ilyen immorális költségtöbblet szerzéstől eltiltani, illetőleg a bíróságot az ilyen alapon számított díjtöbbletnek megállapításától eltiltani. Némethy Vilmos s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Némethy Vilmos: T. Ház! Kerületemből több panasz érkezett hozzám, amelyek arról szólnak, hogy a hagyatéki illetékeket és a hagyatéktárgyalási költségeket "minden jogos ok nélkül a közjegyző igyekezik magasabbra srófolni. A hagyatéki leltározás tekintetében az az eljárás, hogy a községi jegyző, és a bíró tartozik a leltározással egyidejűleg egy ilyen 2. számú «minta a.27. §-!hoz» széljegyzésű adóés t érték bizonyítványt' is kiállítani. Ennek az adó- és értékbizonyítványnak jegyzetrovatában a kitöltésre nézve az az utasítás áll, hogy ebben a rovatban nem a föld-, vagy ház jövedelem alaján kiszámítható törvényszerű legkisebb értéket, hanem azt az értéket kell feltüntetni, amelyet az ingatlan eladiás esetén megér. T. Ház! Ez az «utasítás», habár azt hiszem, hogy még a régi jobb időkből maradt itt a nyomtatvány sarkában, de határozottan azt követeli a községi jegyzőtől és bírótól, hogy ebben az adó- és értékbizonyítványban a való sagos forgalmi árat, vagyis a közönséges forgalmi értéket tüntessék ki. Ha pedig ezt kell beadniok, akkor természetszerűen az illetékkiszabás szempontjából csakis ez az érték lesz irányadó. Ezzel szemben kerületemből azt a panaszt kaptam, hogy a letenyei közjegyző fogja magát és amikor a bíróság ilyen hagyatéki ügyet kiad neki tárgyalásra, előzőleg bemegy az adóhivatalba s onnan újabb adó- és értékbizonyítványt szerez, amely legtöbbször 100— 150%-kai magasabb értéket tüntet fel a hagyatéki ingatlanokra nézve, mint ahogy azt a helyzettel legjobban ismerős falusi jegyző és bíró felbecsülte és feltüntette. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől — Elnök csenget — Dinnyés Lajos: Halljuk Pekárt!) Elnök: Csendet kérek mindenütt, a karzaton is! Némethy Vilmos: Mikor ezek a panaszos levelek hozzám kerültek, kezdtem vizsgálni, hogy micsoda indok vezethette a közjegyzőt abban, hogy szükségét látta, hogy előzőleg bemenjen äz adóhivatalhoz ilyen újabb értékigazolványért, -mer^hiszen az .illetékkiszabás alapjául feltétlenül a valóságos forgalmi érték szolgál. Kétségtelen, hogy a közjegyzőnek feladata, hogy. az állam érdekét még az illetékszabások szempontjából is védje. De minthogy az utasítás ellenkezőleg szól s a közjegyző mégis megtette, ebből nem tudok mást következtetni, minthogy őt önző célok vezették, még pedig (Dinnyés Lajosi Épp úgy, mint «őexcellenciáját»!) az, hogy neki is magasabb értékalapon állapítsák meg a költséget. Ez az indító ok semmiesetre sem elfogadható, sőt visszautasítandó annál is inkább, mert hiszen most már nemcsak az ő költségeit szabják meg e magasabban felvett érték alapján, de ugyanezen magasabb érték alapján rója ki később iaz adóhivatal is az illetéket s ez teljesen jogosult, miután a közjegyző ezt az értéket foglalja be az osztályos egyezségbe. Hiába tiltakoznak a felek ez ellen, sőt talán csak siránkoznak és nem is mernek tiltakozni, mert attól félnek, hogy egy második hagyatéki tárgyalást is tart a közjegyző, ha az első tárgyaláson nem végez, s akkor dupla költségeket kell fizetni. Így tehát tulajdonképpen még maga az osztályos egyezség sem felel meg a valóságnak, az a közjegyzői okirat nem fedi teljesen a felek akaratát s így ebben a részében voltaképpen hamis. r Ilyen, esetet jelentettek nekem (Zaj jobbfelöl.— Elnök csenget.) azzal, hogy már alá is írták az osztályos egyezséget a köajegyző előtt, amit "természetesnek is tartottam. Kérdezték, hogy mit tehetnek tovább. Egyszerűen azt írtam válaszként, hogy fellebbezzék meg a költségkiszabást a bíróságnál s később az illetékkiszabást is a pénzügyigazgatóságnál. (Helyeslés jobbfelöl.) De hozzá kellett tennem: nem valószínű, hogy a pénzügyigazgatóí-ág ezt feltétlenül meg fogja változtatni, mert hiszen ő is elsősorban azt az osztályos egyezséget nézi, amelyet a felek is aláírtak, abban pedig az általuk elfogadott magasabb értékelés foglaltatik^ (Pelkiáltások jobbfelől: Az is helyes! '— Dinnyés Lajos: Dehogy helyes!) . T. Ház! Ki kell emelnem mostani interpellációmmal kapcsolatban, hogy a legnagyobb tisztelettel viseltetem a közjegyzői intézmény s azok képviselői, a közjegyzők iránt is, akikre nagy szükség van, mert hiszen a közbizalom letéteményesei, amikor közokiratokat készítenek. Nem hiszem tehát, hogy hasonló eset nagymértékben előfordulna; az országban csak szórványosan fordulhatnak elő ilyen esetek. (Felkiáltások a baloldalon: Hol van az igazsßgügyminiszter úr?) De ezzel kapcsolatban arra is rá kell mutatnom, hogy nem hiszem, hogy ha itt mindnyájan jelen is lennénk ebben a parlamentben éis végig tekintenénk a képviselők sorain, a szocialistáktól egészen a szélső jobbig, akadna eg:y is olyan köztünk, aki a közjegyzői stallumpt hagyta volna ott azért, hogy képviselő lehessen. Ellenkezőleg, azt hiszem, nagyon sokat találnánk olyat, aki in spe azon van, hogy közjegyző lehessen. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy a közjegyzői stallum egészen jó stallum, ami természetszerű is, mert hiszen közbizalom tárgya lévén a közjegyző, kell, hogy megfelelő jövedelemmel rendelkezzék, hogy ennek a bizalomnak feltétlenül meg- is felelhessen. ' Ha ez így van, akkor viszont nem engedhető meg, hogy a közjegyző ilyen utakon-módokön igyekezzék a maga jövedelmét if£k omit, hogy magasab h skála szerint